Jobb saroK

Ezért is súgják mostanság egymás fülébe ellenzéki politikusok: a választási esélyeik is romlottak szeptember közepe óta. És kétségtelen: ha hallgatunk róla, ha nem, ha csak suttogva is merik kimondani, a New Yorkot ért támadás befolyásolhatja a jövő évi magyarországi választásokat – írja Németh Péter, a Népszava publicisztikai rovatának vezetője a lap szeptember 24-i számában, Rendpártiság szeptember 11. után című cikkében.
Németh Péternek majdnem teljesen igaza van. Azért majdnem, mert szeptember 11. minden bizonnyal nemcsak „befolyásolhatja”, hanem befolyásolja majd a jövő évi választások kimenetelét. Mint Hamburgban. Amiről az „összetartást” gyakorló magyar sajtó, egy-két kivétellel, mélyen hallgatott.
A riadalom jogos. Hamburgban volt ugyanis az első olyan választás, amelyet a német sajtó szerint már befolyásolt a szeptember 11-i terrortámadás. Az eredmények pedig tökéletesen igazolják Németh Péter félelmét.
Azt természetesen lehetetlen „kielemezni”, hogy a 42 éves Ronald Barnabas Schill – saját kérésére szabadságon lévő bíró – mennyiben köszönheti félelmetes, csaknem húszszázalékos eredményét rendpárti üzenetének (az első száz nap alatt a bűnözést a felére csökkenti a Hanza-városban), és mennyiben „tett rá” eredményére a New York és Washington elleni terrortámadás. Kétségtelen, hogy az „irgalmat nem ismerő” bíró kisebbfajta csodát művelt. Ugyanis röpke 15 hónap alatt, vagyis formációjának, a Jogállami Offenzíva Pártjának alapítása óta növekedett a népszerűsége nulláról 19,4 százalékra.
A múlt vasárnapi hamburgi tartományi (Hamburg városa, akár Berlin vagy Bréma, tartományi jogú település) választások a szociáldemokraták 44 évig tartó uralma után elsöpörték a vörös–zöld koalíciót. A polgári tömb (a magyar balliberális publicisták ugyan azt állítják, a „polgári” jelzőt kizárólag nálunk használja a jobboldal, de kisebb kaliberű hazudozásaik mára már észrevétlenek a nagyobb kaliberűek mellett) így többséget kapott, és ha a küszöbön épphogy átjutott, a mérleg nyelvét játszó szabad demokraták ráállnak a koalícióra, Hamburgban is megkezdődik a jobboldal kormányzása.
Ha összehasonlítjuk, milyen terjedelemben foglalkoztak eddig a magyarországi balliberális lapok olyan német tartományi választások eredményével, amelyekből a szociáldemokraták kerültek ki győztesen, feltűnő a hallgatás, illetve a hírek elrejtése. Az említett Németh Péter lapjának olvasói például egész egyszerűen nem is értesülhettek a hamburgi választásokról. A Népszaváéval nagyjából azonosan szerény példányszámú Magyar Hírlap a 4. oldalán, a bal lapszéli Világhíradó csíkban, utolsó előtti apró hírként jelentette be az eseményt, az Ismét elnapolták a bolgár orvospert címet kapott helytöltő értesülés alatt.
Érthető a balliberális sajtó félelme Hamburgtól. Nemcsak azért, mert a „hamburgi Haider” oly fényes győzelmet aratott (mind a szociál-, mind a kereszténydemokraták veszítettek korábbi eredményeikhez képest), és mert, amint a német lapok egyöntetűen jelezték, Schill volt a választások egyetlen igazi nyertese, hanem azért – és főként azért –, mert a külföldi sajtó egy része Schillt szélsőjobboldalinak, jobb esetben populistának nevezte. Márpedig milyen üzenetet továbbít Magyarországra a hamburgi koalíció, amelyben a kereszténydemokraták, sőt mint várható, a szabad demokraták is együtt kívánnak kormányozni a szélsőséges populista bíró pártjával?
Schill pofonegyszerű üzenettel győzött. Olyan egyszerűvel, amelyet Pintér Sándor és Dávid Ibolya csak akkor enged el a füle mellett, ha nem érdekli őket koalíciójuk győzelmének mértéke. Ronald Barnabas Schill egyetlen témára összpontosított: a bűnözés visszaszorítására. Pártja honlapján, plakátjain, választási kampányában egyaránt azt sulykolta, hogy Hamburgban, a németországi bűnözés „fővárosában” tizenegyszer annyi bűncselekményt követnek el, mint Münchenben vagy Stuttgartban. Értsd: ott, ahol a konzervatívok uralkodnak, a rendőrség és a jogszolgáltatás nem a bűnözők jogait védi, hanem az áldozatokét, valamint a törvény és a rend fenntartása mellett áll ki.
A hamburgi választások eredménye megdöbbentette a „vörösöket” és a „zöldeket”. Annak ellenére, hogy – kívülről nézve – Schill pártja győzelmében volt valami szabályos is: az, hogy az eredmények láttán a német sajtó és nyomában az ellenérdekelt pártok „meglepetésről” beszéltek. Lassan megszokhatjuk, hogy a „meglepetés” szó minden esetben akkor kerül elő, ha a jobboldal vagy a radikális jobboldal győz. Ugyanis – akár Ausztriában Haider pártjának sikerét vagy Svájcban Blocher győzelmét – a felmérések messze „alulmérték” Schill pártjának várható eredményét. Ami azonban nem érte meglepetésként a jobboldalt, az a Schill ellen indított rágalomhadjárat volt. Ugyanis nem egészen világos, mi a szélsőjobboldali, netán populista abban, ha valaki csökkenteni kívánja a bűnözés mértékét. A rémületkeltéshez persze ki is kellett találni valamit. Például azt, hogy Schill kasztrálni kívánja az erőszakos nemi közösülőket. De hát miként képzelhető el egy bíróról – aki az új tartományi kormány belügyminiszteri székének várományosa –, hogy valóban miskárol egy jogállamban?
A döbbenetet és rémületet sokkal inkább az okozza, hogy Hamburgról minden elmondható, csak az nem, hogy Mucsa, hiszen Németország legkozmopolitább, legkifinomultabb, „legpolgáribb” városáról van szó. Kínos. Igen kínos.
Ami azonban igaz, az igaz. Schill kemény kézzel bánt a bűnözőkkel. Még a legenyhébb bűnöket is vaskézzel torolta meg. Egy ideggyenge nőt például két és fél évre ítélt, amiért megkarcolt tíz autót. Csaknem szingapúri szigor.
Schillnek szeptember 11. is „jól jött”. „Nem véletlen, hogy a terrorizmus véres ösvénye Hamburgba vezet” – jelentette ki azután, hogy kiderült, a támadások elkövetői közül öten a városban éltek.
Nagyon sokan szavaztak Schillre. Azok, akiknek elegük volt abból, hogy nem mernek kilépni az utcára, nem merik egyedül elengedni a gyermekeiket a kábítószer-kereskedők miatt, akik nyíltan árusítanak a metróállomásokon.
Schill a nagyvárosokban élő kisemberek félelmét mondja ki. Azokét, akik nem akarnak a bűnözők áldozataivá lenni. Schill a kisemberek bosszúálló angyalának szerepét vállalta el. A kisemberét, aki a bűnözőkön bosszút akar állni. Mint Bush a terroristákon. És a hamburgi átlagpolgár örül, mert végre valaki komolyan veszi a gondjait.
Schill jelenség. A többmilliós példányban megjelenő Bild című konzervatív bulvárlap csütörtöki száma ezt harsogja: a legújabb közvélemény-kutatások szerint Németországban minden negyedik megkérdezett Schillre adná a szavazatát.
Schill videokamerákat állítana fel a bűnözés által leginkább fertőzött helyeken. Amivel potenciális partnere, a CDU teljes mértékben egyetért. A fiatalkorú, javíthatatlan bűnözőket magánzárkában akarja elhelyezni, mielőtt megkezdődne a professzionális bűnözőkké való „kinevelésük”. A fiatalkorú bűnözőket „büntetni nem hajlandó bírók kartelljét” pedig feloszlatná.
Nem véletlen, hogy sokan rettegnek Schilltől. Németh Péter lapjától a magyarországi ellenzéken át a hamburgi bűnözőkig.