Tallózó

The Observer A brit hetilap Add ide generáció címmel közöl írást arról a jelenségről, hogy egyre több szülő igyekszik kielégíteni gyermekének minden kívánságát. Commentary Aki bújt, aki nem, Szaddám visszatért - kezdi a konzervatív amerikai folyóirat cikkét...

The Observer

A brit hetilap Add ide generáció címmel közöl írást arról a jelenségről, hogy egyre több szülő igyekszik kielégíteni gyermekének minden kívánságát. „De nem lesz-e recept ez a nagylelkűség a későbbi bajra?” – teszi fel a kérdést a londoni újság.

London legendás játéküzlete, a Hamleys például 16 995 fontba (közel 6,8 millió forint) kerülő gyermekautót árusít, ám a segítőkész eladók figyelmeztetnek: a játékszer csak nyolc éven aluliaknak ajánlott. A neves (és drága) divatházak is előrukkoltak gyermekekre szabott ruházattal: a borsos árak ellenére 1995 és 2000 között 24 százalékkal növekedtek bevételeik a gyermekruházati cikkek eladásából.

Egy észak-londoni édesanya lánya 13. születésnapjára az egész londoni állatkertet ki szeretné bérelni – folytatja a megdöbbentő sort a cikk, majd hozzáteszi: nem minden 13 éves gyereknek rendeznek 30 000 fontba kerülő szülinapi partit, ám a jelenség országos tendenciát jelez. A brit gyerekek 65 százalékának van már saját televíziója saját hálószobájában, és ez a szám magasabb, mint bárhol máshol Európában. Harmaduk rendelkezik saját számítógéppel és hasonló arányban bírnak különböző videojátékokkal, ami – a cikk szerint – azoknak a szülőknek a szimbólumává vált, akik hiányukért így próbálják meg kárpótolni gyermekeiket.

A jelenséget a kereskedők csak „Brooklyn-szindrómaként” emlegetik, utalva a Spice Girls nevű lányegyüttes egyik tagja és egy focista házasságából született kétéves Brooklynra, aki az ottani sajtótól óriási nyilvánosságot kap, szüleitől pedig mindent, amit csak pénzzel meg lehet venni.

„Szülők millióinak van olyan kellemetlen érzése, hogy talán az a szabadosság, amellyel elképzelésünk szerint most gyermekeinket kezeljük – éles ellentétben az előző generációk szigorú fegyelmével -, lehet az oka minden olyan rémisztő tendenciának, amelyet a mai fiatalságban vélünk felfedezni, a letargiától egészen a drog használatáig” – írja a lap.

Az Egyesült Államokban a jövő hónapban Túl sok a jóból címmel könyv jelenik meg a témában. Szerzője, Dan Kindlon a jelenségről így nyilatkozik: „Ironikus, hogy sikerünk és újonnan megalapozott jólétünk – ugyanaz az eredmény és jó szerencse, amit olyannyira szeretnénk megosztani gyermekeinkkel – veszélyezteti őket. A test nem tud alkalmazkodni a stresszhez, ha sosem tapasztalja azt meg. Az elkényeztetett gyermek sokszor kevésbé képes megbirkózni a stresszel, mivel szülei olyan légkört teremtettek, ahol szeszélyeit elnézték, és ahol azt sugallták neki, mindenhez joga van, és hogy az élet minden bizonnyal habos torta.”

Amerikában egyesek most azon morfondíroznak, hogy talán a „baby-boom” generációja épp most aratja le vetésének gyümölcseit. „Az 50-es éveket elkényeztetve töltötték, a hatvanas éveket egy évtizedig tartó dühkitöréssel amiatt, hogy a világ nem olyan, mint amilyennek szerették volna, a 70-es éveket azzal, hogy a lehető legjobb drogokra és szexre tegyenek szert, a 80-as éveket az anyagi javak gyűjtögetésével, a kilencvenes éveket pedig azzal, hogy tökéletes gyermekük legyen. De nem azért, mert bármiféle elkötelezettséget éreztek a jövő generációjával szemben, hogy egészséges, kiegyensúlyozott felnőttnek neveljék őket, hanem azért, hogy legyen mivel dicsekedni” – fakadt ki a lapnak egy vezető amerikai pszichológus.

A cikk szerint az „add ide” generáció érezhetően kevésbé hajlandó elfogadni az iskolákban eléjük állított szerepmodelleket, az így felnőttek pedig hazugságokba ringatják magukat saját gyermekeiket illetően is.

Ugyanakkor talán látni már az alagút végét. A legújabb felmérések szerint a gyereket célzó eladások érezhetően visszaestek az Egyesült Államokban, és az elemzők szerint ez egyértelműen annak a következménye, hogy a szülők újabban lefaragják vagy lecsökkentik a zsebpénzeket.

Commentary

Aki bújt, aki nem, Szaddám visszatért – kezdi a konzervatív amerikai folyóirat cikkét, amelyben arról ír, miként sikerült működésben tartani (és fejleszteni) Irak diktátorának hadigépezetét az elmúlt tíz évben az ENSZ szigorú szankciói ellenére. A cikk szerint a szankciókat jordán közvetítő segítségével sikerült a közel-keleti országnak kijátszania. A fejlett katonai technológiát vagy az előállításukhoz szükséges berendezéseket örömmel szállították a megrendelőnek az elszegényedett országok: a lap Ukrajnát, Fehéroroszországot, Romániát és Oroszországot említi Szaddám Huszein új partnereiként. A cikk szerint az irakiak főként rakétatechnológiájuk fejlesztéséhez használták fel az így beszerzett alkatrészeket, de céljuk az is, hogy saját nukleáris fegyverrel rendelkezzenek. Az egyetlen megoldás Szaddám Huszein fegyverkezésének megállítására az lenne, ha közvetlenül ellenőrizni lehetne, hogy milyen áru lép be Irakba. Ehhez azonban az említett kelet-európai államok együttműködése is szükséges lenne, ám ezekben az országokban az USA nem tudná elérni egy ilyen intézkedés betartatását – írja a Commentary.