Kontyos nádkunyhók

Fotóművész? Etnográfus? Igazi kincskereső Kunkovács László, aki több mint három évtizede járja az országot és a nagyvilágot, hogy mentse és őrizze értékeinket. Nem holt tárgyakat gyűjt, hanem élethelyzeteket örökít meg, összefüggéseket keres. Egy-egy motívumot jár körbe, lefényképezi és kiállítja felvételeit. Így jött létre az Élő agrártörténet több múzeumi termet megtöltő tárlata, a Tiszai barangolások, a Hagyományos halászat, a Pásztoremberek, a Lhászától Sigacéig, Kunok Magyarországon, Táltoserő, A Mongol-altaj kazakjai, Varázslatos Dél-Szibéria, Ótörök kőemberek, Jakutföld, Bolgár busójárás. Felsorolni is hosszú a nehéz út gazdag zsákmányát, hát még végigjárni a sziklarajzokat, a tajgában élő kis népeket.Sosem fukarkodott Kunkovács László, nagyobb expedíciói után bemutatta anyagát, kép és szöveg röpítette a látogatót távoli tájakra. Fotóalbumok, könyvek mégsem gyűjtötték össze a fontosabb állomásokat. Végre megjelent az első: az Ősépítmények című szép kötet régi, elsüllyedt világba ad betekintést. Az építészet kristálytiszta ősformáit a parasztudvarok „tákolmányaiban” látta meg a szerző. A kerek ólakat, kőlábas kukoricagórékat, kinti kemencéket és pásztorépítményeket az 1970–80-as években kutatta föl az Alföld tanyavilágában és pusztáin. Széltől védő szárnyékok, haranglábak, galambdúcok, pincesorok, kontyos nádkunyhók, tanyák közt bolyong a tekintet, tiszta arcú emberek köszönnek ránk. (Kunkovács László: Ősépítmények. Kós Károly Alapítvány, Budapest, 2000. Ára: 2000 forint)