Uniós kiszámolósdi

Miközben az EU politikacsinálói folyamatos támogatásukról biztosítják az Európa Házba ácsingózó tagjelölteket, a felmérések szerint az uniós polgárok nagy része nem feltétlenül osztja vezetői lelkesedését. Számukra ugyanis az Európai Unió keleti bővítése egy nagy adok-kapok játék, bevételek és kiadások, nyereségek és veszteségek számháborúja. Az uniós polgár ugyanis nem mérlegeli a geopolitikai és gazdasági érdekeket, nem fantáziál a majdani egységes Európáról, hanem egész egyszerűen összead, szoroz és oszt. Vagyis előre kalkulál, és a végén arra jut, nem biztos, hogy neki annyira megéri ez a bővítés.
Mindez már csak azért is elszomorító, mivel a gazdasági felmérések szerint az Európai Unió keleti bővítéséből épp azok az országok profitálnak majd a legtöbbet, ahol a legnagyobbak a félelmek az újonnan jöttektől. A tévhitek kialakulásában természetesen óriási szerepe van a tájékozatlanságnak, valamint annak, hogy az Európai Unió az emberek többségének még mindig túl távoli, átláthatatlan és megfoghatatlan.
Az érvek, amelyeket a politikusok hoznak fel a bővítés mellett, rendszerint nem dobogtatják meg a szíveket. Az már sokkal inkább, ha az olcsó közép- és kelet-európai munkaerő beáramlásával riogatják őket. Ausztriában a magyar, a cseh és a szlovák munkások tömegeitől tartanak, Németországban főként a lengyelektől. Ezek a félelmek azonban egész egyszerűen nem reálisak, hangsúlyozza a legtöbb gazdasági elemzés. (Vitathatatlan azonban, hogy egy közvélemény-kutatás szerint a lengyelek jelentős része német földön dolgozna szívesen. Annak azonban igen kicsi a valószínűsége, hogy a magyarok tömegesen áramlanának Ausztriába. Már csak azért sem, mert a magyar munkaerő még az országhatárokon belül sem mobilis. Mindezek ellenére azonban az EU-nak e két tagja kardoskodott leginkább – tegyük hozzá, sikerrel – a munkaerő-áramlás hétéves korlátozása mellett.)
Európa nyugati fertályán nem igazán osztják ezeket az aggodalmakat. Vagy nem tartják valódi célországnak magukat, vagy egész egyszerűen abban bíznak, hogy a kontinens keletebbre fekvő államai felszippantják a még keletebbről jövőket. A spanyolok és portugálok sokkal inkább tartanak attól, hogy a mostani tagjelöltek csatlakozásával ők maguk kevesebb közösségi forráshoz juthatnak majd.
Az osztrák gazdaságkutató intézet, a Wifo egy közelmúltbeli felmérése szerint egyébként épp Madrid és Lisszabon profitál majd a legkevesebbet az unió keleti bővítéséből. Ennek oka azonban valószínűleg nem az lesz, hogy kisebb szelet jut nekik az uniós tortából. A várható nyertesek ugyanis épp azok a tagok lesznek, amelyek már eddig is a legszorosabb gazdasági kapcsolatokat ápolták a közép- és kelet-európai országokkal, így ezek között lesz Ausztria, Németország és Olaszország is.