Tollhegyen

Ebben az egész autópálya-botrányban nekem Kiss Péter szerepe látszik a legérdekesebbnek. Megkeresi a volt szocialista minisztert bizonyos Takács Csaba gyanúsított lator – azóta már tömlöcben van –, és elmond neki egy kacifántos mesét valami nyolcmilliós kenőpénzről. (Még a mozgalomból ismeri egymást a két férfiú, hajdan együtt ragasztották a BIT-es plakátokat – erős kapocs az ilyen.)
Mit mond erre Kiss Péter? Nem azt mondja, hogy fáradj be, pajtás, a rendőrségre, ez az ő témájuk, én most nem érek rá. Még csak azt sem mondja, foglalj helyet, kérlek, addig én megteszem az ilyenkor szükséges feljelentést, merthogy törvénytisztelő ember vagyok.
Csodákat! Kiss államférfi nyakába veszi a lábát, és leszól a Balatonfüreden ülésező szocialista frakciónak, hogy tájékoztassa az esetről a párttársakat. A párttársak kicsit morfondírozni kezdenek (nem szabad elkapkodni az ilyet), majd úgy döntenek, egyelőre maradjon titokban a dolog, még jól jöhet az a kampányban. És mert szociálisan érzékeny pártról van szó, mindjárt a hóna alá is nyúlnak Takács latornak, állítólag kosztot, kvártélyt szereznek neki – gondolom, nem diákkollégiumban vagy hajléktalanszállón. A szocik minderről folyamatos tagadásban vannak.
Időközben viszont kipattan a balhé, pillanatok alatt teli a sajtó a leleplezett korrupciós botránnyal, Takács Öcsit pedig cimborájával együtt beviszik a dutyiba. Az egyik riporter erre odamegy Kiss Péterhez, mondaná már meg, miért nem tett feljelentést erre a kenőpénzes emberre, mire a szocialista honatya azt mondja kurtán: „Erre nem volt lehetőségem.”
Hogy miért nem volt, azt már nem köti a kíváncsi hírlapíró orrára. Nem volt és kész. Punktum. Álmos voltam, nyaralni mentem, gyesen voltam, az én dolgom...
Franciaországban a minap három hónapra ítéltek egy lelkészt, mert nem jelentett fel egy pedofil embert, holott tudott róla, hogy az.
Mi Magyarországon vagyunk.