Januárban Ambrus Attila és a Playboy nevű lap megállapodott, hogy a Whiskys az újság száz kérdésére válaszol: a cikk februárban jelent volna meg. Ambrus a kérdéseket írásban kapta meg: a válaszait tartalmazó papírt a Sátoraljaújhelyi Büntetés-végrehajtási Intézet továbbította Budapestre, de az országos parancsnok nem engedte, hogy az eljusson a Playboy szerkesztőségébe. A kereset szerint a parancsnok annak ellenére tett így, hogy a nyilatkozatra a Whiskysnek bírói engedélye volt. Ezt követően Ambrus védőjén, Magyar Györgyön keresztül, és a Playboy is többször felszólította a parancsnokot, hogy adja ki az interjút, aki ezt csak augusztusban tette meg. Az ominózus írás végül szeptemberben jelent meg.
A kereset szerint a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága magatartásával lehetetlenné tette, hogy Ambrus véleményét a lap és annak olvasói megismerhessék, ily módon akadályozta a szabad véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtó szabadságát. A kereset úgy fogalmaz: az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos jogok között, „anyajoga” többféle szabadságjognak, az úgynevezett kommunikációs alapjogoknak. Ezért Ambrus azt kéri a bíróságtól: állapítsa meg, hogy a büntetés-végrehajtás parancsnoka megsértette személyiségi jogait, tiltsa el a további jogsértésektől, és kötelezze egy forint kártérítés megfizetésére.
Magyar György védő lapunknak elmondta: a védence – akinek ítélete nem jogerős – nyilatkozataira vonatkozó döntéseket a bíróság dolga és joga meghozni, nem pedig a büntetés-végrehajtási intézmények képviselőié, akik legfeljebb abba szólhatnak bele, hogy védencéhez ki mehet be személyesen, illetve, ha újságról van szó, biztonsági okokból megtilthatják a fotózást.
Közel kétezer brit vállalatot tiltottak el vendégmunkások foglalkoztatásától
