Bevált az új kormányzati struktúra

Stumpf István szerint a kancelláriának is fontos szerepe van abban, hogy három év kormányzás után kifejezetten magas a kabinet és a vezető kormánypárt népszerűsége. A Miniszterelnöki Hivatal (MeH) irányítója szerint bevált az 1998-ban megújított kormányzati struktúra. A Magyar Nemzetnek adott interjújában a miniszter beszélt az új köztisztviselői törvényről, a közigazgatási reformról és az információs társadalom kihívásairól.Az Orbán-kormány megalakulásakor jelentősen átalakult a kormányzati struktúra. A változtatás egyik fő eleme a Miniszterelnöki Hivatal megerősítése volt. Három év tapasztalatainak ismeretében kérdezzük: beváltotta az új modell a hozzá fűzött reményeket?– A kormányszerkezet átalakítása egybeesett azokkal a törekvésekkel, amelyek az Európai Unió országaiban is tapasztalhatók voltak. A kormányzat mint a végrehajtó hatalom szíve egyre fontosabb szerepet tölt be a társadalmi programok megvalósításában. A hatékony kormányzásnak nagyon fontos eleme, hogy legyen egy erős kormányzati centrum, amely mindenhol a végrehajtó hatalom első embere körül alakul ki, legyen az a köztársasági elnök vagy a miniszterelnök. Az európai trendeket követtük, amikor létrehoztunk az alkotmány szerint igen erős jogosítványokkal bíró miniszterelnök mögött egy olyan szervezetet, amely lehetővé tette, hogy a kormányprogramban megfogalmazott prioritásokat hatékonyan, egy hangsúlyozottan politikai jellegű kormányzás keretein belül érvényesítsük. Ezzel megvalósítottuk azt, amit a korábbi kormányok nem tudtak elérni különféle okok miatt. A Miniszterelnöki Hivatal azt a fontos feladatot kapta, hogy a stratégiai célok mentén érvényesítse a kormányprogram végrehajtását. Ez a modell bevált. Abban, hogy a kormányzat, illetve a kormány vezető pártjának népszerűsége ma kifejezetten magas, a kancelláriának fontos szerepe volt, bár elsősorban a miniszterelnök személyes képességei, tehetsége, eltökéltsége volt a meghatározó.– Egy újabb választási győzelem esetén mely területeken lenne érdemes változtatni a jelenlegi kormányzati struktúrán?– Bár a mostani modell alapvetően beváltotta a hozzá fűzött reményeket, vannak olyan területek, ahol további „finomításokra” van szükség. Egyebek mellett gondolkodunk azon, hogyan kellene átalakítani a referatúrák működését, hogyan lehetne a MeH-en belül a stratégiai tervezést szorosabban összekötni a referatúrák működésével. Át kell gondolni azt is, hogy miként lehetne tovább javítani a kancellária és az egyes szakminisztériumok közötti kommunikációt.– A kisgazda irányítású Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) gazdálkodása körüli botrányokért az ellenzék szerint a miniszterelnököt és a Fideszt is felelősség terheli. Ön szerint lehet összkormányzati felelősségről beszélni ebben az ügyben?– A Miniszterelnöki Hivatal fontos szerepet játszott abban, hogy az agrártárcánál a visszásságok kiderüljenek, a megfelelő vizsgálatok meginduljanak, és megtörténjen a felelősségre vonás is. Amikor átalakítottuk a kancelláriát, mindenki azzal vádolt bennünket, hogy létrehozunk egy második kormányt, megszűnik a miniszteri autonómia, minden jogkört magunkhoz vonunk. Ez nem így működik. A MeH-nek nincsenek olyan jogosítványai, amelyek felhatalmaznák arra, hogy „belenyúljon” a tárcák működésébe vagy az egyes miniszterek feje fölött bármilyen intézkedést végrehajtson. Amit tenni tudunk, az az, hogy a referatúrákon keresztül jelezzük a problémákat. Ha a dolog már komolyra fordul – mint az agrártárca esetében –, akkor arról tájékoztatjuk a miniszterelnököt. A kormányfő ezt követően a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól (Kehi) kér egy alapos szakmai vizsgálatot. Ennek során tisztázzák, hogy pontosan mi is történt, s ha szükséges, intézkednek. Ez történt az FVM esetében is, hiszen éppen a kancellária jelzése alapján indított a miniszterelnök felkérésére a Kehi vizsgálatot. A miniszteri felelősség azonban nem csorbulhat azáltal, hogy a MeH koordinatív szerepe érvényesül. A kancelláriának nincsen jogi lehetősége arra, hogy a minisztériumokon belüli feladat- és hatáskörmegosztást újraszabályozza, a mi feladatunk a kormányzati összhang megteremtése.– A közeljövőben létrehozandó Nemzeti Földalap felügyelete koalíciós vita tárgya volt a Fidesz és az FKGP között, a kisgazdák ugyanis ragaszkodnak ahhoz, hogy ez a jogkör ne a MeH-hez, hanem az FVM-hez kerüljön. Hol tart a földalapról szóló jogszabály előkészítése?– Régóta húzódó vitáról van szó. A Nemzeti Földalap a Magyar Fejlesztési Bankhoz vagy az Eximbankhoz hasonlóan a kormányzati politikát szolgáló, egységes szerkezetben működő intézményrendszer fontos eleme. A földalap esetében a földbirtok-politikával kapcsolatos tevékenységek összehangolásáról van szó, amelynek területi feladatait nem egy új szervezet létrehozásával, hanem a földhivatalok és a megyei földművelésügyi hivatalok rendszerén keresztül szeretné a kormány megvalósítani. A jogszabály előkészítése folyik, az agrárminiszternek kell majd a konkrét javaslatot a kormány elé terjesztenie.– A miniszterelnök legutóbbi rádióinterjújában azt mondta, hogy ő az agrártárcára bízná a földalap felügyeletét. Nem jelent ez presztízsveszteséget a MeH számára?– Nagyon rossz megközelítésnek tartom, ha minket úgy állítanak be, hogy mindenre rá akarjuk tenni a kezünket. Éppen elég feladat tartozik így is hozzánk. Fontos lenne, hogy csak azok a feladatok tartozzanak a kancelláriához, amelyeket valóban nem lehet tárcahatáskörben megoldani.– Július elsején lépett életbe a köztisztviselői életpályáról szóló törvény. A jogszabály előkészítésében részt vevő MeH vezetőjeként miben látja az új törvény jelentőségét?– A jogszabály mérföldkő a magyar közigazgatási kar történetében, mert nem egyszerűen toldozta-foldozta az eddigi rendszert, hanem olyan új életpályát rajzolt fel a köztisztviselők elé, amely vonzóvá teheti a szakmát, visszaadhatja annak becsületét. Elsősorban azzal, hogy megteremti az anyagi megbecsülést. A kiszámíthatóságot garantáló életpályarendszerhez társul a nyelvpótlék, a továbbképzés és egyéb szolgáltatások. A kötelező vagyonnyilatkozat megvédi a köztisztviselőket a nemtelen támadásoktól, hiszen elhárítja a korrupció vádját. A törvény európai példákat követ a főtisztviselői kar létrehozásával, ami az uniós csatlakozás szempontjából is nagyon fontos lépés volt.– Ez a törvény elegendő annak megakadályozásához, hogy a legfelkészültebb köztisztviselőket „elszippantsa” a versenyszféra?– Elsősorban azoknak lehet megnyugtató eme törvénynek az elfogadása, akik nehezen viselik azt a bizonytalanságot, amely gyakran jellemzi a piaci szférát. Ezzel szemben az állam megteremti a kiszámítható, biztonságos életpálya lehetőségét, s az is előre látható, hogy előrejutás esetén milyen javadalmazásra számíthat a köztisztviselő. Abban bízunk, hogy a fiatalok előtt is vonzóvá válik a köztisztviselői hivatás.– Ön is részt vett azon az ópusztaszeri rendezvényen, ahol a megyék kiálltak régi szerepük megtartása mellett. Ez a törekvés nem ellentétes az Európai Unió által szorgalmazott regionalizmussal?– Régóta folyik az a vita, hogy hol legyen a területi közigazgatás centruma. 1998 elején a magyar politikai elit konszenzusra tudott jutni a hét tervezési-stratégiai régió kialakításáról. Magyarország ezzel formálisan megfelelt az EU követelményeinek, így a regionális támogatási pénzeket le lehet hívni. Amikor a területfejlesztési törvény vitájában szóba került a regionális beosztás, akkor többféle ötlet merült fel, hogy miként lehetne változtatni a regionális szerkezeten. Látszott, ha a vitát elkezdjük, akkor ennek sohasem lesz vége. Sokan elégedetlenek a mostani helyzettel, de a változtatás irányáról nincs politikai konszenzus. A kérdésben említett igény például a mostani megyék bebetonozását jelentené. Sok érv szól ugyanakkor amellett, hogy alulról kezdjük el az építkezést, e modell tartópillérei a kistérségek lehetnek.– Rendkívül éles politikai vita kísérte a kistérségi menedzserek megjelenését. A menedzserek tevékenysége igazolta a várakozásokat?– Az ezzel kapcsolatos politikai vita hamar elhalt, ez is azt bizonyítja, hogy jó lépés volt a kistérségi menedzseri hálózat kiépítése. Az e feladattal megbízottak betöltik azt a szerepet, hogy közvetítőként jelenjenek meg az önkormányzati szintek, illetve a központi közigazgatás és a helyi önkormányzatok között. A választások után mindenesetre érdemes lesz megvonni a kistérségi menedzserek tevékenységének mérlegét, hozzáigazítva szerepüket a közigazgatás reformjához.– A közigazgatási reform területén nincs késésben az ország?– Sürgősen el kell kezdeni a politikai egyeztetéseket ebben az ügyben, mert meggyőződésem, hogy a regionális közigazgatási szerkezetátalakításnak össze kell kapcsolódnia a választási rendszer megváltoztatásával. Éppen emiatt nagyon érzékeny politikai kérdés a megyék és a régiók ügye. Ha át akarjuk alakítani a választási rendszerünket – amelyet célszerű lenne az új közigazgatási szerkezetre építeni –, akkor ehhez legalább másfél parlamenti ciklus kell. Legkorábban a 2002-es választások után lehet kialakítani olyan politikai konszenzust, amelyet törvényi formába lehet önteni, ám az új rendszer csak a 2010-es választásokon lépne érvénybe. Ez az időpont elég messze van ahhoz, hogy az egyes pártok rövid távú érdekei ne akadályozzák a konszenzus kialakítását. Egyelőre azonban a pillanatnyi érdekek szinte gúzsba kötik a politikai erőket.– Személyes véleménye szerint milyen irányba kellene módosítani a választási rendszert? Arra semmi esélyt nem lát, hogy a régóta szorgalmazott változtatások – például a parlamenti létszám csökkentése – már 2010 előtt életbe lépjenek?– Ez csak akkor lehetséges, ha 2010 előtt valamelyik párt kétharmados többséget szerez az Országgyűlésben. A változtatáshoz akkor kevesebb egyeztetés és jó adag politikai bátorság szükséges. Véleményem szerint csökkenteni kell a parlament, ezen belül is az egyéni képviselők létszámát. A magyar alkotmányos hagyományok egyébként a kétkamarás parlamentre épültek. Politológusként korábban azért elleneztem ezt a modellt, mert úgy gondoltam: ha a kialakulatlan civil szférát és bizonyos korporációkat bevisszük a második kamarába, akkor az nem teszi egészségessé a magyar politikai életet, valamint inkább a bürokratizálódáshoz vezet, mint a közvetlen állampolgári részvétel megjelenéséhez. Ma már világosan látszik, hogy vannak regionális különbségek Magyarországon, és központi szinten is nagyon erős az igény a területi reprezentáció megjelenésére. Nyitott kérdés, hogy egy kisebb létszámú második kamarában hogyan lehetne azokat az érdekeket megjeleníteni, amelyek a választási versenyben pártpolitikai szinten nem jelenhetnek meg. E kérdés tisztázása azonban nem a közeljövő problémája.– Magyarországon jelentős mértékben eltérnek a vélemények abban a kérdésben, hogy hol tart a tudásalapú informatikai társadalom kiépítése. A kormányzati szinten e területet „felügyelő” MeH irányítójaként hogyan látja az ország helyzetét, lehetőségeit?– Folyamatosan tárgyalunk informatikai cégekkel, pontosan tudjuk, hogy hogyan látják a magyar helyzetet. Magyarország a régión belül mindenképpen az élenjárók közé tartozik az információs társadalom kiépítésében. Ebben nagyon fontos szerepet játszott, hogy a kormány egy határozott döntéssel felállította az informatikai kormánybiztosságot, kialakított és meghirdetett egy stratégiát, amelynek az a célja, hogy minden polgárnak könnyen elérhetővé váljanak az információs társadalom vívmányai, és felkészítsük a társadalmat a változásokra. A digitális Magyarország megvalósításának két sarkalatos törvényét, a hírközlési és az elektronikus aláírásról szóló jogszabályt a parlament elfogadta. Hazánknak történelmi esélye van arra, hogy – nem az elérhető nyersanyagokon, hanem a tudáson alapuló gazdaságban – kormányzati segítséggel megsokszorozza azokat az előnyöket, amelyeket például a tehetségek sokasága vagy a jó iskolarendszer jelent. Az információs társadalom megjelenése ugyanis nem egy technológiai váltás, hanem alapvetően intellektuális, szellemi csendes forradalom, amely átalakítja az életünket. Erősíteni kell az emberek képességét arra, hogy elfogadják az információs társadalmat, s alkalmazkodjanak hozzá. Ehhez növelni kell a számítógépes elterjedtséget, az internethasználatot, le kell szorítani a telefonálás díjait. Ősszel a pedagógusok és a köztisztviselők számára otthoni számítógép-használati programot hirdetünk meg, illetve kezdő informatikai vállalkozásoknak kockázati tőkealapot hozunk létre.– Emellett nagyon fontos a kormányzati portál kialakítása, az erre vonatkozó javaslat a jövő héten kerül a kormány elé. Tovább kell növelni az oktatási rendszerben a Sulinet–Írisz program elérhetőségét, szeretnénk felállítani például könyvtárakban, teleházakban, postákon további szabad internet-hozzáféréseket.– Az árak leszorítása nélkül aligha valósulhatnak meg a kormány céljai. Hogyan tudják elérni, hogy a szolgáltatók mérsékeljék áraikat, az egységes hírközlési törvény megoldja ezt a problémát?– Egyrészt természetesen a piac maga szabályozza az árakat, de szükséges a kormányzati fellépés is. Ezért hatósági áras körbe tettük az internetezés költségeit, s főleg az árszabályozáson keresztül olyan megállapodásokat szeretnénk kötni a szolgáltatókkal, hogy az internetezésnek külön tarifája legyen, s előhívó rendszert szeretnénk bevezetni. Úgy látom, a szolgáltatók is érzik, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan. A magyar gazdaság elemi érdeke, hogy az internet egyre szélesebb körben elérhető legyen.– Egyes hírek szerint 2002 után, ha ismét a Fidesz alakíthat kormányt, e-miniszterként ön irányítaná az újonnan létrehozandó informatikai tárcát.– Nem érdemes ilyen híresztelésekkel, pletykákkal foglalkozni. Egyébként úgy gondolom, hogy én nem várományosa, hanem már most gyakorlója vagyok az e-miniszteri pozíciónak.– Személyes benyomásunk, hogy a kormányzati ciklus kezdeti időszakához képest mostanában szinte alig nyilvánít véleményt politikai kérdésekben. Mi ennek az oka?– Valóban, a ciklus elején átfogóbb politikai kérdésekben gyakrabban szólaltam meg, gyakrabban vettem részt a politikai vitákban. Ez részben összefüggött azzal, hogy a választók számára világossá kellett tennünk az új kormányzati filozófiát. Ugyanakkor én nem vagyok a Fidesz tagja, nem vagyok választott képviselő, ebben az értelemben a profilom inkább szakmai. A kormányt a miniszterelnök vezeti, aki felelős a kormányzat működéséért, az én feladatom az ő tevékenységének, politikájának a segítése, nem pedig hozzá képest önálló arculat megjelenítése. Saját szerepfelfogásom szerint a Miniszterelnöki Hivatal az összkormányzati nézőpont és felelősség megjelenítője, de a kormányzati politika megtestesítője egyértelműen a miniszterelnök. Az ő feladata a nyilvánosság felé is képviselni ezt a