Nem a vitatkozás a baj, hanem a módja

„A törvényalkotók a különböző kedvezményeket a reális társadalmi igényeket kielégítő és a köz java érdekében végzett tevékenységekhez köthetik. Az ellenzők azon vélekedését pedig egyenesen megalapozatlannak tartom, hogy az állam most az egyházakkal szemben valamiféle »kegyúri rendszert« kívánna bevezetni” – nyilatkozta a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény módosítása kapcsán Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke. Lapunknak adott interjújában a Károli Gáspár Református Egyetem körül kialakult helyzetről, a népszámlálásról és az egykori Állami Egyházügyi Hivatalról szóló film kapcsán a zsinatot ért vádakról fejti ki a véleményét.A tavaly novemberi rendes zsinati tanácskozás után most rendkívüli zsinati ülésen is foglalkoztak a Károli Gáspár Református Egyetem ügyével. Miért kellett ezt a témát újra napirendre tűzni?– Mint köztudomású, a Károli Gáspár Református Egyetemet a zsinat 1993-ban alapította. Az utóbbi esztendők során azonban a gyakori dékán- és rektorváltások, az akkreditáció körül kialakult nehézségek indokolatlan feszültséget okoztak. Mivel 1993-ban nem tisztáztuk kellő körültekintéssel az alapítói és a fenntartói jogosítványok körét, ezért az egyetem dolgozói több alkalommal is a zsinatot keresték meg, hogy orvosolja a sérelmeiket. A zsinat most a fenntartói jogokat átadta a Duna-melléki egyházkerületnek. Ezzel a döntéssel szerintem a helyenként mesterségesen is gerjesztett feszültséget feloldottuk. Sokan úgy vélték, a gondok oka az, hogy a zsinat elnöksége és a Duna-melléki egyházkerület elöljárói egymással vitáznak.– Az egyetem ügyében komoly nézeteltérés volt a zsinat elnöksége és a Duna-melléki egyházkerület vezetősége között?– Természetes dolognak tartom, hogy néhány konkrét kérdés kapcsán eltérő véleményt fogalmaztunk meg. Az egyházi közvélemény azonban ezt még nem szokta meg. Pedig fontos lenne szem előtt tartani az egykori debreceni professzor, Török István mondását: „Nem az a baj, hogy vitázunk, hanem az, ahogyan tesszük.”– Ezek a viták nem veszélyeztetik a Magyarországi Református Egyház egységét?– Odáig nem fajulnak. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a Károli kiváló egyetem legyen. A rendkívüli zsinati ülés határozata alapján ez most már a Duna-melléki egyházkerület felelőssége lett.– Köztudomású, hogy az ön és Hegedűs Lóránt Duna-melléki püspök politikai nézetei eltérőek. Sokan erre vezetik vissza az egyetem körül kialakult vitákat.– Sosem tagadtam, hogy mi eltérő politikai nézeteket vallunk. Ezt azonban nem szabad egyenes öszszefüggésbe hozni az egyetem sorsával. A Károlinak olyan értelemben is autonómmá kell válnia, hogy az eltérő véleményeket is szabadon lehessen képviselni. Csöppet sem tartanám szerencsésnek, ha a Károli Gáspár Református Egyetem valamelyik politikai párt „képző-intézetévé” silányulna. A magam részéről azt kívánom, hogy az egyetem körül kialakult, sokszor hisztérikus hangvételű és az egyházhoz méltatlan, címkézésekkel teli véleményalkotás a zsinati döntéssel záruljon le. Most ugyanis olyan kompromisszum született, amely révén a munkánkat a jövőben egyházhoz méltó légkörben tudjuk folytatni.– A parlament most vitázik a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény módosításáról. Önnek mi a véleménye a kultusztárca által kidolgozott javaslatról?– Az 1990-ben meghozott és jelenleg is hatályos törvényt határkőnek tekintem, hiszen attól kezdve a parlamentet az alkotmány köti, amely világosan szétválasztotta az államot és az egyházat. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy törvény az alkotmány alapján definiálhatná, mit tekint vallásnak. A jogállam ugyanis nem kontrollálhatja az egyén vallásos meggyőződését. A törvényalkotók viszont a kedvezményeket a reális társadalmi igényeket kielégítő és a köz javára végzett tevékenységekhez köthetik. Az ellenzők azon vélekedését pedig egyenesen megalapozatlannak tartom, hogy az állam most az egyházakkal szemben valamiféle „kegyúri rendszert” kívánna bevezetni. Egyébként a magyar parlamenti erőviszonyok alapján nincsenek túlzott illúzióim azzal kapcsolatban, hogy a kormány által kidolgozott javaslat megkapja a kétharmados többséget.– Ha ön parlamenti képviselő lenne, akkor a végszavazáskor melyik gombot nyomná meg, vagy élne-e módosító indítványokkal?– Különösebb módosító indítványokkal nem élnék, a kormány által kidolgozott törvényjavaslatot elfogadhatónak tartom.– Minek tekinti a vallást: magánügynek vagy közügynek?– Szerintem a vallás olyan személyes ügy, ami nem csak az egyénre tartozik. A keresztyén hit egyik alapvető tétele, hogy a vallásosságnak valamilyen formában a külső szemlélő számára is érzékelhetőnek kell lennie. Nézzünk végig a történelmen: sosem lehetett az egyénekre korlátozni, hogy egy vallásos közösség mit adott a társadalomnak. Szerintem az értékeket felvállaló kormányzatnak – márpedig a jelenlegi ilyen – joga van arra, hogy kimondja: vannak olyan értékek, amelyeket a társadalmi hasznosságuk alapján támogat.– A népszámlálás során a felekezeti hovatartozásra is rákérdeztek. Nem gondolja, hogy saját nyilvántartásukhoz képest kevesebb ember nyilatkozott úgy, hogy református vallású?– A népszámlálás eredménye nem befolyásolhatja az egyház küldetését és társadalmi feladatát.– De a kisebb létszám azért presztízsveszteséget okozhatna.– Nem hiszem, hogy látványosan kevesebben vallanák be református hitüket. Az egyszázalékos jövedelemadó felajánlásakor a felekezetek arányszáma kísértetiesen megegyezik azzal az eredménnyel, amit az utolsó hivatalos népszámlálás hozott. Szerintem most is ez az arányszám jön ki. Egy friss vallásszociológiai felmérés értelmében a megkérdezettek csupán öt százaléka nyilatkozott úgy, hogy tudatos ateista, a többi valamilyen felekezethez tartozónak vallotta magát. Nagyjából 1,9 millió és 2,1 millió lélek közöttire becsülhető a hazai reformátusok száma.– A Széchenyi-terv az egyházak néhány fejlesztési elképzelését is finanszírozni kívánja. A református egyház kíván-e élni ezekkel a lehetőségekkel?– Nagyon értékesnek tartom ezt a lehetőséget, hiszen a kormány részéről olyan szemlélettel találkoztunk, amely partnernek tekinti az egyházakat. A Széchenyi-terv által biztosított nyugdíjasházak és a szociális otthonok építésére konkrét elképzeléseink vannak. Mindezt egy hónapon belül be kívánjuk nyújtani a Gazdasági Minisztériumnak.– Részletezné az elképzeléseiket?– A nyugdíjasházak létesítését támogató keretből a főváros XII. kerületében található Nógrádi utcában most végre egy méltó épületet tudunk emelni. Egy másik új otthont pedig Biharkeresztesen építenénk fel. A szabolcs-beregi településkörzetben egyházi turistaházat létesítenénk, a Hortobágyon pedig a nemzeti park területén, a kilenc-lyukú híd tövében építenénk fel egy ökumenikus templomot.– Valóban megtiltotta a református egyház zsinata, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal 1951 és 1989 közötti tevékenységéről készült dokumentumfilmben a lelkipásztorok és a püspökök nyilatkozzanak a szocializmus alatt elszenvedett üldöztetéseikről?– A Vasárnapi Újság Sághy Gyulával, a film rendezőjével készített interjút, aki elmondta: munkája során néhány meglepetés is érte, mert – úgymond – a református egyház zsinata a lelkészektől egészen a püspökökig bezáróan megtiltotta, hogy ebben a kérdésben nyilatkozatot tegyenek. A filmben a nézőket minderről egy felirat tájékoztatja. A hír meglehetősen mellbe vágott bennünket, hiszen aki ismeri a magyar református egyház alkotmányát, az tudja, hogy ilyen tiltást a zsinat nem tehet. Nálunk minden egyházközség önálló jogi személy, a lelkipásztor pedig ennek az alkalmazottja. A műsort követően telefonon felhívtam a rendezőt, aki elmondta, hogy több budapesti lelkésszel, valamint Hegedűs Lóránt püspök úrral is beszélt, de egyikük sem adott interjút. Elmondása szerint a lelkésztársaim és a püspök úr arra hivatkoztak, hogy az egész egyházat illető ügyekben csak a zsinati elnökség nyilatkozhat. A rendező azonban ahelyett, hogy felhívta volna a zsinati elnökséget, az említett feliratot jelenítette meg a filmben.– Ön ezt rosszindulatú, egyházellenes megnyilvánulásként vagy csak egy szerencsétlen kommunikációs „balfogásként” értékeli?– Azért nem tartom nyílt egyházellenes támadásnak, mert a riportból kiderül, hogy a katolikus és az evangélikus egyház készségesen a rendelkezésére állt. Én inkább olyan csúsztatásnak nevezném, amely rontja a református egyház hitelét.– Mit kíván tenni ebben a helyzetben?– A zsinat előtt ismertettem a fejleményeket. A Vasárnapi Újságtól helyreigazítást kérünk, a filmrendezőt pedig fel kívánjuk szólítani arra, hogy ezt a szöveget vegye ki a filmből.– És ha erre a rendező nem lesz hajlandó?– Akkor jogi lépések várhatók.

---

---