Félremagyarázott elvek Szlovákiában

Szükség van térségünkben a státustörvényre, az anyaország segítségére ahhoz, hogy a nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumok kiteljesedjenek – nyilatkozta lapunknak adott interjújában a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnöke. Bugár Béla elmondta: miután a kormányzati partnerek elutasították a magyar párt kezdeményezését a közigazgatási törvény módosításakor, nem kizárt az MKP kilépése a koalícióból.Kétszer is behívatta a szlovák külügyminisztérium Magyarország nagykövetét, hogy „nyugtalanságát” fejezze ki a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvénnyel kapcsolatban. Később az ügyben megszólalt Eduard Kukan külügyminiszter és Mikulás Dzurinda kormányfő is, akik ugyan szintén kifogásokat emeltek a státustörvény ellen, de mérsékeltebb hangon szóltak, mint Románia vezető politikusai. Ön szerint mi ennek az oka? – Nem tudok különbséget tenni a megalapozatlanul, a konkrét törvény ismerete nélkül megfogalmazott vádaskodások között. Különösen akkor nem, ha tudatosítom, milyen kormánya van Romániának, s figyelembe veszem, hogy a jelenlegi szlovák ellenzék soraiban ugyanúgy megfogalmazódott a magyar–szlovák alapszerződés felülvizsgálatának az igénye, mint Bukarestben. Másrészt Szlovákia már 1995-ben megalkotta a határon túl élő szlovákokról szóló törvényt, amelyről még csak nem is tájékoztatta a magyar kormányt, nemhogy konzultált volna vele a Meciar-kabinet. De sérelmezem a szlovák fél magatartását azért is, mert elmondtuk partnereinknek: egy olyan kerettörvényről van szó, amelyet csak végrehajtói utasítások után lehet életbe léptetni, a szakértői tárgyalások folynak, feleslegesen ad lovat a kormány, illetve a külügyi kormányzat a szlovákiai nacionalisták alá.– Tény, hogy a szlovák fél két feljegyzésében nem sok konkrétumot tudott a státustörvénnyel kapcsolatban felhozni, leginkább az „etnikai elven való megkülönböztetést” hangoztatták, ami szerintük sérti a nemzetközi dokumentumokat és az Európai Unióban tapasztalható gyakorlatot, alapvetően a polgári elvet. De érdekesen alakult a helyzet, mert a szlovák parlament ugyanazon a napon tárgyalta a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikációs dokumentumát, amely kapcsán a szlovák ellenzék még azt is megfogalmazta, hogy a két esemény egybeesése nem véletlen, hanem a „nagy magyar sovinizmus látványos megjelenése”, amelyet a Magyar Koalíció Pártja szervezett meg.– Éppenséggel nem lenne ellenemre, ha a Magyar Koalíció Pártjának olyan hatalma lenne, hogy akár nemzetközi szinten tudnánk összehangolni a kisebbségi kérdés rendezésére tett szándékokat. De komolyra fordítva a szót, természetesen a szlovák ellenzéknek ez a vádja legalább anynyira blőd, mint a nagy magyar sovinizmus emlegetése. A véletlen műve volt az egybeesés, de ha már említette az etnikai kontra polgári elv kérdését, hadd mondjak erről is valamit. Nagyon érdekes megfigyelni, hogyan alakulnak a nemzetközi dokumentumok az utóbbi időben a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban. Egyre többször fogalmazódnak meg olyan gondolatok, szókapcsolatok, mint a „különleges státus”, a „kisebbségeket érintő ügyekben való effektív részvétel garantálása”. Ezeket a dokumentumokat olyan nemzetközi fórumokon fogalmazzák meg és ajánlják bevezetni, mint az Európa Tanács parlamenti közgyűlése, illetve a tanács miniszteri bizottsága, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és mások. Vajon miért van szükség ilyen kitételek hangoztatására? Szerintem azért, mert a kisebbségi jogokat a parlamenti demokrácia eszközeivel, a polgári elv szűken értelmezett megvalósításával nem lehet gyakorolni. A többségi nemzet és a nemzeti kisebbség viszonylatában könnyen válhat a polgári elv többségivé, tájainkon pedig, ahol a nemzetek közti bizalmatlanság sajnálatosan erőteljesen befolyásolja a politikai életet, akár többségi diktatúra is kialakulhat a kisebbségekkel szemben. S ezt a fejlett nyugati demokráciákban már érzik, tudják. Egyébiránt: a kisebbségi nyelvek szabad használatának az igényét hogyan lehet másként megfogalmazni, mint etnikai alapon? Hiszen az anyanyelv az etnikai jellegzetességek legerősebb kifejezési eszköze. Ugyanakkor érdemes még arra is odafigyelni, hol és mikor használja – mondjuk – a szlovák politikai elit az etnikai és a polgári elv szembeállításának a módszerét. Mert etnikai elvet követünk szerintük akkor, amikor megfogalmazzuk az ország területi elrendezésével kapcsolatban, hogy a természetes földrajzi, kulturális, történelmi hagyományú térségeket ne bontsuk meg, kínosan ügyelve arra, hogy a megyék határai teljesen természetellenes módon egészen az ország északi határáig nyúljanak, miközben lázasan számolgatják, ily módon milyen arányban vannak jelen a magyarok a térségben, lesz-e olyan súlyuk, hogy netán ők irányítsák a megyei önkormányzatot. És mindeközben elutasítják a szlovák alkotmány bevezetőjének a megváltoztatását, pedig csak azt kérjük, hogy az említett dokumentum ne a „Mi, a szlovák nemzet…” kijelentéssel kezdődjék, hanem úgy, hogy „Mi, Szlovákia polgárai…” Nos, én azt hiszem, nem az elvekkel van a baj, hanem azok tudatos félreértéséről, félremagyarázásáról, ami számomra csak annak bizonyítása, bizony, szükség van a térségünkben a magyar státustörvényre, az anyaország segítésére ahhoz, hogy a nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumok kiteljesedjenek.– A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának ratifikálása mégis egyértelmű előrelépés. Viszont a ratifikációt követnie kell egy törvényalkotó folyamatnak is, hogy a dokumentum Szlovákia jogrendjének szerves részét képezze. Mi várható ezen a téren?– A charta ratifikálása egyelőre esély arra, hogy jelentősen javuljon a kisebbségek nyelvhasználati joga, illetve gyakorlata. Egy éve van a szlovák kormánynak arra, hogy megtegye a szükséges törvényi intézkedéseket, s egy újabb arra, hogy életbe léptesse a jogszabályokat. Mindezt az Európa Tanács fogja ellenőrizni. Ugyanakkor tudom, hogy ez a folyamat sem lesz könnyű, sok vita vár ránk, hogy azokon a településeken, ahol a magyarság aránya eléri vagy meghaladja a húsz százalékot, a magyar nyelv azonos értékű legyen a szlovákkal mind a politikai és gazdasági életben, mind a közigazgatásban. De van rá esélyünk.– A magyar többségű megye létrehozására viszont már nincs, szerdán a parlament végérvényesen elutasította ezt a kezdeményezésüket. Hogyan tovább?– Erre a kérdésre túl korai lenne válaszolnom, egyébként sem dönthetek egyedül, a végső szót az MKP országos tanácsa mondja ki, vélhetőleg szeptemberben. Csak arra emlékeztetnék, hogy közel egy éve már elmondtam: ha szlovák partnereink mereven el fogják utasítani javaslatainkat, a párt legfelső választott szerve hozhat olyan döntést, amely alapján ki kell lépnünk a kormánykoalícióból. Mindenesetre azt mérlegelnünk kell, kormányozhatunk-e olyan partnerekkel, akik úri kedvük – szűk pártérdekek – szerint váltogathatják politikai partnereiket céljaik eléréséhez, függetlenül attól, hogy kormánykoalíciós vagy ellenzéki párt támogatja akaratukat.