Autós cimborák

Valami nagyméretű, legújabb típusú Audi személygépkocsi jár-kel itt mostanában a környéken, pontosabban nem is jár-kel, inkább vonul, affektál, pöffeszkedik.Hol halkan, légpárnásan süpped be a ház elé, hol kerekeit kipörgetve indul el valahová, néha meg csak egyszerűen bömböltetni kezdi a hangszórók wattjait bele a magyar éjszakába, hadd ismerje meg mindenki az angolszász hard rockot ínyenc hangminőségben. Gépkocsivezető is tartozik az Audi-csodához (huszonéves ifjú): ő is nagyméretű és legújabb típusú, vonul, affektál, pöffeszkedik – de ennél többet nem tudok róla, mert emberekkel nem keveredik, vagy ha mégis, azok nem mi, kétkezi mátyásföldiek vagyunk.Egy mercedeszes cimbora jár az audishoz rendszeresen, együtt csapkodják az ajtót, a Merci is nagyon drága lehet, mert ez a legény is légpárnásan vonul, meg kipörögve pöffeszkedik, többet róla nem tudunk, bár ez nagyjából elég is. A múltkor beszédtéma volt a szomszédok között ez a két rendkívüli ember, megpróbálom ideírni az elhangzottakat. (Persze név és nacionálé nélkül, mert a hozzászólók mindegyike megállapodott, családos ember, baseballütőkre érzékeny valamennyi.) Az idősebbik, a János bácsi azt mondta, húsz-huszonöt éves kölyköknek nem lehet ilyen autójuk, hacsak nem kasszafúrók vagy lókötők, de azoknak meg priccsen a helyük, lépjen tehát a kormány. A nagy bajuszú, hagyománytisztelő festőember kalodát és nehézvasat javasolt a probléma megoldására, szemben a gyakorlatias, pecsenyés Pistivel, aki szerint két időzített pofon is megoldaná, hogy a legényekből evilági emberek legyenek.Engem legjobban a sarkon álló Marika (vagy Eta) néni észrevétele fogott meg, aki azt mondta, ne bántsuk már ezeket a dédelgetett hülye gyerekeket (így mondta, pardon), meglesz ezeknek még a maguk baja. A Jóisten rendet tesz, mert itt van közöttünk.