Státustörvény: nyerésre állva

Tegnapelőtt megtört a jég Brüsszelben: az olyan nyilatkozatok, amelyekben a sorok között van elrejtve a mondanivaló és a patikamérlegen gondosan kiporciózott szavak után magas rangú uniós politikus állt egyértelműen mellénk a státustörvényről kirobbantott román–magyar vitában. Korábban jóval óvatosabb hangokat hallhattunk: az Európai Bizottság bővítési ügyekért felelős biztosa, Günter Verheugen például azt nyilatkozta, hogy bár még nem fejezték be a magyar státustörvény politikai és jogi elemzését, egyelőre úgy látszik: a törvény nem sérti a társulási megállapodást. Ő is, akárcsak politikustársa, Eneko Landaburu főigazgató azt szorgalmazta, hogy a felmerült problémákat kétoldalú szinten oldják meg. Magyarán: nem összeurópai kérdés, bármennyire is igyekezett ezt sugallni hisztériakeltésével az Európa Parlamentben a megszokottól jóval elütő hangot használó román delegáció. A többi – minket elítélő – nyilatkozatról (ezeket többnyire a román médiumok röpítették világgá) kiderült, hogy nem azt, nem úgy és nem akkor mondták, legutóbb például Thomas Klestil osztrák államfő esetében keverte össze Iliescu román elnök a vágyait a válósággal, amikor azt nyilatkozta, hogy auszriai kollégája ugyanúgy elítéli a magyar státustörvényt, akárcsak ő.Az Európa Parlament legnagyobb frakcióját adó Európai Néppárt elnöke kedden Brüsszelben úgy nyilatkozott, a magyar kormánynak minden joga megvan arra, hogy a szomszédos országokban élő több mint hárommillió magyart tőle telhetően támogassa, és Budapest aggályai a szórványmagyarságért „legitimek és dicséretesek”. Wilfried Martens úgy véli, az ügy abszurd felfúvása meglehetősen aggasztó egy olyan kormány részéről, amely kifejezetten autokratikus tendenciákat mutat. A volt belga miniszterelnök szerint mindenki csak együttérezhet azokkal a magyarokkal, akik a trianoni békeszerződés után egyszerre idegen országban találták magukat, s közülük is a legrosszabbul járókkal, akiknek „tíz évvel Ceausescu és a szép szavak után még egy magyar nyelvű egyetemük sincs Romániában”.Most már egyre nyilvánvalóbb, hogy a nagyhangú román offenzíva megbukott, a kezdeményezés bumerángként csap vissza. Az uniós politikusok idegenkednek attól a balkáni stílustól, amelyet a Corneliu Vadim Tudor nacionalista pártvezér mögé felsorakozó román politikai elit bemutatott. Adrian Nastase román miniszterelnök (aki első reakcióiban még a törvény végrehajtásának megakadályozását, a kedvezményekkel élő román állampolgárok szankcionálását és a két ország kétoldalú megállapodásainak felmondását helyezte kiltásába) is meghátrálni kényszerült. Közben a hátországa is gyengül, pár napja az ismert politológus, Dan Pavel például úgy fogalmazott a Ziua című országos napilapban, hogy aligha akad józanul gondolkodó román, aki ellenezné az új törvényt. Az egyszerű román állampolgár inkább azt látná szívesen, ha kormánya hasonló kedvezményeket biztosítana a Bessz-arábiában, Bukovinában és máshol élő román kisebbségeknek – írta.Sajnos a budapesti baloldali és liberális erők igen hamar és meglehetősen óvatlanul beálltak Vadim Tudorék mögé, s kisantantot, nemzetközi botrányt és egyéb botorságokat emlegetve rövid távú belpolitikai céljaiknak rendelték alá az össznemzeti kérdést. Kár volt – végre akadt egy nemzetstratégiailag is roppant fontos ügy, amelyben mi kezdeményeztünk, és nem fordultunk vissza az első akadálynál.