Kinek a kicsodája?

Csak a halál válogat a címszavak között. A Ki kicsodába bekerülni dicsőség, kikerülni majdnem lehetetlen. Csekély vigasz, hogy a távozók ismét szócikké válhatnak az Új magyar életrajzi lexikonban. Kiadói jogviták, védtelen adatok – az erősödő lexikonpiaci harc eseményei.A botrány nem tesz jót egyetlen kiadványnak sem, mondja Hermann Péter, aki tizenkét éve egyedül szerkeszti a kortárs életrajzi lexikon, a Ki kicsoda köteteit. Elbizonytalanítja a megrendelőket, és a példányszám csökkenését eredményezheti. Márpedig a botrány már kialakulóban van, ugyanis két kiadó is vitatkozik a könyvön.Hermann Péter egykor a Kossuth Kiadónál kezdte tanulni a ki kicsoda készítését, igaz, akkoriban még egészen másak voltak a lexikonba kerülés feltételei. A tanulóévek után úgy érezte, megérett az idő, hogy elkészítse a maga elképzelte, szakszerűbb kortárs életrajzi lexikont. Akkoriban – a nyolcvanas évek végén – még hiába házalt kiadótól kiadóig a kézirattal, mindenhol azt a választ kapta, a Ki kicsoda kiadói joga a Kossuthé. (Azok, akik nosztalgiát éreznek a pártállami állapotok iránt, ezt szokták manapság rendnek nevezni. Mindenki tudta, mit szabad.)A rendszerváltoztatás elsöpörte az előjogokat, a könyvpiac is felszabadult, és Hermann 1990-ben a Texoft Kft. Biográf Kiadójánál elkészítette a Magyar ki kicsoda, 1990-et. Két esztendő múlva nemzetközi anyag is került a magyar mellé, és azóta kétévente jelenik meg a legújabb, legfrissebb és folyton bővülő kortárs életrajzi lexikon. Hermann Péter közlése szerint az átlagpéldányszám az évek során hat-nyolcezer körül mozgott.Miközben a vásárlók keresték a rendszeresen megjelenő lexikont, nem volt könnyű biztosítani a folyamatos megjelenés feltételeit. A Hermann Péter vezette Ki kicsoda szerkesztőség, amelyik a lexikonkészítést végzi, új partnereket keresett. Két kiadó tett ajánlatot: a holland tulajdonba került Akadémiai és a kanadai–magyar vegyes cég, a Greger-Delacroix. Ez utóbbié volt a kedvezőbb, ezért Hermann vele kötött szerződést, amelyben a kiadó jogot szerzett a Biográf név használatához és az 1998-ban megjelent anyag átvételéhez. 1999 novemberében meg is jelent a kétkötetes Ki kicsoda, 2000.Hermann Péter elmondása szerint a szerződésük 2000. március 30-án lejárt, és a kiadó anyagi zavarai miatt nem fizette ki a lexikonkészítőknek járó jutalék egészét, vagyis a huszonötmillió forintos nettó nyereség utáni nyolc százalékot. A Greger márciusban maga kezdeményezte a folyamatos szerződés felbontását. Azzal érvelt, hogy nem tudja az adatbázist finanszírozni, és nem is szeretne az idén – tehát a kétéves periódus szerint az év végén – Ki kicsoda lexikont kiadni. A felmondás három hónapra szólt, de azt Hermann Péter, mivel a Greger nem fizetett, cége, a Poligráf Kft. nevében azonnali hatályúra változtatta, és tárgyalásokba kezdett az F. Almási Éva vezette Enciklopédia Kiadóval, amelyik vállalkozott a legújabb Ki kicsoda megjelentetésére.A vita lényege, hogy a Greger azt állítja, örökre megvásárolta a Ki kicsoda kiadói jogait, Hermann szerint azonban a Texoft, a lexikon kiadója csak az 1998-as kötetet adta el. A Greger új szoftvert készíttetett az adatbázis kezelésére, de Hermann szerint ennek is csak a felhasználói jogát birtokolja, a tulajdonjog maradt a készítőnél. Arra a kérdésre, hogy a Poligráf miért nem maga adja ki a lexikont, a szerkesztő azt felelte, nincs pénze előre megfinanszírozni a számlákat, a kiadással járó költségeket, nincs kapacitása arra, hogy megszervezze a terjesztést és a nyomdai munkálatokat.Kereszty András, a Greger-Delacroix Kiadó igazgatója elmondta, hogy Hermann Péter, illetve cége, a Poligráf Kft. 1989 óta havi megbízási díjért vezeti a Ki kicsoda szerkesztőségét. A megállapodásuk szerint e munka része a Fontos emberek lexikona, a lexikonok CD-kiadása, illetve a faktum.info.hu adatbázis ki kicsoda részének a készítése is. Nézeteltérésük 2000 végén kezdődött, mivel Hermann nem teljesítette a szerződésben vállalt feladatait, és ezzel négy és fél milliós kárt okozott a Gregernek. Kereszty tagadja, hogy felmondott volna Hermann-nak, sőt vele szeretett volna tovább dolgozni, mert jó szakembernek tartja. Csupán annyit mondott neki, hogy a kiadó úgy gondolja, a következő lexikonkötetet a parlamenti és helyhatósági választások után, tehát 2002 végén fogják megjelentetni, így abban már szerepelhetnek az új adatok is.Meglepődött tehát, amikor március 20-án megérkezett Hermann Péter szerződést felbontó levele. Mint mondja, nem anyagi nehézségeik miatt, hanem azért nem fizették ki a szerkesztőnek a teljes jutalékot, csak a felét, mert az elmaradt munka miatt jelentős követelésük volt vele szemben. Csak hetekkel később derült ki, hogy Hermann szerződést kötött az Enciklopédia Kiadóval a Ki kicsoda következő kötetének megjelentetésére.Életrajzi lexikont, Ki kicsodát természetesen bárki kiadhat, mondja Kereszty András, de ahhoz nincs joga, hogy ehhez felhasználja azt az adatbázist, amelyet a Greger fejlesztett ki a saját költségén. Ennek az adatbázisnak van egy titkos része, amelyben a lexikon szereplőinek bizalmas adatai találhatók, és amelyeknek megőrzéséért a Greger garanciát vállalt. Ezenkívül az eltelt években fedeztek minden, a lexikonnal kapcsolatos kiadást az adatgyűjtéstől a nyomdaköltségekig, s szerződésük sem egyszeri, miként azt Hermann állítja, hanem a Ki kicsoda jogainak korlátlan ideig tartó birtoklására szól.Kereszty András értetlenül áll a helyzet előtt. Azt mondja, álmában sem gondolta volna, hogy előfordulhat, valaki úgy dönt, a Greger tulajdonában lévő adatbázis az övé, és szabadon hasznosíthatja a piacon. Feltételezi, hogy az Enciklopédia Kiadó jóhiszeműen járt el. A pert tehát Hermann Péter ellen indította meg, és szeretné elérni, hogy a bíróság hozzon olyan ideiglenes intézkedést, amellyel átmenetileg megtiltja a Ki kicsoda kiadását. A pereskedés ugyanis évekig is eltarthat, és ez idő alatt a Ki kicsoda lexikon szabadon megjelentethető lenne. Úgy is, hogy előzményként a Greger-Delacroix tulajdonában lévő kortárs életrajzi lexikont tüntetik fel.A napokban újabb hír is érkezett a hazai lexikonpiacról. A Magyar Könyvklub megindítja hatkötetes Új magyar életrajzi lexikon sorozatát, amelynek első darabja már a boltokban van. Míg a Ki kicsoda az élők, a Magyar életrajzi lexikon a halottak lexikona. Két kötete 1967-ben és 1969-ben, pótkötetei pedig 1981-ben és 1994-ben jelentek meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. Az életrajzi lexikon köteteit Kenyeres Ágnes szerkesztette, aki sokáig reménykedett abban, hogy egyszer frissítve jelenhet meg a sorozat. A remények azonban elszálltak, a gyűjtőmunka is megakadt, az Akadémiai Kiadó pedig holland tulajdonba került, és 1996-ban jogutód nélkül megszűnt. Az újjáalakuló cég, tudtuk meg Gilicze Ágnestől, a lexikonszerkesztőség vezetőjétől, egyes jogokat ugyan megvásárolt, de valójában akkor még a tulajdonosok nem tervezték, hogy lexikonkiadással is foglalkoznak. A régi adatbázis az enyészeté lett. Valószínűleg az életrajzi lexikon anyaga is. Gilicze Ágnes szerint a kiadónak nem lehet tehát jogi követelése egy újraindított életrajzi lexikon szerkesztőivel szemben. Lehet viszont a szerzőknek, amennyiben az új lexikon átveszi a régi szócikkeket. Ez esetben minden szerzőtől meg kell azokat vásárolni. A szerzői jog szerint azonban az adatok szabadon felhasználhatók. Hosszú és nehéz pereskedésnek áll tehát elébe, aki bizonyítani szeretné, hogy egy lexikonszerkesztő az ő szellemi termékét, szócikkét tulajdonította el.Ambrus Éva, a Magyar Könyvklub kiadóvezetője nem titkolja, hogy cége fantáziát lát a lexikonpiacon, mivel igen nagyok a hiányok, és nagy szükség van egy új, ideológiamentes magyar életrajzi lexikonra, hisz az utolsó adatainak gyűjtését 1991-ben fejezték be. A kiadó diktálta iram igen nagy, a hat kötetet három év alatt szeretnék eljuttatni az olvasókhoz. Markó Lászlótól, a lexikon szerkesztőjétől megtudtuk, hogy az új sorozatnak nincs köze a régihez. Az életrajzokat a tizenhárom tagú szerkesztőgárda újra feldolgozta, és sok az új szócikk, hiszen az adatgyűjtés 2000 végén zárult. Hosszabbak lesznek az életrajzok, gazdag és friss a hozzájuk kapcsolódó bibliográfia. Végeredményben három és fél ezer címszót tartalmaz a hat kötet, amely elsősorban adatok közlését tekinti feladatának, jelzők és értékelések nélkül.