A MIÉP a saját útját járja a jövőben is

A jövő évi országgyűlési választásokon a MIÉP mindent megtesz a nemzeti erők győzelméért, de arra nem hajlandó, hogy egyezségkötés nélkül, önként félreálljon – derült ki Csurka István pártelnök-frakcióvezető lapunknak adott interjújából. A politikus óv a nagykoalíciótól, amely szerinte elsősorban „a vesztesként is a hatalomhoz ragaszkodó” MSZP érdeke. Csurka István továbbra is szükségesnek tartja a határon túli szórványmagyarság betelepítését.Fél év múlva új taggal bővül a MIÉP országgyűlési képviselőcsoportja Zakó László személyében. Várható-e az összeomlott kisgazdapárttól újabb átülő?– Nem, nem tudok róla. Nem hívunk senkit. Zakó Lászlót ismerjük, tiszteljük, s már belépett a pártba. A kisgazdapártnak nem volt tagja, csak a frakciónak – mostanáig. Egyéni körzetben nyert Nagykanizsán. Remélem, most is ezt teszi.– Kiválasztották már, ahogy önök mondják, a „176 igaz magyar embert”, aki a MIÉP színeiben indul jövőre az országgyűlési választásokon az egyéni körzetekben?– A jelöltek kiválasztása a befejezéséhez közeledik. Egy-két megye még foghíjas ebből a szempontból, de a nyár végére minden választókörzetben lesz jelöltünk, és mindenütt megtartjuk azok bemutatását, mint ahogy ezt már Budapesten megkezdtük. A legközelebbi megye Pest lesz, aztán megyünk sorba a megyék nagyságrendje szerint, illetve váltogatva: hol egy dunántúli, hol egy alföldi megye képviselőjelöltjeit mutatjuk be. Elhatározásunk változatlan, mind a 176 körzetben saját jelöltet indítunk.– A MIÉP talán az egyetlen párt, amely konkrétan megnevezte azokat a politikai erőket, amelyekkel nem zárja ki a koalícióra lépést, a szövetséget. Milyen együttműködést tud elképzelni a jobboldali pártokkal a választások idején?– Minden az eredményektől függ. Természetesen kölcsönösségi alapon együtt fogunk működni a nemzeti oldal egyéb pártjaival az egymásért való felelősségvállalás jegyében. Egyedül az nem képzelhető el, hogy a MIÉP minden egyezségkötés nélkül, önként félreálljon. Valószínűnek tartjuk, hogy olyan eredmények születnek, amelyekben mi nemcsak harmadikok leszünk, mint Dabason, hanem másodikok vagy akár elsők. Velünk tehát érdemes lesz tárgyalni, mert mi mindent el fogunk követni a nemzeti oldal győzelméért, persze úgy, hogy közben mi is jól járjunk.– 1998-ban a viszonylag jól szereplő MIÉP-es egyéni képviselőjelöltek többsége egyezségkötés nélkül lépett vissza az esélyesebb jelölt javára a választások második fordulója előtt. 2002-ben javíthatnak eredményeiken, ám még így sem biztos, hogy kérni fogják az önök támogatását.– Titkos és nem vállalt támogatás nem lehetséges 2002-ben. Az ország harmadik legnagyobb politikai erejének ez megalázó lenne. De nem is hiszem, hogy bárki is ilyesmivel számolna.– A dabasi időközi választáson kívül még milyen jelek mutatnak arra, hogy a MIÉP valóban a harmadik legnagyobb politikai erővé küzdötte fel magát?– Dabas magában is elég erre, de a MIÉP munkájának visszajelzései, az irántunk megnyilvánuló érdeklődés, a gyűléseinket látogató tömegek és a hangulat egyértelműen bizonyítják, hogy a MIÉP legalább a harmadik erőt képviseli.– Hogyan értékeli a parlamenti képviselőcsoport előző féléves munkáját?– A MIÉP aktívan tevékenykedett, megbecsülést szerzett parlamenti munkájával az egész országban. Tárgyilagosan, részrehajlás nélkül, mindig a nemzet érdekeit szem előtt tartva vettünk részt az országgyűlési küzdelmekben, vitákban és a szavazásokon. Számos kérdésben az élet is viszszaigazolta álláspontunkat, szakmai javaslataink egy részét a kormány is átvette, sőt bizottsági szinten némelyik még a baloldal elismerését is kiváltotta. A MIÉP ugyanúgy a maga által kijelölt úton marad, amit eddig is követett.– A MIÉP a két legnagyobb pártnál az egymáshoz való közeledés jeleit fedezi fel abban, hogy az MSZP a párton kívüli Medgyessy Pétert választotta miniszterelnök-jelöltnek, míg a Fidesz elnöke Pokorni Zoltán lett. Erről úgy nyilatkozott: ez rendkívül veszélyes lehet a magyar fejlődésre. Utalnak-e más jelek a nagykoalícióra? A Fidesz elnöke ugyanis nemcsak a MIÉP-pel, hanem a szocialistákkal is kizárja a közös kormányzás lehetőségét.– Az úgynevezett nagykoalíció elsősorban az MSZP érdeke, és elsősorban ez a párt is hajszolja. De ezt tette már az SZDSZ-szel együtt 1990 óta minden választás után. Állandóan a hatalomban akarnak lenni, még vesztesként is. Szerintem 2002-ben veszíteni fog az MSZP, és ezt ők is tudják. Ezért erőltetik a nagykoalíciót. A hatalomszerzés céljából bárkivel hajlandók összefogni, s egy ideológiát is körítenek mellé a nemzeti érdekre hivatkozva. Egy esetleges nagykoalíció nagyon veszélyes lenne a mi felfogásunk szerint, így a nemzet előbb-utóbb teljes mértékben elsorvadna, és elvesztené tájékozódóképességét. Ezért mi mindenáron megpróbáljuk megakadályozni a létrejöttét, természetesen törvényes keretek között. Felállítottunk egy tárgyalódelegációt, amelyet én vezetek, a választások eredményének kihirdetése után megbeszéléseket kezdeményezünk a parlamentbe jutó nemzeti erőkkel.– A kisgazdapárt belharca, szétesése jól jött a MIÉP-nek is, hiszen sok csalódott ember pártolt át önökhöz, s a bírálatok terén a MIÉP sem bánt kesztyűs kézzel az FKGP-vel. Nem azt a célt szolgálja a nagykoalíció veszélyének sulykolása, hogy szavazókat szerezzenek a Fidesztől is?– Senkitől nem akarunk elvenni szavazókat. A kisgazdapárt saját magát boncolta föl, nem mi juttattuk oda, ahol most áll. Mi hirdetjük a programunkat, eszméinket, megyünk a saját utunkon, s azt szeretném, ha az emberek megértenék a mi szavainkat, a gondolatainkat a magukévá tennék, és tudatosan választanának bennünket. A jelen helyzetben, a globalizmus körülményei között arra van szüksége a magyarságnak, hogy legyen egy ilyen kemény magja, amely irányítani, vezetni tudja, és világos gondolatokkal képes ellátni a társadalmat a nehéz időkben is. Ez a legjellemzőbb a MIÉP felfogására. A pártok választói egyáltalán nem szilárdak, nagy az „átfolyás” közöttük, különösen egyes pártok végső leromlása után.– Elképzelhetőnek tartja, hogy kívülről támogasson a MIÉP egy, a jelenlegitől kissé eltérő, de hasonló színezetű kormánykoalíciót?– Minden az eredménytől függ. Ha csak ezzel a módszerrel tudjuk megakadályozni, hogy nagykoalíció jöjjön létre, és az ország elsüllyedjen, erre is hajlandók vagyunk, de nem ez az elsődleges célunk. Egy jó eredmény elérése után nem is lehet erre rábeszélni bennünket. Tizenöt-húsz százalék körüli választási eredmény már mindenhol eurokonform. Ekkora erőt felmutató pártokat nem lehet folyamatosan kizárni a hatalomból. A társadalom azon részének akaratát, amely ide szavaz, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Jó példa erre Ausztria és Olaszország, ahol az úgynevezett európai nagyhatalmak nem tudnak mást tenni, mint beletörődni a választások alakulásába. A MIÉP egyelőre a jó eredmény elérésére törekszik.– Olaszország és Ausztria azonban már EU-tagként szállt szembe az unió egyes köreinek akaratával, míg Magyarország a bebocsátásra vár. Ezért a „szélsőjobbtól” óvó riogatást nekünk még valamelyest komolyabban kell vennünk.– Nem tulajdonítunk neki nagyobb jelentőséget, már csak azért sem, mert a szemünk láttára zajlott le az a csúfos bukás, kudarc, amelyet az unió elkönyvelhetett. Európa okoskodói már kifogytak az érvekből, tudják ők is, hogy vesztettek. Ausztria újra boldog és nyugodt, de Európa számos más államában is hasonló fejlemények várhatók.– Korábban azt mondta, hogy „kinézte” már azt a három személyt, akik közül néhány év múlva kikerülhet majd az ön utódja. Kiket tart alkalmasnak a párt vezetésére, van-e olyan személy egyáltalán, akinek a tagság döntő többsége bizalmat szavazna majd?– Ahhoz, hogy egy pártot valaki vezetni tudjon, elsősorban edzettségre, gyakorlatra, rutinra van szükség, valamint arra, hogy az illetőt a szélesebb közvélemény is megismerje. Örömmel tölt el, hogy a MIÉP-frakció tagjai egyre nagyobb szerepet vállalnak a munkában. A nálam fiatalabbak is, akik egy-egy szakterület képviseletében tökéletesen helytállnak. Még nagy munka áll előttük. Most, a választások előtt nem aktuális az utódválasztásról beszélni, neveket említeni. Az elnök egyelőre én vagyok. A magyar választópolgár lelkülete olyan, hogy egy vezetőre szeret odafigyelni, s vele azonosítja a pártot.– A Magyar Igazság és Élet Pártja fennállása óta székháztalan párt. Továbbra sem jelölnek ki önöknek egy ingatlant?– Őszintén szólva nem foglalkoztam mostanában ezzel a kérdéssel, de furcsa, hogy még nem juttattak nekünk ingatlant. Meg kell várnunk, hogy hatalomra kerüljünk, akkor majd talán lesz. Nem azért, mert hatalomra kerülünk, hanem azért, mert a törvények értelmében jár. Ennél nem tudok többet mondani.– Térjünk át a státustörvényre. Számított arra, hogy ilyen nagy többséggel fogja támogatni az Országgyűlés a határainkon túl élő magyarok jogállásáról szóló jogszabályt?– Igen, csak az SZDSZ ellenállása volt nyilvánvaló, ebből pedig az következett, hogy az elfogadottság ilyen nagyarányú lesz.– A szocialisták igen szavazatai nem lepték meg? Hiszen ön általában egy platformra helyezi az MSZP-t és az SZDSZ-t.– A szocialisták nagyon óvatosak, nagyon rossz helyzetben vannak, nem kockáztathatták, hogy szembe ússzanak az árral, a nemzettel. Inkább vállalták azt, hogy egy-két öreg bolsevik megharagszik rájuk, és elpártol tőlük. Az érdekük is inkább azt kívánta, hogy megszavazzák a jogszabályt. Az SZDSZ-nek nem volt más választása, liberális párt, mindig magyarellenes volt, így kellett szavaznia, és most ügyeskedik. Visszás, hogy a törvényről Romániában tárgyaló delegációt Szent-Iványi István, az SZDSZ frakcióvezetője vezeti.– Ha hatalomra kerülnének, bővítenék a jogszabály által nyújtott kedvezmények körét?– Egyelőre ennek a státustörvénynek kell maradéktalanul megvalósulnia és érvénybe lépnie 2002. január 1-jétől. Nyilvánvaló, hogy az első év próbaév lesz, ekkor lesznek a választások. Ez alatt az idő alatt nem tanácsos semmilyen változtatást eszközölni a törvényen. 2003-ban azonban nyilvánvalóan módosítani, bővíteni kell a törvényt némely ponton.– A szórványmagyarság betelepítését továbbra is szorgalmazzák?– Igen, szorgalmazzuk. Ehhez az eszközeink most még nincsenek meg, a választások után remélhetőleg meglesznek. Több okból is van szükség erre: a szórványmagyarság idegen tengerben, számkivetve él, jobb esetben még nem olvadt be a többségbe. Elsősorban a kis falvakban alacsony a reprodukció, nemzeti létüket veszély fenyegeti. A magyarországi elöregedő falvak is jól járnának a betelepítéssel, a dolgos kezekkel. Jelenleg körülbelül 600-800 ezer ember él szórványban Erdély területén, ami óriási szám. A székely tömbön természetesen eszünk ágában sincs változtatni, de ugyanígy hagyni kell az erdélyi városokban kisebbségben, de mégis egyben élő magyarokat is, ahol a megmaradáshoz szükséges feltételek adva vannak. Itt az oktatási, kulturális feltételeket kell javítani azért, hogy maradjanak otthon. Az isten háta mögötti kis falvakban élő magyarokat viszont az áttelepítéssel kell megmenteni.– A moldvai csángó magyarokra nem gondol?– Önmentő csalás lenne, hogy mi valamit is tudunk tenni az ő magyarként való megmaradásukért. Ezt az öncsalást akarjuk megszüntetni. Azt mondjuk, hogy erre már nem vagyunk képesek.– Egyik napirend előtti felszólalásában arról beszélt, hogy a székesfehérvári ügyészségi akció – több ügyészt, ügyvédet és nyomozót helyeztek előzetes letartóztatásba korrupció gyanúja miatt – vélhetőleg összefüggésben áll a zámolyi cigányok strasbourgi kivándorlásával. Vannak erre bizonyítékai is, vagy ez csak feltevés?– Természetesen csak feltevés. Elég jól ismerem a zámolyi ügyet, rengeteg szakértőnk foglalkozott vele, és foglalkozik most is. Sok minden történt velük, ami rendőrségi vagy ügyészségi támogatás nélkül nem történhetett volna meg. Ezért úgy gondolom, hogy valakiknek meg kellett szervezni az ő kiutazásukat, mégpedig igen szívós munkával.– Itt a bűncselekményekkel gyanúsított cigányok kiutazásának engedélyezésére gondol?– Igen, pontosan. A szervezésnek a rendőrség és egyéb hatóságok tudomásával kellett megtörténnie. Felmerül a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy a rendőrség engedi kiutazni azokat, akiknek a bíróság előtt van vagy lesz majd a helyük? Itt nemcsak egy „Ali baba” nevű rabló ügyeiről van szó. De erre csak következtetek, olyan adataim, amelyek alapján százszázalékos biztonsággal kijelenthetném, nincsenek. Ugyanakkor egy-egy ilyen következtetés sokszor többet ér, mint egy tényállítás. A vizsgálatokat ebben az irányban is le kell folytatni.