Egy elfuserált világváros

Többet tudnék segíteni a fővárosi embereknek a Városház utcából, mint a Fő térről – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Tarlós István független polgármester, aki tizenegy éve áll a III. kerület élén, s bízik a polgári erők együttműködésében és 2002-es győzelmében. Szerinte véget kell vetni a várost elzüllesztő, korlátlanul megengedő politikának, mert a főváros nem fejleszthető az itt élők többsége érdekei ellenére. Úgy véli: rendet kell teremteni, mert a budapestiek a jelenlegi állapotok között nem érezhetik magukat biztonságban.Egy napokban megtartott fórumon több civil szervezet is javasolta, hogy 2002-ben ön legyen Demszky Gábor kihívója, sőt az MDF budapesti szervezete és több kerület polgármestere is azt támogatja, hogy főpolgármester-jelöltként induljon majd az önkormányzati választáson. Viszont a Fidesz részéről Pokorni Zoltán és mások neve is szóba került. A legnagyobb kormányzó párt elnöke szerint a pozícióra pályázókról egy későbbi időpontban kell dönteni. Hogyan ítéli meg ezt az ellentmondásosnak látszó helyzetet?– Tizenegy éve vagyok polgármester Budapest egyik legnagyobb városrészében, s az 1998-as választáson a jelenlegi főpolgármester után az egész országban a legtöbb szavazattal lettem harmadszorra is a III. kerület vezetője. Természetes tehát, hogy az egész főváros vezetésének lehetősége mint feladat érdekel. A főpolgármesterség tulajdonképpen szakma, alapvetően nem pártpolitikai tevékenység, s én nem vagyok egyetlen pártnak sem a tagja. Ugyanakkor nem tekintem magam hivatalosan jelöltnek. Nem áll szándékomban a polgári pártok egységét megbontani. A végső döntés előtt egyeztetni kell a Fidesszel és más polgári pártokkal is. Ki kell várni, amíg a dolgok megérnek, hiszen az önkormányzati választást megelőzi a parlamenti választás, amelyen biztos, hogy indulok. Olyan helyzet semmiképpen nem állhat elő, hogy választanom kelljen a Fidesz és az MDF között.– Korábbi nyilatkozataiban és most is a pártoktól való függetlenségére hivatkozik. Köztudomású, hogy az első ciklusban SZDSZ-es polgármester volt, azonban az előző két választáson már a polgári pártok támogatták.– Sosem titkoltam, hogy 1994-ig, a balliberális koalíció megkötéséig az SZDSZ tagja voltam. A 80-as évek végén meghirdetett rendszerváltó politikáját feladó párt éles baloldali fordulata számomra vállalhatatlanná vált. Nem tagadhattam meg világnézeti, ideológiai kötődésemet sem. Akik ismernek, és figyelik a tevékenységemet, azoknak nyilvánvaló, hogy eredendően a jobboldali körhöz tartozom. Egyébként a Fidesz már 1990-ben is támogatott, hiszen akkor még ők is közel álltak a szabad demokratákhoz. A városvezetésben azonban hátrányt jelent, ha valaki párttörekvéseknek rendeli alá közéleti szereplését. Ezt az emberek nagy része is így látja. Érdemes megnézni, hogy Demszky Gábor főpolgármester népszerűségi mutatói milyen irányban változtak azóta, hogy pártja országos elnöke lett.– „Világvárost építek” – hangzott Demszky Gábor egykori választási ígérete. Ezzel szemben ma százezrek költöznek el a fővárosból. Budapestet egyre többen piszkos, széteső és élhetetlen városnak tartják. Milyen várospolitikai döntéseket tart szükségesnek, hogy ezek a negatív folyamatok visszafordíthatók legyenek?– A főváros az utóbbi időben rendre konfliktusba keveredik a kormánnyal és a kerületekkel is. Így szinte lehetetlen értelmes fejlesztéseket végrehajtani. Nemrég egy fórumon „elfuserált világvárosnak” neveztem Budapestet, amely ma csak a nevében Magyarország fővárosa. A városvezetés elhanyagolja a kötelező feladatokat, nincs egyeztetett, végrehajtható városfejlesztési koncepció, és a vakvágányra futott metróvita közben a felszíni tömegközlekedés csőd közeli helyzetbe került. A budapesti szennyvizek nyolcvan százaléka tisztítatlanul folyik a Dunába, akárcsak tíz évvel ezelőtt. Rendezni kell a zöld területek siralmas helyzetét, s a belvárosi területeken való parkolás kérdését is. A gépjárműforgalom szabályozásában – szemben a fővárossal – jó néhány hazai nagyváros már valódi sikereket ért el. A környezeti állapotra alapozva kell rangsorolni a fejlesztéseket Budapesten. Összefoglalva: a leendő fővárosi vezetésnek elsősorban a törvényben előírt kötelező feladatokkal kell majd foglalkoznia, nem pedig presztízsberuházásokkal. Ugyanakkor tárgyalóképesnek kell lennie a mindenkori kormányzattal és a különböző „színű” kerületekkel. Mindennél fontosabb azonban a főváros közigazgatási reformja, amelyre valószínűleg csak egy átfogó jogszabály-módosítással kerülhet sor. Az önkormányzati törvény nem szabályozza kellően a főváros és a kerületek feladatait és a kapcsolódó felelősségi szinteket. Az önkormányzatok formálisan egyenrangúak az úgynevezett kétszintű közigazgatási rendszerben, az 1994-es törvénymódosítással a főváros – az üzleti életben használatos kifejezéssel élve – mégis „aranyrészvényhez” jutott a kerületekkel szemben. Főként a központi bevételekről szóló forrásmegosztási vitákban mutatkozik meg a kerületek alárendeltsége. Ez nem mehet így tovább, s el kell dönteni: erős főváros legyen gyenge kerületekkel vagy fordítva. – A polgári erők budapesti győzelmével mennyiben változna a városvezetési „filozófia”?– Szabályok, rend és kontroll nélkül nem lehet irányítani egy ekkora várost. A többségi érdekek veszélybe kerültek, s ami ma itt zajlik Budapesten, az nem demokrácia. A főváros nem épülhet, nem fejlődhet a lakosság túlnyomó részének akarata ellen. A városban minden tekintetben rendetlenség uralkodik. Gondolok itt többek között a közterületek és a köztisztaság állapotára, a veszélyeztető stílusú ebtartásra, a falfirkálásokra, az önkényes lakásfoglalások kezelésére, a garázda magatartásra reagáló „személyiségi jogvédő” akciókra. Budapest eklektikus utcáit ellepik a rettenetes óriásplakátok, a magyar nyelvű feliratok pedig szinte eltűntek a magyar fővárosból. Nem lehet egyetérteni ezzel a korlátlanul megengedő városvezetési filozófiával, amely csak egy szűk, agresszív réteg korlátok nélküli lehetőségeit biztosítja, s amelytől ma konszolidált emberek tömegei szenvednek. E tekintetben a bűnözési „nulltolerancia” híve vagyok. Amíg nincs változás, addig Budapest népe sem élhet biztonságban.– Rendpártisága, stílusa miatt ellenfelei diktatórikus vezetőnek tartják.– Az abszolút megengedő magatartást tanúsítók irtóznak a hagyományos kultúrától és általában mindenféle tekintély megjelenésétől. Nem diktátor az, aki a társadalmi életben az írott és íratlan szabályokhoz igazodik, azokat következetesen alkalmazza, nem tűri, hogy mellébeszéljenek, és ellenzi az anarchiát. Érdemes megnézni az óbudai közvélemény-kutatásokat. A Magyar Gallup Intézet márciusi felmérése szerint a fővárosi politikusok versenyében nem rosszabbak az esélyeim, mint mondjuk Pokorni Zoltánnak, Demszky Gábornak vagy akár Németh Miklósnak. A kerületi polgárok hetvenhét százaléka pedig az újraválasztásomat támogatja. Én Óbudán születtem, egész életemet itt éltem le, és nem is kívánok innen elköltözni. Úgy vélem azonban, hogy az embereknek a Városház utcából most már többet tudnék segíteni, mint a Fő térről.