Beethoven Bayreuthban

Öt órakor előadás, a Császárindulóval kezdődik – rója a szavakat Cosima a szokott tömörséggel 1872. május 22-én a naplójába. – A IX. szimfónia egészen csodálatos, mintha csak megszabadult volna a földi, valóságos lét terhétől.1 Richard Wagner 59. születésnapján a különösen ihletett hangversenyt maga a mester vezényli – nem Münchenben, ahol ezrek ünnepelnék, hanem egy bajor kisváros bájos rokokó operájában. Ám az Örömóda nem a zeneszerző születésnapját köszönti elsősorban, hanem egy jövendő épületét. Ezen a napon új színház születik Bayreuthban. Pár kilométerre Wilhelmina őrgrófnő operaházától, a városon kívül, a Zöld-dombon néhány órával korábban a zuhogó esőben lerakták a Festspielhaus alapkövét. „Légy áldott, én kövem, állj soká, és tarts ki erősen!” 2 – mondta akkor Wagner, s fohásza meghallgattatott.