Trükkös önkormányzatok

Meglett a böjtje a lakásprivatizációnak. Drasztikusan lecsökkent a bérlakások száma. Így akiknek nincs elég saját erejük ahhoz, hogy piaci áron vehessék meg első otthonukat, bajosan tudják igénybe venni a jótékony állam szociálpolitikai kedvezményeit is, ha ugyanakkor a bank felé a hitelképes ügyfelet már nem tudják eljátszani. Az utóbbi csaknem tíz év bebizonyította: szociális bérlakásokra a kapitalizmusban is szükség van. Tavaly több mint kilencmilliárd forint állami támogatást ítéltek oda e célra az önkormányzatoknak, idén is szétosztanak tizenhárommilliárdot.A települések egy része ingatlanvagyonának értékesítéséből, mások hitelből teremtik elő a szociális bérlakás építéséhez szükséges pénzt. Néhány önkormányzat azonban hosszú lejáratú lakáshitel-követeléseit értékesítve teremt forrást új szociális bérlakás-építési programjához. A lakástulajdonossá vált egykori bérlők ugyanis több évre szóló részletfizetési kedvezményre kaptak törvényes lehetőséget, ezért mindmáig lassan csordogál a pénz az önkormányzati büdzsékbe. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok – tartja a népi bölcsesség, és vallják néhány önkormányzatnál. A „nagy vagyonjuttatás” időszaka is lejárt. A belterületi önkormányzati földekért, villanydrótokért, csatornáért, vízvezetékekért járó pénzeket már benyelték a közfeladatokkal elgyötört önkormányzatok. A még meglévő jogos követeléseket pedig – legyen bármilyen koalíció is a kormányon – nyögvenyelősen teljesíti a hatalom. A perek költségesek és macerásak, a törvénytelenül privatizált önkormányzati gázközműjuss miatt az Alkotmánybíróság pótvizsgára küldte az Országgyűlést. A törvénykezés – egyelőre gázos.Gúzsba kötve is lehet táncolni: találékonyságért nem mennek a szomszédba a települési politikusok. Íme egy rafinált ötlet, miként lehet pénzt csinálni a várható hiteltörlesztésekből. Az ötletet a szociális bérlakás-építési projektet beindító kormánydöntés adta. E célra ugyanis több milliárd forintot különített el a kormány a kétéves költségvetésben, bérlakásépítésre ösztönözvén a településeket. Csakhogy ehhez az önkormányzatoknak saját erőt is fel kell mutatniuk, úgy cirka 40 százalékot. Egy nyugati határszéli városunk például egymilliárd forintnyi lakáshitel-követelését adta el – a piacon szokásos áron – 400 millió forintért. Az így nyert saját, „önerős” pénzzel pontosan 600 millió forintnyi állami támogatásért nyújthatott be pályázatot. Ha nyer, akkor a példánkban szereplő önkormányzat a pénzénél lesz. Pontosan egymilliárd forintból építhet bérlakásokat. Az önkormányzati döntés célszerűségét a legszigorúbb számvevő sem vitathatja.Majd mindenki jól jár.A követelést megvásárló cég biztosan, hiszen a tulajdonossá vált bérlőknek csak csekély hányada kerül olyan nehéz helyzetbe, hogy nem képes fizetni a törlesztőrészleteket. Viszont ők nagyon rosszul is járhatnak. Nehéz helyzetükben már nem a mérlegelő, gondoskodó képviselő-testület mondja ki a verdiktet kilakoltatásukról, hanem a piaci alapon működő, követelést vásárló bank vagy társaság. Ezeket a rossznak minősített követeléseket továbbértékesíthetik például követelésbehajtásra szakosodott kétes hírű kis cégeknek. A fizetni nem tudó lakástulajdonosok könnyen földönfutóvá válhatnak. Öröm az ürömben: az időközben felépült önkormányzati bérlakásokra újra pályázhatnak.