A rajzoló szerződése

Még a berzenkedő Amerika-elleneseknek, a kólakultúráról szónoklóknak is el kell ismerniük: bájos figurák ezek megannyi kedves sztorival, szívvel és lélekkel, alkalmasint tanulságokkal.

Szőrtelen kis bőgőmasina gyufaszál lábakkal, cipőgomb szemekkel és pontban végződő orral. Mancsán kesztyűt hord, körte alakú kis testét óriási gyöngygombbal díszített piros bársonynadrágba bújtatták. Ha nevet, elővillantja éles fogait, s egyébként is: többnyire pajkos és ugrabugra. Imádja a kalandokat. Egyszer például (a Willie gőzhajó című filmben) még muzsikált is: a kecske farkát verkliként tekerte, a tehén tőgyét dudaként, fogsorát xilofonként használta. Egyszóval: jópofa és helyre kis rágcsáló.
Mert hogy ez a jópofa kis figura nem más, mint egy – egér. Igaz, őegérsége nem holmi pórias galacsinropogtató. Egész életében – s már hetvenévesnél is idősebb! – körülrajongták, imádták. Születésnapjait szinte az egész világ megünnepli. Létét egy amerikai fiatalember bánatos hangulatának köszönheti. Az ifjútól ugyanis rajzfilmkészítő versenytársai ellopták egyik ötletét, a gömbölyded nyuszi, Oswald figuráját, s erre ő mintegy kárpótlásul, New Yorkból hazafelé zötykölődve a vonaton megteremtette ezt a jópofa egérkét.
A szőrtelen kis bőgőmasina, az álomegér: az immár világhírűvé vált Mickey Mouse. Megalkotója pedig a bánatos fiatalember: Walt Disney. Amerika fia és megtestesítője, aki – a korántsem teljes lista szerint – huszonegy, egész estét betöltő rajzfilmet, négyszázkilencvenhárom kisfilmet, negyvenhét játékfilmet, hét kalandfilmet, háromszázharminc órányi Mickey-tévéműsort csinált, Disney-könyveket, Disney-újságokat, Disney-lemezeket, Disney-oktatófilmeket forgalmazott, hollywoodi stúdióján kívül több vállalat tulajdonosaként serénykedett, jótékonysági alapítványa volt, létrehozta Disneylandet és Disneyworldöt. Száz esztendeje született.
Illetve nem is biztos, hogy akkor.
Mickey, Hófehérke, Hamupipőke, Pinocchio rajzos megalkotója, aki egész életében azon igyekezett, hogy a gyermekeknek megadja azt a boldogságot, amelynek saját gyermekkorában híján volt, aki huszonkilenc Oscar-díjas, mesés karrierjével lehetett elégedett, ám a magánéletében nemcsak kettős életet élt, hanem boldogtalant is: élete végéig nem tudta, mikor is született, és az is csak felnőttkorára derült ki, hogy kitől…
Ugyanis 1917-ben, amikor a hadsereggel Európába akart indulni, és anyakönyvi kivonatot kért, szembesülnie kellett azzal a helyzettel, hogy 1901. december 5-én egyetlen Walter Elias Disney junior sem látta meg a napvilágot Chicagóban. Ezzel szemben bejegyezték egy ilyen nevű fiúcska születését – 1891. január 8-án…
A világ mindenesetre az idén ünnepli Walt Disney születésének centenáriumát. Könyvek és filmek idézik meg a bánatos szemű, bajszos rajzfilmes alakját és munkásságát szerte a világban, a Disney-birodalom pedig a szokásos tűzijátékos felvonuláson kívül külön DVD-sorozatot is megjelentetni készül Inside the Dream (Az álmon belül) címmel az alapító mesés, legendás életéről.
Igaz, ma már tudjuk, ez az élet korántsem volt mesés, s legendássá is inkább a biznisz, majd az utókor terebélyesítette.
Walter Elias Disney juniornak nehéz gyermekkora volt. Édesapja ácsmesterként dolgozott, azután állandóan vállalkozásokon törte a fejét, de mindahány balul ütött ki, anyja pedig, a kanadai születésű német asszony a népes családot látta el. Éltek Missouriban, Kansasban, s éltek többnyire szegényen. A Disney gyerek – a négy fiú közül a legkisebb – 1923-ban érkezik meg a nyugati partra, Hollywoodba. Oswald nyuszi figurájával 1927-ben sikert arat, csak hát a rajzot ellopja tőle egyik vetélytársa, Charles Mintz. Disney ezután találja ki őegérségét, a nagy fülű és kuncogi Mickeyt. Bár szó, mi szó, az igazi rajz – a végleges Mickey Mouse – Ub Iwerks érdeme. Ő volt ugyanis az, aki gömbölyűbbé és tökéletesebbé varázsolta a világ egerét. S Iwerks nevéhez fűződik a többi jól ismert Disney-figura is: Donald kacsa, Plútó kutya, Flip, a béka, Clarabella, a tehén, a szexis Minnie egér, Goofy, Daisy, Bambi, Humprey, Toby és a többiek…
Még a berzenkedő Amerika-elleneseknek, a kólakultúráról szónoklóknak is el kell ismerniük: bájos figurák ezek megannyi kedves sztorival, szívvel és lélekkel, alkalmasint tanulságokkal. Disney a saját gyermekkorából (is) merít ihletet. Anyja, Flora asszony ugyanis régi európai mesékkel altatta el egyébként szigorúan puritánul nevelt fiait. Waltnak elég volt újraírnia őket… 1932 egyik tavaszi éjjelén például – a családi legendárium szerint – verejtékben úszva ébredt, s rögvest papírra vetette álmát, a három kismalac történetét. Igazi forradalmi változásnak tartották ezt a műítészek. Hiszen, mint mondják, a három malacban lélek és szív rejtezik, s nem dundi kis testük jellegzetességei alapján lehet megkülönböztetni őket, hanem – a jellemüknek köszönhetően. Egyszóval, a lélektan elárasztotta a rajzfilmet. Óriási a siker. 1937-ben megszületik Hófehérke a maga hét miniemberével (a Hófehérke és a hét törpe című rajzfilmről van szó), s 1938-ban Shirley Temple nyolc Oscar-szobrocskát nyújt át Waltnak: egy nagyot és hét kicsit…
Siker sikert követ, amikor a Disney-birodalom alapítója és vezére különös szerződést köt az FBI-jal: jelentéseket küld a szervnek Hollywoodról, cserében Hooverék kinyomozzák, mikor is született valójában, s kik a szülei. Szomorú történet következik: kiderül ugyanis, hogy vélhetőleg nem is Flora asszony Walt vér szerinti édesanyja, hanem egy spanyol emigráns nő, akivel apja, Elias Kaliforniában futott össze…
A magát elárvultnak érző Walt egyébként gondos atyaként viselkedik a családjával, hitvesével és leányaival. Munkatársaival már jóval zordabb: kollégáinak nem ad magas fizetést, a jutalom ismeretlen fogalom előtte, nőt soha nem nevez ki fontos beosztásba, s cégénél egyetlen színes bőrű dolgozik, a cipőpucoló. Amikor születésnapjára rajzolói „belső” használatra különös filmet vetítenek le neki, amelyben Mickey egér azt mutatja barátnőjének, Minnie egérnek, hogy a fülénél is nagyobb és teltebb szervvel is dicsekedhet, Walt tapsol, látszólag elragadtatott, s miután fülig érő mosollyal megkérdezi, kik is az alkotók, hirtelen feláll, és durván közli: ki vannak rúgva!
Csúnya esztendő számára az 1941. év. Meghal az édesapja, új filmje, a Fantázia nem kasszasiker, agya is kiszikkadt, nem teremnek az újabb gagek, cégének alkalmazottai hosszú hónapokig sztrájkolnak, s a hadsereg elfoglalja a Disney-stúdiót, légvédelmi bázissá alakítja a várható japán gépek ellen, amelyek egyébként sohasem érkeznek meg.
Walt Disney eltökélt antikommunistaként kerül ki a háborúból. 1947. október 24-én nyilatkozatot tesz az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság, a McCarthy-féle társaság előtt. Gary Cooper után tesz vallomást.
A háború utáni Amerika megváltozott. Már nem kacag a kedves figurák jámbor történetein. Walt Disneynek pedig már nem futja alkotói megújulásra. Pontosabban: nem ilyen jellegű megújulásra futja neki. Mert 1955 júliusában barátja, Ronald Reagan megnyitja a kaliforniai Disneylandet. Aztán 1964-ben hazavisz még öt Oscar-díjat a Mary Poppinsszal, örvendhet az Alice Csodaországban feltámadásának, és kitalálja a floridai Disneyworldöt.
1966 decemberében egy burbanki kórházban mond búcsút az árnyékvilágnak.
Az egerek egere azóta sem lett ráncos, öreg rágcsáló. Vidám ugrabugra és kaján kuncogi maradt, s bánatos szemű „gazdájára” is így emlékeztet – mindannyiunkat.