Műkincsek–árverések–galériák

A konstruktivizmus európai mozgalmaiban aktív szerepet vállalt a magyar Bortnyik Sándor bécsi és berlini, valamint weimari emigrációjában. Az osztrák fővárosban publikálta „képarchitektúráit” 1921-es albumában. Így aztán magától értetődő, hogy a bécsi Dorotheum XX. századi művészetnek szentelt licitálásain is jelen van az immár klasszikussá vált avantgárd mester. 1921-es akvarelljei nyomán készült mappáját hat színes szitanyomattal 25–30 ezer schillingre becsülték, de lejjebbről indítva 20 ezer lett a leütési ára.Hasonlóképpen sikerült értékesíteni Gerliczy Emil kékeszöld árnyalatokban tartott akvarellportréját 10–12 ezer schillinges sávja alsó határának feléért. Vasarely vászonra festett képei nem szorultak ilyen manőverekre. Az 1958-ban olajjal készült Tserhat – kék-fekete kontrasztokban – 200 ezer schillingért cserélt gazdát, míg a lilásbordó árnyalatú Aubonda 1985-ből – akrillal – 130–160 ezer schillinges sávjának alsó határán kelt el. A modern grafikák árverésén színes szitanyomatai közül az arany-sárga-zöld árnyalatú nem kelt el ötezerért, de a vörös-kék-fekete színekben tartott másik absztrakt kompozícióját – a párizsi Denise Renée-galéria kiadásában – sikerült értékesíteni 5500 schillingért.Frappáns, apró méretű, de annál koncentráltabb fekete krétarajzaival rendszeresen szerepel Mund Hugó is a Dorotheum árverésein, de ezúttal a jellegzetes hármas vonulatú Hegy nem kelt el a becsült 15–18 ezerért. Oláh Sándor Fürdőzők című négyzetméteres olajképe – nőkkel és gyerekekkel a fa alatt, a folyóparton (40–60 ezer schilling) – az előzetesen saccolt sáv közepén talált új tulajdonosra. Azonos technikával készült, de teljesen más jellegű volt Szánthó Mária fedetlen keblű, mandolinozó hölgye, amely 10 ezer schillingért kelt el.Ritka vendég a Dorotheumban Csók István, noha 1890-ben Münchenben festett Úrvacsorájáért előbb a párizsi Salonban, majd 1894-ben Bécsben kapott állami aranyérmet. Most mégsem „díjazták” 45–50 ezerre tartott Balatoni táját – amelyet 1932-ben festett olajjal faalapra –, talán az égen gyülekező viharfelhői miatt. Elkelt viszont 12–15 ezer schillinges sávjának alsó határán friss, oldott foltokban felvitt akvarellje egy virágkosaras fiatal hölgyről, a háttérben fák, bokrok üde zöldjével. Sikerült értékesíteni Koszta József 1910 táján festett (olaj-vászon) Kapáló nő a mezőn című munkáját (35–40 ezer schilling), valószínűleg élénk, meleg koloritja miatt. Visszamaradt azonban Nádler Róbert 1934-ből származó, azonos technikájú képe a velencei Szent Márk-székesegyház bejáratáról (18–25 ezer között).Szinte nem lehet bécsi árverés a budapesti születésű és Salzburgban elhunyt Harta Albert nélkül. Az idén is szerepelt a Dorotheumban éppúgy, mint a Wiener Kunstauktionen tavaszi szezonkezdő licitálásain a Kinsky-palotában. A Dorotheergassén előbb virágos-gyümölcsös csendéletét értékesítették 55 ezerért. A modern grafikák márciusi árverésén visszamaradt ugyan harmadmagával (Robert Philippi és Franz Wacik sorsában osztozva) két litóból és egy fametszetből álló tétele 1500-ért, de másnap sikerült némi engedménnyel (12 ezer schilling) leütni eredetileg 14–18 ezerre tartott tollrajzát, amelyet lendületes vonalakkal vitt fel a papírra a pásztoroknak jó hírt hozó angyalról. A véletlen úgy hozta, hogy ugyanakkor tartották a bécsi Freyungon a WKA 32 festményaukcióját is, amelyen tőle két olajkép szerepelt kartonalapon, sőt azt is mondhatjuk, hogy három. Ugyanis 1908-as datálású szemüveges önarcképe hátoldalán egy idős férfi portréja látható – talán a festő édesapja? Az előzetesen becsült 40–60 ezer schillinges sávban, 55 ezerért ütötték le.