Megszűnik a főcenzori poszt a közrádiónál

A rendszerváltozás előtt a műsorokért felelős alelnökök voltak az MSZMP mindenkori főcenzorai – mondta a Magyar Rádió frissen kinevezett igazgatásszervezési alelnöke, Hollós János, akinek hivatalba lépésével megszűnik az intézményben a műsorokat felügyelő alelnök posztja. Lapunknak adott interjújában Hollós kifejtette: tervei között szerepel egy vállalkozásként működő rádiós színtársulat létrehozása és a sajtóarchívum piaci hasznosítása.

A szerda reggeli miniszterelnöki interjúk miatt élesen támadták. Frissen kinevezett alelnökként nem tart ellenzéki „kereszttűztől”?
– Nem. A piac értékítéletét és a politikai propagandát meg kell tudni különböztetni egymástól.
– Kondor Katalin igazgatásszervezési alelnökké nevezte ki. A rádió szervezeti és működési szabályzata szerint ilyen poszt nem is létezik.
– A Magyar Rádió belső működése eddig ellentmondásos volt, mert a vonatkozó törvények és belső szabályok szerint az elnöknek egy és megoszthatatlan a felelőssége a rádió műsorpolitikáját illetően. Ezt nem lehet átruházni, sem egy műsorokért felelős alelnökre, sem másra. A rádió szmsz-ében szereplő két alelnök közül jelenleg az egyik a műsorokért felel (a másik a gazdasági ügyekért – a szerk.). Kérdem én, mit csinál ez az alelnök?
– Miért, a hírgyár vezetőjeként mit tapasztalt?
– A rendszerváltozás előtt ők voltak az MSZMP mindenkori cenzorai. Úgy is mondhatnám, hogy ez volt a főcenzori szék. Érdekes megnézni, kik töltötték be ezeket a posztokat akkoriban... A rendszerváltozás után ellenben általában konfliktusok keletkeztek a mindenkori alelnök és az elnök között, éppen azért, mert nem volt pontosan meghatározva az elnöki és alelnöki feladatkör és a felelősség. Sorolhatnám az ide vágó példákat: Gombár–Csúcs, Simkó–Szirányi, Hajdu–Juhász Judit. Ezek a konfliktusok aztán többnyire hatalmi harchoz vezettek. Szerintem kollektív felelőtlenséghez vezet, ha átfedés van a feladatok és a felelősség között. Ezért alakítottunk mi ki, Kondor Katalinnal új és nagyon pontos hatás- és feladatköröket.
– Ettől a megoldástól remélik, hogy elődeiktől eltérően az ön és Kondor Katalin viszonyát nem mérgezi majd a hatalmi harc?
– Ez nem fordulhat elő. Én nem szólok bele a műsorokkal összefüggő ügyekbe. Az én feladatom, hogy menedzseljem azokat a kulturális termékeket, amelyeket a szerkesztőségek előállítanak. Az első és legfontosabb, hogy kitaláljam a rádió új belső szervezetét. Ha az adók egy jól kialakított struktúrában tudnak dolgozni, akkor elvárható tőlük az igazán profi munka. Ezzel szorosan összefügg a másik két területem, az informatika és a vállalkozások felügyelete. A rádióban korábban több kísérlet is volt arra, hogy létrehozzanak egy úgynevezett vállalkozási igazgatóságot. De mivel a rádió belső szerkezete nem volt vállalkozásbarát, ez az igazgatóság meghalt.
– Milyen vállalkozásokat indíthat egy közszolgálati intézmény?
– Mondok példát. Saját színészcsapatot hozhatna létre a rádió – akár állandó szerződéssel. Ebből a társulatból egyrészt válogathatnának a rádió produkciói, másrészt ezzel a csapattal be lehetne indítani mondjuk egy szinkronstúdió-vállalkozást. Most ugyanis ha a Magyar Rádió valamelyik produkciója egy színészt alkalmaz, akkor az illetőt felkéri egyetlen alkalomra. Ráadásul mindehhez a technikai feltételeink, a stúdióink is adottak. Ugyanígy kivihetnénk a sajtópiacra a rádió sajtóarchívumát, ha azt feltőkésítenénk, számítógéppel látnánk el. És itt kapcsolódik be a harmadik területem, az informatika. Ez értelemszerűen azért fontos, mert anélkül ma már nem lehet vállalkozni, de lassan már rádiózni sem. Ennek a három területnek a profi irányítása nélkül a rádió reformja meghal.
– Nem túl nagyravágyó tervek ezek akkor, amikor a rádió nemré-giben jelentős hitel felvételére kényszerült?
– Egyrészt ez a hitelfelvétel egy szokásos akció a rádióban, a nyári reklám-uborkaszezon után mindig jelentkezik finanszírozási gond. Ez áthidaló megoldás. Másrészt ezekhez a vállalkozásokhoz nem feltétlenül a rádió pénzét kell használni. Befektetőket keresnék a projektekhez.
– Megvalósíthatók a tervek költségmegszorítások nélkül?
– Találhatók még belső tartalékok: a rádió a mai napig úgy működik, mint egy szocialista nagyvállalat, egyszerre van pazarlás és hiány. Szerintem munkerő-átcsoportosítással meglehet oldani a financiális problémák egy részét. Az elnök már el is rendelte a státusok felszabadítását, biztosítva a szerkesztőségek közötti átjárhatóságot a munkatársaknak. Ennek nyomán pezsgés indult meg a rádióban. Működni kezdett a belső, rádiós munkaerőpiac. Tíz éve nem tapasztaltam ilyet. Csak az Aktuális szerkesztőségéhez heten jelentkeztek az elnöki utasítás bevezetése óta. Az átcsoportosítás után sokkal kevesebb külsőssel, inkább belsősökkel meg lehet oldani sok mindent. Olyan cseréket is végre lehet majd hajtani, ami segíti a rádió fiatalítását, és meg lehet válni azoktól, akik elfáradtak, akiket már rég nem érdekel a rádió.
– A rádió működését ismét külső szakértővel világítják át?
– Nem hinném, hogy szükség volna külső átvilágító cégre. Kondor Katalin harminc éve rádiós, én tizenöt éve dolgozom itt. Pontosan ismerjük a házat, jobban bármelyik átvilágítónál.

Hollós János 1961-ben született Budapesten. 1986-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, s még ebben az évben riporterként kezdett dolgozni a Magyar Rádió Ötödik sebesség című műsorában. 1990-ben a Petőfi adó reggeli programjának felelős szerkesztője lett. 1994 és 1998 között a rádiózás mellett a Magyar Televízióban is dolgozott, a Híradó felelős szerkesztőjeként. Közben 1995-től a közszolgálati rádió szórakoztató szerkesztőségének helyettes vezetője. 1998 februárja óta a Krónika főszerkesztője, majd a tavaly létrejött Aktuális szerkesztőség vezetőjének nevezték ki.