A trupp

Ott leszel holnap? Feltétlenül legyél ott! Megyünk tüntetni az időjárás ellen. Az időjárás a felelős mindenért. Ő tehet mindenről. Le az időjárással! Farmergatyát a sufniból elő. Akinek szakálla nincs, az ragasszon! Záptojásgránát, hangosbeszélő, vászonra írt sprayszlogenek. Arc gyanánt gázmaszk, gumibot ellen ezoterikus varázsvessző.Nemrég hallottam: egy amerikai szkeptikus aláírásokat gyűjtött a dihidrogén-oxid ellen. Ott szerepeltek az aláíróíven a dihidrogén-oxid káros mellékhatásai: erózió, lábödéma, fulladás stb. Nyolcszázkilencven szignó gyűlt össze, mígnem a nyolcszázkilencvenegyedik ember, egy kémikus fel nem kiáltott: uram, de hiszen ez víz, H2O! Vagyis minden további nélkül sikerült majd ezer aláírást összegyűjteni a víz ellen.Mindez pedig jutott eszembe a készülődő globalizációellenes demonstrációk kapcsán. Kaptunk belőle most mi is, a NATO-csúcs idején, de a nagy show a G8-konferencia idejére várható. Valóságos ostromot ígérnek a szervezők.Vajon tüntetni a globalizáció ellen ésszerűbb-e, mint tüntetni az időjárás vagy a víz ellen? Az időjárás és a víz – tűz és víz – jelenthet egyidejűleg lengedező zefírt és hurrikánt, özönvízszerű esőzést és éppenséggel aszályt, hideget és meleget, lehűlést és felmelegedést, mikor mi kell, miként a globalizáció is jelenthet szabad utazást, a gondolatok, áruk szabad áramlását, közösségi érzést, s jelenthet persze multinacionális inváziót, uniformizált reklámdömpinget, munkanélküliséget és nyomort.A globalizáció se nem jó, se nem rossz, amúgy pedig már Kolumbusz óta tart. Folyamatok ellen tüntetni visszaélés a jóindulatú aggodalommal. Hitelesen tüntetni csak egy adott, meghatározható célért lehet szerintem. Egy politikai fogoly kiszabadulásáért, a halálbüntetés eltörléséért, egy vízi erőmű ellen, az abortuszért avagy épp az abortusz ellen. A cél az, ami hitelesít. Valójában, amikor a globalizációellenes trupp egy komplex folyamat ellen tüntet, a számonkérhetetlenséget hizlalja, hisz definitív módon a globalizáció sohasem szűnhet meg. Vagy tán elképzelhető, hogy egy szép napon valamelyik kormányfő bejelenti: engedtünk a követelésnek, befejeztük a globalizációt? A globalizáció nem olyan, mint a második világháború, hogy valamikor be lehetne fejezni. A tüntetések sikere így eleve garantált. Meghatározhatatlan célért tüntetni akár a végtelenségig is lehet.A globalizációellenes pi-víz-demonstrációk összemossák a társadalmi önmozgások politikai akarattal uralható s akaratlagosan, rendeletileg vagy mondjam úgy: jószándékilag nem uralható tartományait. Voltak kísérletek a tudományos kutatás jó szándékú önkorlátozására, de a kutyák azóta is ugatnak, a selyem pedig azóta is halad a maga útján tovább. A business as usual elleni antishow, a globalizációellenes kozmopolitika, számonkérhetetlen követeléseket hangoztatva s az összefüggéseket a végletekig leegyszerűsítve épp az ellen a problémaérzékeny, árnyaltabb, rendszerelméleti jellegű szemléletmód ellen hat, amely elengedhetetlen a nagy globális problémák megoldásához. A panacea: placebo.Csápolna-e vajon a csiga egy evolúcióellenes demonstráción? Állatok, fogjunk össze az evolúció ellen, hisz az evolúció végül is emberhez vezet! Le az evolúcióval! Az evolúció nélküli biológia volna csak igazán környezetbarát. Ha úgy vesszük, az evolúció egyfajta génmanipuláció. Garantáltan evolúciómentes termékeket! Biobazár, biohazárd...Monty Python repülő globalizációellenes cirkusza persze arra is jó, hogy a média által bizonyos politikai csoportok súlya megnövekedjék, megmutatkozzék. Ahogy a merénylő a nagy ember árnyékában maga is naggyá lesz, ugyanúgy az antiglobalizátor truppok is a mindenkori nagy esemény árnyékában úgymond váratlan hangsúlyt kapnak. Felfigyelnek rájuk. Ez még nem baj, de tény.Nagyobb baj, hogy az így megnövekedett erők mögött kevés az eredeti mondanivaló. Marx szakállát Hitler bajuszkeféjével megfésülni, s máris kész a globalizációellenes frizura: ádáz tőkeellenesség, Nyugat-gyűlölet s konfúz remény egy harmadik valamiben, ami onnét ismerszik meg az értők számára, hogy nem kapitalizmus. A globalizációellenes tüntetések tulajdonképpen imperializmusellenes demonstrációk. Manapság a globalizáció az imperializmus allegóriája. Így nem annyira direkt. Ez ellen már lehet tüntetni. Az imperializmus ellen tüntetni kissé snassz már. A kapitalizmus egyébként ma kétszeresen is álnév alatt fut: a hívei piacgazdaságnak, az ellenfelei globalizációnak aposztrofálják. A seattle-i nép és a seattle-i urak: antikapitalisták és kapitalisták. Ha nem így volna, rég nyugdíjba ment volna Uncle Sam. De Uncle Sam ma is foglalkoztatva van, pókhasával, cilinderével éppúgy ott pöffeszkedik fő statisztaként a globalizációellenes megmozdulásokon, mint valaha a béketábor tüntetésein.Amiből azt lehet kihozni, hogy no IMF, no Nemzetközi Valutaalap, no NATO, no USA, az része lehet az antiglobalista show-nak. Ami ezen túlmutat, arra már nincs igény. Egyetlen antiglobalista demonstráció sem emelte fel szavát a fejlődő, valaha el nem kötelezett országokban folyó elszánt természetpusztítás ellen. Ahogy nemrég a szovjet titkosszolgálat tette zsebre a békeharcosokat, elhitetve velük, hogy a Pershing rakéta háborúpárti, rossz rakéta, míg az SS–20-as rakéta békepárti, jó, mert szovjet atomrakéta, ugyanúgy teszik zsebre ma korrupt afrikai tábornokok, kínai pártfunkcionáriusok és féldemokrata ázsiai függetlenkedők az antiglobalizátorokat, elhitetve velük, hogy a nyugati környezetpusztítás öngyilkosság, a harmadik világbéli környezetpusztítás viszont önmegvalósítás. A harmadik világ a környezetvédelmi reformáció utáni ellenreformáció nemzeti gőgjétől eltelve, minden felelősséget a Nyugatra kenve s minden jót onnét várva – alias Hotel Intercontinental a Kádár-korszakban – igenis fogyasztani, szennyezni, fejlődni akar, éspedig antiglobalista áldással. A kongói gorillák kiirtása így lesz méltó, mondhatnók, forradalmi válasz a bölények lemészárlására, s az egymás ellen fegyverkezők így lesznek nemzetközileg felfegyverzettek.Pedig hát a mai államok igenis felelősek a saját sorsukért. Az antiglobalizációs protokoll viszont tiltja, hogy e felelősség felmerüljön. Miként a feminista propagandalapokban a nő, úgy az antiglobalizációs propaganda számára is egy ázsiai vagy afrikai ország csak szenvedő, tehetetlen áldozat lehet, s nem a saját sorsáért – a világpiaci összefüggéseken belül – felelős hatalom.Az nagy durranás, ami ellen lehet majd demonstrálni, hogy Bush, egy északi öntudatos ellenreformátor, anti-környezetvédő nem írta alá a kiotói egyezményt, hisz Bushnak jól áll a cilinder, az viszont az „anti-földesülők” számára érdektelen, hogy a brazil kormány korántsem holmi globalizációs elvontsággal, hanem térképre fektetve, fehéren feketén megcsinálta az Advance Brasil tervet, amely a Smithsonian Tropical Research Institute szerint húsz év múlva az amazóniai őserdő 95 százalékának elvesztéséhez vezet. Ez ellen bezzeg nem tiltakoztak az antiglobalizátorok. Ez ellen a hivatásos természetvédők és tudósok tiltakoztak elsőként. Egy fejlődő ország tudniillik bármennyire kapitalista, mégsem Amerika. Nem hallottam, hogy antiglobalizációs demonstrációt szerveztek volna az Eufrátesz és a Jangce megfojtása ellen, s azt sem hallottam, hogy egy törzsfőnöktől kérdezték volna meg: miért költi feleségeire a népének szánt segélyt.A nagy világproblémák nem rendszerspecifikusak. Az Aral-tavat bizony nem a globalizáció szívta le, s nem amerikai álom a kerozin, amely a magyar talajba hatolt. A neolitikumtól a számítógépekig vezető vektor az időnek egyetlen nyila. És senki sem tudja, mi volt az íj. Engem az íj érdekelne. De tüntetni az íj ellen sem fogok.