Bokszolnak

Nagy János levelét közölte a tegnapi Népszava, de ettől nem fog fölmenni a lap példányszáma, mindenesetre figyeljünk erősen: „Kokó is Orbán Viktor egyik álma volt. Sikereiben a maga sikereit is látta, önmagát ugyanúgy azonosította vele, mint Széchenyivel és más nagy emberrel. A rokonszenves, tehetséges fiatalembernek azért kellett olyan mélyre zuhannia most, mert ez az álom kapatta el (sic!), hagyatta el vele valóságérzékét, realitástudatát. Intő jel ez nemcsak a reméljük hamarosan magára találó Kovács Istvánnak, hanem a többi álmokon lebegőnek is, akik a valóságtól elrugaszkodnak. Ugyanis nagyon, de nagyon mélyre lehet zuhanni az álmok magasából”.Írja Nagy János a tegnapi Népszavában.Hogy tényleg mélyre zuhant-e Kovács (Kokó) István, nem tudom, tartok tőle, ma is akkora pofont tudna adni, hogy egy pillanat alatt öszszekevernénk Nagy Jánossal együtt alanyt, állítmányt, még ha megelőzően tudtuk is a helyes sorrendet.Érdekes momentum Széchenyi jelenléte Nagy János levelében – Orbán Viktorról már ne is beszéljek –, a legnagyobb magyarral az a probléma, hogy hivatkozott rá az ország miniszterelnöke, miközben nem egyeztetett előtte Nagy János levélíróval, aki emiatt haragra gerjedt; tollat, papírt ragadott, levelet írt.De ne térjünk el a témától, a lényeg: a leghelyesebb, ha – Nagy János szerint – Orbán Viktor is odafigyel a részletekre, mert a végén még ő is kaphat egy kiütéses bal-jobb kombinációt. Ilyen a boksz.Kicsit izzadságszagúnak (Kokó Orbán miatt veszített, bravó!), egyhén szólva aránytévesztésnek érzem Nagy János levelét (túl lehetett már a hatodik meneten), a napos szerkesztő mindenesetre átengedte, és ez a lényeg. Kokó, Orbán és Széchenyi. Ebben a sorrendben. Úr ír. Nem tudni, miért.