Tűzfészek a Himalája ölelte Kasmírban

Miközben a varázslatos Tádzs Mahal városában az indiai és a pakisztáni államvezetők történelminek kikiáltott megbeszélései főként Kasmír körül forogtak, addig a megosztott tartományban szomorú rekordot döntött az erőszak: a háromnapos maratoni tárgyalások alatt közel kilencven ember esett a kiújult fegyveres összetűzések áldozatául.Kasmír lakosai az agrai csúcs kudarca (vagy félkudarca) után meglehetősen pesszimisták, többségük igencsak borúsan látja a jövendőt. Az egyik neves külföldi hírtelevíziónak nyilatkozva legtöbbjük nem is igyekezett leplezni csalódottságát, s elpanaszolták, hogy a tárgyalások összeomlása számukra nem jelent mást, mint még több erőszakot, halált és rombolást.A hegyek ölelte tartományért két háborút is vívott egymással a valaha egy államot alkotó India és Pakisztán. A két ország 1947-es függetlenné válása után Kasmír helyzete tisztázatlan maradt. Ez a tény már önmagában is elég indok volt a zavargásokra, a kivonuló brit gyarmatosítók pedig a dolgok könnyebbik végét megragadva a tartomány maharadzsájára bízták a rendezést. Hari Szing azonban csak olajat öntött a tűzre, amikor Pakisztán tiltakozása ellenére bejelentette Kasmír csatlakozását Indiához, s egyidejűleg jelentős kulcspozíciókat engedett át az indiaiaknak, köztük a védelmi és a külügyi tárcát is. A maharadzsa katonai segítséget és népszavazást remélt – mindhiába.A két ország ekkor (szerintük jogos jussát követelve) fegyvert ragadott: az indiaiak a tartomány délkeleti, a pakisztániak pedig az észak-nyugati részét foglalták el a valahai hercegségnek. India a maharadzsa rendeletére hivatkozva egész Kasmírt magának követelte (s követeli azóta is), Iszlámábád viszont azzal érvel, hogy a tartomány lakosságának nagy része mozlim, s így Kasmír csak és kizárólag Pakisztánhoz tartozhat. A vita ötvennégy esztendeje folyik, törékeny fegyverszünetek és véres összetűzések szomorú aláfestésétől kísérve.Kasmír azóta is a két állam ellenségeskedésének gyújtópontja: India és Pakisztán három egymással vívott háborúja közül kettőt (1947-ben és 1965-ben) Kasmírért vívta. A hegyvidékes tartomány egyharmadát azóta pakisztániak ellenőrzik: az északnyugati Azad (vagyis Szabad) Kasmírban mintegy hárommillióan élnek, szemben a kilencmillió lakosú délkeleti Kasmír és Dzsammu tartományokkal, melyeket India igazgat. Hozzá kell azonban tennünk, hogy e két tartományban is a mozlimok vannak többségben.Egy 1972-es egyezmény egyébként megerősítette az úgynevezett ellenőrzési vonalakat Kasmírban, melyek gyakorlatilag az indiai és pakisztáni tartományok határvonalai. (Külön érdekesség, hogy a kasmíri ENSZ-misszó, az UNMOGIP vezetője magyar, Bali József vezérőrnagy. A nemzetközi szervezet feladata a többi közt, hogy tartsa a kapcsolatot a két fél katonai vezetésével, s kivizsgálja a határsértéseket, illetve a tűzszüneti egyezmények megsértését.)A himalájai tartományra az ősriválisoknak tartott két ázsiai országon kívül egy harmadik is feni a fogát: a több mint fél évszázados vetélkedésbe időről időre bekapcsolódik Kína is, és kisebb darabokat lecsippent Kasmírból. A nyolcvanas évek végétől egyébként új dimenzióval színesedett a kasmíri kép: számos – többnyire fegyveres – szeparatista csoport küzd Kasmír függetlenné válásáért. Számuk az utóbbi tíz évben több ezerre duzzadt, közülük jó néhányat egyébként a „világ legveszélyesebb terroristájának” tartott Oszama bin Laden támogat. Tény, hogy Kasmírban – pakisztáni közvetítéssel – jó néhány olyan úgynevezett szent harcos tevékenykedik, aki korábban Afganisztánban kapott kiképzést. Jelenleg mintegy három-négyezer szeparatista áll szemben a tízszeres túlerőben lévő indiai haderővel.Az agrai csúcson egyébként némi feszültséget okozott, hogy Pervez Musarraf pakisztáni elnök-tábornok kasmíri szeparatisták egy csoportjával találkozott. Iszlámábád mindvégig az követelte, hogy az elszakadáspártiakat is engedjék oda a tárgyalóasztalhoz, Újdelhi azonban elutasította a kérést. A pakisztániak hasonló határozottsággal utasították vissza azt az indiai feltételezést, miszerint Iszlámábád fegyverrel és pénzzel támogatja a szeparatista csoportokat; mint mondták: ők csak erkölcsi támaszt nyújtanak.1998 óta egyébként a kasmíri konfliktus sokkal többet jelent egyszerű regionális kardcsörtetésnél: három évvel ezelőtt India és Pakisztán ország-világgal tudatta, hogy jelentős nukleáris fegyverzettel rendelkezik. Amikor Bill Clinton amerikai exelnök még hivatali idejében a térségbe látogatott, úgy vélekedett, hogy az új nukleáris tényezővel a kasmíri vita a „világ legveszélyesebb helyévé változtatta” Dél-Ázsiát.Két évvel ezelőtt egyébként a tartomány miatt India és Pakisztán kis híján újabb háborúba sodródott: 1998-ban pakisztáni csapatok törtek be Kasmír India által ellenőrzött részére, ám a mozlim harcosok – amerikai nyomásra – kénytelenek voltak visszavonulni. A kargili akció Pakisztán szégyenfoltja azóta is, s nagyban hozzájárult az idővel puccsal eltávolított Navaz Sarif akkori pakisztáni kormányfő fokozódó népszerűtlenségéhez, majd hatalomvesztéséhez. A katonai akció egyik értelmi szerzője egyébként a jelenlegi elnök-tábornok, Pervez Musarraf volt, aki elődjével ellentétben jelentősen profitált a kargili kalandból, akárcsak indiai kollégája, Atal Behari Vadzspaji. Miközben Musarraf vértelen puccsal magához ragadta a hatalmat és rács mögé dugta (a többi közt korrupcióval vádolt) Sarifot, addig Vadzspaji győzelmet aratott az előrehozott választásokon. A sors különös fintora, hogy épp az ősellenségnek tartott hindu szomszéd volt az, amely elsőként üdvözölte az önjelölt pakisztáni elnököt, s India volt az az ország is, ahova Pervez Musarraf ebbéli tisztségében először ellátogatott.Az agrai csúcs egy új korszakot volt hivatott elindítani, erre azonban még várni kell. Hogy az elvárások voltak-e túl magasak, avagy az álláspontok túl merevek? Valószínűleg: is-is. Az indiai és a pakisztáni államférfi minden igyekezete ellenére a két küldöttség képviselői nem találták meg a közös hangot. Még a tárgyalások kulcstémáját illetően sem tudtak megállapodni a résztvevők: míg Pakisztán főként a vitatott hovatartozású tartományról akart diskurálni, addig India a megbeszélések ennél jóval szélesebb spektrumát szorgalmazta. A következmények ma már közismertek…A kasmíri dosszié tehát még nyitott, s csak remélni lehet, hogy az újabb fejezetek nem a fegyverropogásról, hanem az Agrában megkezdett párbeszéd folytatásáról szólnak majd.Újabb Muzulmán merénylet. Tizenkét ember – köztük két rendőr – vesztette életét és tizenöten megsebesültek szombaton Kasmír pahalagami körzetében abban a muzulmán szeparatisták által végrehajtott merényletben, amelyet hindu zarándokok ellen követtek el. Az amarnati hindu szent helyen tavaly augusztusban több mint száz személyt, köztük 22 hindu zarándokot mészároltak le szakadár muzulmán fegyveresek. (MTI)