A közelmúltban éles hangú kritikát váltott ki a csereháti betelepítések gondolata. Cigány szervezetek és jogvédő csoportok is tiltakoztak a felvetés ellen, mondván, hogy diszkriminatív és „gettósodáshoz” vezet. Honnan származik az elképzelés?
– Néhány csereháti cigány vezető – többek között Farkas Gyula, a kazincbarcikai cigány kisebbségi önkormányzat elnökségi tagja – keresett fel az év első felében azzal az ötlettel, hogy cigány családokat kellene telepíteni a szinte teljesen elnéptelenedett környékre. A segítségemet kérték a program a kidolgozásához. Ez szakmailag fontos és jelentős kihívás, hiszen a feladat nehéz és meglehetősen bonyolult. Az ötlettel akkor és most is egyetértettem, mert úgy vélem, ennek a nagy kiterjedésű, ugyanakkor lepusztult és elnéptelenedett vidéknek vissza kell adni a gazdasági potenciáját. Ami pedig a tiltakozókat illeti, szerintem csupán felesleges hisztériakeltés volt, hiszen az ellenzők nem is ismerik a programot teljes egészében. Sértőnek tartom a személyemmel kapcsolatban is felmerült gyanúsításokat és rágalmazásokat. Egy biztos: eddig is rengeteg munkát fektettem a romák problémáinak megoldásába, mindenféle elismerés nélkül. A csereháti tervezet az egyszerű cigány emberek között egészen más reakciót váltott ki: naponta keresnek meg családok azzal, hogy mikor kezdődik a telepítés, mert ők is szívesen részt vennének benne. A legtöbben – 30 cigány család – eddig a Dunántúlról jelentkeztek, de érdeklődtek Heves és Borsod megyéből is. Teljes mértékben támogatja a programot a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége (MCDSZ). Igaz, hogy az Országos Cigány Önkormányzat viszont ellenzi a betelepítéseket. A roma szervezetek viszályába nem kívánok beavatkozni, azonban ha teljes egyetértésben elvetik az ötletet, tudomásul veszem a döntésüket, nem fogok tiltakozni.
– A programtól az FVM is elhatárolódott. Mi ennek az oka?
– A tárca ezt joggal tette, hiszen konkrét, elfogadható akcióterv nem készült a betelepítésről, csupán egy vázlat, amely mindössze néhány főszempontot rögzít. Egyébként a program támogatása nem az FVM feladata lenne, hanem a kormányzaté. Ha a kormány elfogadja a tervet, akkor készülhet el az átfogó, részletes program.
– A tervről sokaknak az volt a véleménye, hogy egy elhibázott szociális válságkezelő koncepció...
– Mi azt szeretnénk elérni, hogy a Cserehát mezőgazdasági adottságai megfelelően hasznosuljanak, a hanyatló, kihalófélben lévő falvak újraéledjenek, és a borsodi térség nagyszámú munkanélkülije jövedelemszerzési lehetőséget kapjon. Hangsúlyozom: a betelepítés nem szociális akció, hanem gazdasági vállalkozás lenne. Célja olyan gazdálkodó családok pályára segítése, amelyek így meg tudnak és meg is akarnak állni a saját lábukon. Ennek érdekében persze megkapnák a szükséges támogatásokat is. Szó sincs gettósításról, hiszen senkit sem akarunk arra kényszeríteni, hogy részt vegyen a programban, ám akik szeretnének költözni, azokat támogatni fogjuk. Mindenesetre a Cserehát olyan ütemben néptelenedik el, hogy a probléma megoldása elodázhatatlan. Csak az a kérdés, hogy a romák részesülhetnek-e ennek előnyeiből. A kis Szanticska községnek például már csupán egyetlen lakója van, aki néhány éve megvette az egész kiürült falut. Emlékeztetnék arra is: a cigányság mindmáig sérelmezi, hogy a XX. századi földreformokból és földosztásokból folyamatosan kimaradtak. Felvetésük jogos.
– Kik vehetnének részt a programban? Egyáltalán: ki és hogyan, milyen szempontok szerint végezné a válogatást?
– Az ország demográfiai helyzete, a munkanélküliek etnikai összetétele arra utal, hogy elsősorban cigányok betelepítésével kell számolnunk. Nagy valószínűséggel főleg romák kerülnek majd a Cserehátra, hiszen elsősorban az ő körükben vannak olyan pályakezdő, fiatal, dinamikus családok, amelyekkel érdemes lenne egy ilyen jellegű programot elkezdeni. A szóban forgó térség lakossága – a cigányság kivételével – meglehetősen elöregedett, és ezért valószínűsíthető, hogy ebben a nem kifejezetten cigányok számára készülő akcióban mégis inkább ők fognak részt venni. Nyilvánvaló, hogy azoknak, akik be szeretnének kapcsolódni a programba, el kell végezniük egy gazdaképző tanfolyamot, amelyet az FVM agrárszakembereinek bevonásával szerveznénk meg. A betelepítendő családok, személyek kiválogatásával pedig az elképzelések szerint egy erre a célra felállított bizottságot bíznánk meg. Ebben a kérdésben is szükséges a további egyeztetés.
– Ahhoz, hogy a betelepítések sikeresek legyenek, szükség van a helybeliek pozitív hozzáállására is. Nem biztos, hogy mindenütt szívesen látnák az új lakókat.
– Be kell járni a falvakat, fel kell mérni a terepet, például kérdőíves módszerrel. De szükségesek a személyes elbeszélgetések is a lakosokkal, a települési képviselő-testület tagjaival, az egyházi személyekkel, hogy kiderüljön, hol van igény a telepítésre, hol lenne barátságos a fogadtatás. Valószínűleg célszerű lenne egy-két olyan mintafalut kiválasztani, ahol adottságok is, fogadókészség is van. Ennek példája alapján lehet majd a teljes akciót megtervezni, végrehajtani. A letelepítéshez mindenesetre szükség van lakásra, szociális és műszaki infra-
struktúrára. Ahol ebben hiányosságok vannak, ott ezeknek a fejlesztése, pótlása elkerülhetetlen.
– Hogyan lehetne biztosítani a betelepített családok megélhetését?
– Többféle megoldás létezik. Ilyen például a kisállattartás – kecske-, nyúl-, nutriatenyésztés – vagy a gyógynövénygyűjtés. Az ezzel foglalkozó termelőknek már néhány országos szintű szerveződése is van, amelyek tevékenysége az értékesítésre és feldolgozásra is kiterjed.
– Milyen rendszerben biztosítanák a családoknak a földhasználatot?
– A résztvevők először csak bérleti jogviszonyt szereznének, kellő biztosítékokkal arra nézve, hogy idővel saját tulajdonukba – esetleg tartós bérleti használatba – megy át az általuk használt termelő és nem termelő ingatlan.
– Miből és hogyan finanszíroznák a programot? Mennyibe kerülne a Cserehát betelepítése?
– Magyarországon már vannak olyan támogatási rendszerek, amelyekbe remélhetőleg be lehet illeszteni egy ilyen jellegű programot. Persze ehhez ki kell bővíteni a pénzügyi alapokat, és a pályázati kiírásokban prioritásokat kell meghatározni a betelepítésben részt vevők számára. Kijelenthetem, hogy agrárszakemberek és a cigányság szociális gondjaival foglalkozók körében kedvező a terv fogadtatása. A Jeruzsálemi Szent Lázár Lovagrend például – ami karitatív tevékenységét mostanában Magyarországra is szeretné kiterjeszteni – már jelezte: szívesen segítene a megvalósításban. Úgy vélik, ez a terv megfelel támogatási filozófiájuknak. Ez komoly szervezési és anyagi támaszt jelenthet.
Borsod-Abaúj-Zemplén megye nagyon sok támogatást kapott az elmúlt rendszerben. Csak a nehézipar 1975–89 közötti folyó termelési deficitje több mint 1800 milliárd forintott tett ki mai árfolyamon. A problémákra ugyanakkor ezek a támogatások sem jelentettek megoldást, hiszen a pénzek nem minden esetben oda érkeztek, ahova kellett volna. A megye súlyos helyzetbe jutott, itt alakult ki az ország legjelentősebb válsággóca. A térségen belül a Cserehát került a legkilátástalanabb helyzetbe. A helyi vezetők erőltették az ottani gyenge földeken az oda nem való búza- és kukoricatermelést, amit csak folyamatos állami segítség mellet lehetett fenntartani. A falvakat elsorvasztották, hogy az emberek inkább a Sajó völgyének ipari városaiba menjenek dolgozni. Az ott élő romák így részben bányászok, részben segédmunkások lettek, ami hosszú távon nem segítette elő felemelkedésüket. Az 1980-as évek elején a borsodi pártbizottság menteni szerette volna a helyzetet, ezért egy előkészítetlen, aggályos tervezet keretében a Cserehátra akarta telepíteni a borsodi cigányokat. A program ellenségeskedést váltott ki a cigányokból, akik joggal érezhették úgy, hogy gettóba akarják őket kényszeríteni. Miklóssy szerint talán éppen ez az ügy az előzménye annak, hogy néhány roma szervezet tiltakozik a jelenlegi csereháti telepítés gondolata ellen. A rendszerváltozást követően, a nehézipar összeomlása után a fokozódó munkanélküliség meggyorsította a térségből való elvándorlás folyamatát.
Miklóssy Endre Bercelen született 1942. március 22-én. A Pollack Mihály Főiskola épületgépész mérnöki szakán végzett 1965-ben. A Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett 1973-ban. 1975–93 között a Városépítési, Tervezési és Tudományos Intézet műszaki főtanácsosa, majd közigazgatási főtanácsadója volt. Várostervezés és regionális tervezés témakörében készített tudományos publikációkat. 1995-től közigazgatási főtanácsadó az agrártárcánál.
Halász Bence
Halász Bence bekezdett a vb-döntőben, olimpiai bajnok riválisa sem fogta vissza magát
