Új hajót kell építeni

A közismert hódmezővásárhelyi körállatorvost, dr. Szabó Lajost már 1989-ben hívták a kisgazdapártba, és nem volt meglepő, amikor az országgyűlési választásokon nagy támogatással az FKGP parlamenti képviselője lett. Egy év után azonban a frakció kettészakadt, és dr. Szabó Lajos a kisgazda 36-ok képviselőcsoportjában politizált tovább. 1994 után felhagyott a politizálással, az állatorvosi praxistgyerekeire hagyta, birtokaira vonult, és egyéni gazdálkodó lett hetven hektáron.Jelenleg is szomorúan figyeli Hódmezővásárhelyről, hogy Torgyán József „hogyan veri szét” a nagy múltú pártot. Az alföldi nagyvárosban kezdetben hatszáznál is több tagja volt a kisgazdapártnak, ma már hat embert ha össze lehet toborozni egy kisgazdagyűlésre.– Egész életében állatorvos volt, nem politizált, tizenkét éve mégis belevetette magát a politikai életbe.– Édesapánk szóban végrendeletet hagyott ránk. Azt mondta, hogy a házatokat a partra építsétek, de lépcsőt ne csináljatok, mert ha megöregszetek, a küszöbben is felbuktok. A hazátokat csak akkor hagyjátok el, ha erőszakkal visznek. Harmadik ajánlása az volt, hogy semmilyen politikai pártnak ne legyetek a tagjai, mert ott az ember nem számít, csak a kegyetlen érdek. Ezt megtapasztalta akkor, amikor az első világháború idején orosz hadifogságba került.– Mégsem fogadta meg édesapja tanácsát.– Nem fogadtam meg, ugyanis a közélethez való vonzódást az édesanyámtól örököltem. Pedig édesanyám, ez a lánglelkű asszony 1956 után az igazmondásáért vesztette el a tanítónői állását, ellenforradalmárnak bélyegezték. Nos, ennek ellenére, ilyen tapasztalatok alapján kezdtem el politizálni.– 1990-ben negyvennégy képviselővel kezdték az Országgyűlésben a munkát, de nem sok idő telt el, amikor Torgyán József és önök is – a 36-ok – új kisgazda frakciót alakítottak. Miért?– A kisgazdapárt megalakulásánál már ott voltak az ügynökök, a III/III-asok, akik mindent megtettek, hogy a kisgazdapárt ne erősödjék meg. Ma már több közismert név van, akiket meghatározott céllal küldtek a történelmi FKGP-be. Pontosan harminchatan voltunk, akiket Torgyán József kizáratott a kisgazdapártból. Kérdezem: ha egy pártelnök lefejezi a pártot azzal, hogy képviselői döntő többségét kizárja, az pártot akar építeni vagy pártot rombolni?– Ha akkor a 36-ok nem állnak Antall József kormánya mögé, akkor a jobbközép koalíciónak már 1991-ben vége lett volna.– Ez valóban így volt, annak ellenére, hogy nekünk nagyon sok vitánk és nézeteltérésünk volt a Magyar Demokrata Fórummal, különösen a tulajdonrendezéssel nem értettünk egyet. Mi azt mondtuk, le kell állítani a spontán privatizációt, amit már a Németh-kormány beindított, és elsősorban azokon kell segíteni, akiknek elvették a tulajdonát. A nemzeti vagyon többi részének privatizációjáról döntsön a parlament. Sajnos nem volt elég erőnk, hogy érvényre juttassuk a véleményünket, pedig mi voltunk a mérleg nyelve. Már kezdetben éppen Torgyán József volt az, aki eladta és elárulta a kisgazga programot, a reprivatizációt.– Az FKGP elnöke éppen azt hangsúlyozta, hogy ő akarta a teljes reprivatizációt.– Csak mondta. Mert nagy különbség, hogy valaki mit mond és mit csinál. A népgyűléseken azt hangoztatta, hogy reprivatizációt akar, ugyanakkor minden képviselővel, így velem is alá akarta íratni, hogy mondjunk le a reprivatizációról. Erre azt mondtam neki, ezt nem írhatom alá, mert ezzel nem állhatunk a kisgazda tagok elé. Akkor azt válaszolta: ugyan, nyugodtan írd alá, mert ez minket semmire nem kötelez, a tagoknak pedig azt mondunk, amit akarunk.– Torgyán József akkor kit támogatott ezzel a politikájával?– Torgyán József látszólag nem támogatott senkit, hanem támadta az akkori koalíciót, bennünket, harminchatokat, a kereszténydemokratákat és különösen Antall Józsefet és pártját. Tehát ő a demagógiájával a polgári jobbközép oldalt járatta le. Ezzel óriási szolgálatokat tett a baloldalnak, mert Torgyán József segítsége nélkül a baloldal soha nem lett volna képes olyan győzelmet elérni, mint 1994-ben.– Az FKGP tagja még?– Amikor Torgyán József robbantott a pártban, akkor Pártay Tivadar életre keltette a Történelmi Kisgazdapártot, amelynek tagja vagyok. Sajnos infrastruktúra nélkül nemigen működik.– 1998-ban, a polgári erők győzelme után az FKGP koalícióra lépett a Fidesz – Magyar Polgári Párttal. Kísértetiesen hasonlít a jelenlegi helyzet a tíz évvel ezelőttihez.– Ugyanaz a forgatókönyv működik. Miután közeledik a választás, és nagy az esélye annak, hogy a polgári erők újra megnyerhetik, én úgy látom, Torgyán József valószínűleg most azt a feladatot kapta: gyöngíteni kell a jobboldalt. Hogy miként lehetséges ez? A koalíción belül balhékat kell csinálni, támadni kell a koalíciót, a kisgazdapártot darabokra kell szedni: ez a folyamat előttünk játszódik le.– De kitől kapta ezt a feladatot?– Hát kinek dolgozott idáig, kit erősített Torgyán József? A baloldalt erősítette. Hogy személy szerint kitől kaphatta a feladatot, azt nem tudom. Mindenesetre a baloldali sajtó immár egy évtizede támogatja a pártelnököt.– De miért lenne érdeke saját maga leépítése? Már nem is miniszter, nincs is abban a helyzetben.– Nincs választási lehetősége, őt utasítják. Az biztos, hogy kisgazda gondolkodásra, kisgazdapártra szükség lesz. Nem ez lesz az első eset, ha nem jut be a párt az Országgyűlésbe. Nagyatádiék után is kiestek a kisgazdák a parlamentből, de újra szerveződött a párt. Bajcsy-Zsilinszky Endre radikalizmusa életet vitt a pártba, újra talpra tudott állni. Addig nem lesz rendes, komoly kisgazdapárt, amíg meg nem tisztul. A hajóról a patkányok csak akkor mennek el, ha elsüllyed a hajó. S akkor új hajót kell építeni. A Független Kisgazdapártot is újra kell felépíteni.– A gyakorlatban nem politizál, de véleményt alkot. Állatorvosként már nem praktizál, de az önmegvalósításnak egy másik formáját találta meg, gazdálkodó lett.– Hatvanöt éves koromra lettem gazdálkodó. Igaz, állattenyésztéssel, lótenyésztéssel ötven éve foglalkozom. Én szerveztem az egész országra kiterjedő lótenyésztő szakcsoportot, ez volt a fedőneve a Kádár-rendszerben, mert csak így lehetett a magánlótartóknak fenntartani egy egyesületet. Aztán a feleségem családjának kárpótlása révén lett vagy hetven hektár szántóföldünk és csaknem ugyanennyi legelő. Ezen a birtokon gazdálkodom, átélem azokat a kínokat és keserveket, amelyeket ma a magyar mezőgazdaság, a magyar parasztság elszenved.– Nincs pénz?– Mondok egy példát. Közepes termésnél 2400–2500 forint egy mázsa búza önköltsége. Most kezdünk elérni ehhez a számhoz, de eddig bizony 1800–2200 forintért lehetett a búzát eladni. Márpedig a gazdálkodók jelentős része aratás után kénytelen azonnal eladni a búzáját, mert fizetnivalói vannak. Az, hogy a kereskedelem ilyenkor ennyire le tudja szorítani a gabona árát, a piacszabályozás hibája. Állattenyésztéssel is foglalkozom, lovakat tenyésztek, sertéseim vannak, a szarvasmarha-állományomat felszámoltam, mert ebben a szakágban csak a tejelő tehenészet hoz valamennyi jövedelmet, a húsmarhatenyésztés teljes ráfizetés. Van kukoricám, zabom, búzám, árpám, napraforgóm és borsóm. Ezt a szakágat most tanulom. Nagy élmény, bújom a szakkönyveket, felkeresem a tapasztalt gazdákat, tanácsokat kérek tőlük, figyelem a munkájukat, meg aztán a magam kárán is tapasztalatokat szerzek. Egyszóval a hetvenhez közel elvagyok, ilyen-olyan sikerrel gazdálkodom.