A szabad tőkepiac veszélyei

Komoly és jobbára előre jelezhetetlen válságveszélyek fenyegetik a liberalizált pénzpiacokat. Az elmúlt évtizedben számos sokkot okozott a devizapiaci spekuláció Ázsiától Dél-Amerikáig. Magyarországon jelenleg oldják a pénzpiaci korlátozásokat. Neves professzorok elemezték tegnap Budapesten a szabad tőkepiacokat fenyegető veszélyhelyzeteket.Magyarországon megfelelő kamatpolitikával, azaz áralapú szabályozással megvédhető a tőkepiac a spekulációs nyomástól. Akárcsak Chilében, itt is azt kell elérni, hogy a tőke ne maradjon huzamos ideig a bankrendszerben – állítja a londoni School of Oriental and African Studies professzora, John Weeks, aki több kollégájával együtt a Gazdasági Minisztérium közgazdasági elemző központjának meghívására érkezett Budapestre.A professzor Indonéziát hozta fel példaképpen, ahol a kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hathatós együttműködése révén sikerült „problémából krízishelyzetet” teremteni. (Köztudott hogy a 98-as tőkepiaci sokk Indonéziában a reálgazdaságban is súlyos válságot okozott.) Az történt, hogy az ottani kormány, az IMF támogatását is élvezve, rendkívül magas szintű kamatemeléssel próbálta megfékezni a tőke túlzott kiáramlását. A professzor szerint ez helytelen politika volt, az ottani kormánynak ideiglenes tőkekiviteli korlátozást kellett volna életbe léptetnie.Az indonéz válság másik oka az volt, hogy a kevésbé fejlett országokban a minősítő és hitelintézetek kellő körültekintés nélkül biztosítottak hiteleket befektetőknek, amelyek nem térültek meg. A megfelelő intézményi rendszer hiányában pedig nem lett volna szabad felszabadítani a tőkepiacokat – állította John Weeks, aki szerint a magyar bankrendszer sem felel meg teljesen e követelményeknek.A brit professzor felvetéséről lapunk megkérdezte a Magyar Bankszövetség főtitkárát, Nyers Rezsőt. Szerinte a hazai pénzintézeti szektor mára már felkészült a hitelkockázatok kezelésére, mert a legfejlettebb normákat alkalmazza, s ugyanakkor kellőképpen óvatos hitelezési politikát folytat. Ehhez viszont azt is hozzáfűzte a főtitkár, hogy a világon sehol sincs egységes recept, hogyan kell kezelni a túlzott tőkeáramlást, amely megrengetheti a pénzpiacokat. A gazdaságpolitikai döntéshozókon múlik, hogy képesek-e megfelelően kezelni a válsághelyzeteket, illetve alkotnak-e olyan biztonsági szabályokat, amelyek meggátolják a veszélyhelyzetek kialakulását.Catherine Samary, a párizsi egyetem (University of Paris) professzora a sokat vitatott Tobin-adóban látja a spekulációs tőke „megregulázásának” lehetőségét. A Nobel-díjas James Tobin elképzelése szerint minden nemzetközi tőketranzakcióra 0,02–0,5 százalékos adót kellene kivetni. Ez visszatartaná a spekulánsokat, viszont nem lenne kihatással a hosszú távú befektetésekre.Becslések szerint a naponta átlagosan 1800 milliárd dollára tehető tőkeáramlásnak 98 százaléka spekulációs céllal „mozdul meg”. Az a befektető, aki az év minden napján kereskedik a pénzzel, 0,1 százalékos adó megfizetésével éves profitjának 50 százalékától esne el. Ugyanilyen adókulcs mellett heti egyszeri kereskedéssel 10, havonkénti tranzakciók esetén pedig 2,7 százalékos adó terhelné a nyereséget. A párizsi egyetem professzora szerint James Tobin elképzelése jelentősen csökkentené a nemzeti valutákat fenyegető spekulációs vészhelyzeteket. Ez az elmélet azonban erősen vitatott, s mindmáig nem volt példa arra, hogy bármely állam alkalmazta volna.