Szüreti gondok Sopronban

A soproni az ország 22 borvidéke közül a negyedik legismertebb, hiszen alig akad olyan ember, aki ne hallott volna az ottani kékfrankosról. Ugyanakkor az értékesítési mutatók ennél jóval szerényebb helyet biztosítanak számukra – mondta lapunknak Molnár Tibor, a hegyközségi tanács elnöke.
A soproni borvidék az elmúlt év nyarán jelentősen megnőtt, hiszen a Kőszeg környéki és a csepreg-vaskereszesi szőlősgazdák is csatlakoztak hozzájuk, így 1700 hektárnyi szőlőültetvénnyel rendelkeznek. A terület így is kicsi, ám nagy jelentőségű, hiszen zömében ma is kékfrankos fajtát nevel. A 2001-es pedig immár sorrendben a harmadik olyan esztendő, amikor nagy mennyiségben és kitűnő minőségben szüretelhetnek. Bármilyen furcsán hangzik, ez jelenti most a gondot is számukra. A vörösborpiacon ugyanis túltermelési válság mutatkozik, s még a tavalyi bor jó része is a pincékben várja vevőjét – közölte Molnár Tibor.
Az érzékelhető minőségjavulás ellenére egyre nehezebb az érté-kesítés. Azokon az exportpiacokon, amelyeken korábban megvetették a lábukat, az unión belüli, anyagilag is támogatott konkurenciával kell megbirkózniuk. A termés így csak nyomott áron értékesíthető, az önköltség kitermelése is nehézséget okoz. Ma egy hektárnyi szőlőültetvény minőségi megmunkálásához 450-500 ezer forintra van szükség. Ha a bevételeik tartósan ez alatt maradnak, akkor annak súlyos következményei lehetnek. Évekig nem képesek a veszteségek „lenyelésére”. Ráadásul ma a magyar boros gazda a legbecsületesebb adózó, a szigorú szabályozás miatt bújtatott bevételei alig lehetnek.
A kormányzat felismerte az idegenforgalomban, így a borturizmusban rejlő lehetőségeket, ám az ágazatot átmeneti segélyben kell ahhoz részesítenie, hogy az meg is tudjon felelni e küldetésének – fogalmaz a soproni hegyközség vezetője. Számításaik szerint literenként 15-20 forintot akár direkt export-, akár marketingtámogatásként meg kellene kapniuk abban az átmeneti időszakban, amíg a megszállottak nagy felelőséggel és odaadással gondozott ültetvényeiből tőkeerős gazdaságok lesznek. A soproni borvidéken az átlagos birtoknagyság 0,56 hektár, de a fő gondot nem az elaprózottság jelenti. A családi művelésű birtokokat meg is kell őrizni, hiszen éppen azok által válik a termelés hitelessé.
A piacra juttatás azonban integrációt kíván. Ausztriában is mindössze 1,2 hektár az átlagos családi birtok, de még a világexport harmadát adó olaszoknál is csak 2,6 hektár. Ugyanakkor az értékesítés összpontosított, tőkeerős, kitűnő marketingkultúrával, kapcsolatrendszerrel rendelkező forgalmazók, integrátorok kezében van. Ez hiányzik ma még Magyarországon, s ez az, amin mielőbb változtatni kell – mondta Molnár Tibor.