Tollhegyen

Riadót fújt a baloldali média a minap, Hardy Mihály ügyeletes aggódnok már írta is a vészterhes mondatokat a Vasárnapi Hírekbe: „Egy csomó embernek egyetlen pillanat alatt, mintegy varázsütésre elment az esze.”
Történt pedig a következő: a Budapest környéki Pátyon önkormányzati határozat alapján Horthy Miklós köznek neveztek el egy tizenvalahány méteres parányi utcát, elején meg ott volt egy emléktábla, ki volt vitéz Nagybányai Horthy Miklós.
Pillantsunk bele Hardy ügyeletes (egykori moszkvai tévétudósító) aggodalmába: „Mérgezett a levegő Pátyon? Megártott a millenniumi tömjénfüst? Kollektív őrület vett rajtuk erőt? »Mertek nagyok lenni?«”
Még markánsabban fogalmaz R. Székely Julianna a Magyar Hírlapban (fotó is van Juliannáról, tíz esztendeje ugyanaz, de jól áll neki, hetykén, jobbra tekintve fitymál reánk): „Ha Horthy igen, akkor Kádár miért nem? Miért ne lehetne azt mondani, hogy a Váci utcába torkolló régi Kádár utca tulajdonképpen róla van elnevezve, istenem, az se egy sugárút, de a semminél több.”
A Vasárnapi Hírek nevezetű kiadvány közli a bágyadt, megfáradt sorokat, csupa izzadtságszag az egész (a Hardy-cikk alatt Avar János szidja a kormányt), az emberben együttérzés és kétségbeesés ébred a szerzők iránt, jaj. Istenem, csak a honoráriumot megkapják, szegények…
Hardy szerző megdolgozik érte keményen: „A fiúk most koronát utaztatgatnak a maguk kívánságára, ájtatoskodnak a Szent Jobb körmeneten, ezeréves királyságról papolnak, állami Audijaik sötétlő hűvösében megálmodták a saját Álomországukat – a mi pénzünkön.”
Míg Hardy Horthy miatt huhog, a pátyi Horthy közben béke van, Hardy Mihály szavaival élve: „az egész darutollas, díszmagyaros nemzetvesztő bagázs be van kódolva.”