Freiburgban a „ne civakodjunk” törekvés jegyében került sor a hetvenhetedik német–francia konzultációkra. A kormányok féltucat minisztere kísérte Jacques Chirac államfőt, Jospin miniszterelnököt és a vendéglátó Gerhard Schröder kancellárt. A találkozó célja a hivatalos megfogalmazások szerint: közös álláspont kialakítása a hét végi göteborgi EU-csúcstalálkozóra.A feladat megoldása nem egyszerű, hiszen Párizs és Berlin hoszszú távú európai elképzelései jelentősen eltérnek egymástól. Ennek tudatában a múlt szorgalmas felidézése vezette be a megbeszéléseket, emlékeztetve a De Gaulle– Adenauer és a Mitterrand–Kohl kapcsolatok zavartalanságára. A jelenlegi nézeteltéréseket a felek mindenekelőtt a különböző álla-mi struktúrával és nemzeti hagyományokkal magyarázzák: Németország föderalista rendszere más mozgatórúgókkal irányítja az EU-politikát, mint a centralizmusra hajló, nemzeti öntudattól áthatott francia irányvonal, amely elutasítja a szerinte radikálisnak minősített berlini reformterveket. Vonatkozik ez a mind az EU-bizottság hatáskörének kiszélesítésére, mind az európai alkotmány kidolgozására. Mivel nyilvánvaló, hogy a kontinens egyesítésének folyamata Párizs és Berlin hathatós együttműködése nélkül elképzelhetetlen, a csúcstalálkozó résztvevői olyan problémák megoldását szorgalmazták, amelyek egyben az egymás iránt érzett bizalmat is fokozták. Megegyezés jött létre a határ menti települések együttműködésének megkönnyítésére. Ugyancsak közös cél a szélsőjobboldal és az idegengyűlölet elleni fokozott harc, különös tekintettel az interneten folyó agitáció megakadályozására.Az EU-bővítéssel kapcsolatosan a freiburgi csúcs résztvevői pozitívan értékelték a Luxemburgból érkezett hírt, hogy a társulni kívánó nemzetek közül Magyarország hajlandó magáévá tenni a nyugati munkaerőpiacok megnyitására vonatkozó megkötést, az esetleg több éves várakozási időt.
Márki-Zay Péter
Márki-Zay Péter a Magyarországnak járó az uniós pénzek befagyasztását kérte Brüsszelben
