Hiedelmek „ablak”-tól „zsoké”-ig

Mire jó, ha lóversenyen tűvel szurkáljuk a startlistát? Miért fontos, hogy az új hónapot a „fehér nyulak” szavakkal kezdjük? És miért jó a szúnyogcsípés?Megannyi érdekes kérdés, amelyekre aligha fogunk meggyőző választ találni, hacsak nincs a kezünk ügyében egy babonáskönyv. Ennek beszerzése nehézségekbe ütközhetett ez idáig, ám amióta tudós munkáját Temesi Ferenc a múlt héten az olvasók elé tárta, mindenki csak magát okolhatja, ha a könyvben számba vett intő jelekre fittyet hányva a vesztébe rohan.Komolyabbra fordítva a szót, ne számítson senki – már csak a könyv témájánál fogva sem – tudományos igénnyel megírt munkára. Annál inkább lelhetünk szórakoztató olvasmányra a Babonáskönyvben: címszavai – az „ablak”-tól a „zsoké”-ig – akár különálló mininovellákként is értelmezhetők, amelyekből ki-ki kedve és ideje szerint válogathat. Az egyes „szócikkek” élvezetes nyelven és finom humorral győzik meg az olvasót: a közkeletű hiedelemmel szemben az információs forradalom korában éppúgy kényszert érez az ember arra, hogy higgyen ősi vagy éppen vadonatúj babonáiban. „Mindez az ember csoda iránti fogékonyságából ered” – idézi a szerző Jane Burke-öt a könyv előszavában.A Babonáskönyv mindettől függetlenül nemcsak élvezetes olvasmány, hanem alapos munka is: a magyar (kiváltképp a szegedi), a brit, az amerikai, a német és a kínai babonákból gyűjt össze impozáns csokrot. Apropó, csokor: már elvirágzott növényt tilos a házba bevinni, mert balszerencsét hoz. Hogy szerencsét jelent-e babonáskönyvet a lakásunkba vinni, azt nem tudom. Szórakoztató, annyi bizonyos.(Temesi Ferenc: Babonáskönyv. Magyar Könyvklub, Budapest, 2001. Ára: 1700 forint)