A ló háziasítása és a bronzkor forradalma
A ló háziasítása mintegy 4200 éve gyökeresen átalakította Eurázsia életét. Az emberek gyorsabban és messzebbre szállíthattak árut, ami gazdasági és kulturális fejlődést hozott. A nagy kérdés az: hogyan alakult ki az a ló fajta, amely elég erős és szelíd volt ahhoz, hogy az ember a hátára pattanhasson?
Genetikai kutatás a háziasítás nyomában
A kutatók 71 különböző korú és fajtájú ló genomját elemezték, összesen 266 genetikai régióra összpontosítva. A cél az volt, hogy azonosítsák azokat a génváltozatokat, amelyek lehetővé tették a lovak háziasítását.
A vizsgálat során két gén került középpontba. Az első, a ZPFM1, körülbelül 5000 évvel ezelőtt erős szelekciós nyomás alá került. Ez a változás kevésbé agresszívvá, kezelhetőbbé tette az állatokat, ami elősegítette, hogy a ló az ember hűséges társává váljon.
A lovagolhatóság genetikai kulcsa
A második gén, a GSDMC, közvetlenebbül kapcsolódik a lovagolhatósághoz.
4700 és 4200 évvel ezelőtt a szelekció hatására olyan fizikai változások jelentek meg, amelyek a test alakját és a gerinc szerkezetét érintették.
A lovak erősebbek, teherbíróbbak lettek, és néhány száz év alatt a génváltozat szinte minden egyednél elterjedt.
Bár a GSDMC kulcsszerepet játszott, a kutatás szerzője, Ludovic Orlando arra figyelmeztet, hogy más génváltozatok vagy kulturális újítások is döntő jelentőségűek lehettek. A kutató különösen arra kíváncsi, hogy ezek a genetikai tulajdonságok miként segíthették a nagy sztyeppei birodalmak felemelkedését, amelyek Mongólia és Kína vidékén a lovak használatára építették hatalmukat.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
