Jobb saroK

Az Egyesült Államok kifejezett támogatója az afganisztáni Északi Szövetségnek, amely hosszú ideje a tálibok ellensége. Tagjai Afganisztán etnikai kisebbségi csoportjai, amelyek Tádzsikisztánból, Türkmenisztánból és Üzbegisztánból származnak, valamint a hazarák és a perzsa nyelvet beszélő, az ország nyugati részén lakó heratik. Ők állnak szemben a tálibokkal, akik elsősorban Afganisztán többségi lakosságából, a pastuk köréből rekrutálódnak. A pastu többséget a 22 milliós afgán lakosság 38 és 45 százaléka közötti arányra becsülik. Pontos adatok nincsenek. Az ország többi etnikai csoportjait a tádzsikok, türkmének, üzbégek és hazarák alkotják, akik az ország északi részén laknak.
Az Egyesült Front/Északi Szövetségnek mintegy 15 ezer harcosa van, akik nem jelentenek túlzott veszélyt a tálib kormány erőire. Talán nem véletlen, hogy inkább teátrális lövöldözéssel igyekeznek időt nyerni, és várják, hogy az amerikaiak szétbombázzák a központi hatalmat. Az amerikaiak pedig – amint az Info Rádióból hallhattuk – inkább arra várnak, hogy az Északi Szövetség tagjai haljanak hősi halált.
Pakisztán e téren is szorítóba került. Mohammed Esak, az Egyesült Front washingtoni képviselője kijelentette: „Ha Pakisztán kulcsszerepet játszhat Afganisztán jövőjének alakításában, akkor ő nyúl le mindent.” Miközben az Egyesült Államok hirtelen Musarraf, az eddig kárhoztatott, puccsal hatalomra jutott pakisztáni vezető támogatója lett.
Az oroszok, akik mind ez idáig az Északi Szövetséget támogatták, mintha meggondolták volna magukat az új fejlemények láttán. Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter – akit Putyin elnök kinevezett az ország antiterrorista koordinátorává – kijelentette, Oroszország nem kívánja, hogy az Északi Szövetség tálibellenes erői uralják Afganisztánt, ha a tálib rendszer megbukik. Érdemes megemlíteni, hogy néhány nappal korábban ugyanaz a védelmi miniszter ezt mondta: „Oroszország folyamatosan segíti az Északi Szövetséget.” Egy nappal azelőtt, szeptember 25-én Putyin elnök még arról beszélt, hogy Oroszország „bővítené együttműködését Rabbani nemzetközileg elismert afgán kormányával, és fegyverszállítással további segítséget nyújtana a hadseregének”. Burhanuddin Rabbani annak az Afganisztáni Iszlám Államnak a feje, amelyik az Egyesült Front/Északi Szövetség politikai karja, és amely Afganisztánt képviseli az ENSZ-ben, amióta 1996-ban otthon elveszítette a hatalmát. Egyébként Irán is támogatja Afganisztánt. Ali Samhani iráni védelmi miniszter október 1-jén így nyilatkozott: „Továbbra is támogatjuk az Északi Szövetséget, csakúgy, mint a múltban.” Arra az újságírói kérdésre pedig egyszerű és lakonikus igennel válaszolt, hogy Teherán fegyverszállítással is támogatja-e az Északi Szövetséget.
A tálibellenes erők 1996-ban hozták létre az „Afganisztán üdvéért” alakult Nemzeti Egyesült Iszlám Frontot. Vagyis akkor, amikor a tálibok véget vetettek az Afganisztáni Iszlám Államot (AIÁ) képviselők uralmának az afgán fővárosban. Mind az AIÁ, mind pedig a front első számú embere Rabbani. De a valódi hatalom a legendás Ahmed Sah Masszud parancsnok, a Pandzsir-völgy oroszlánjának, a szovjet hadsereg legrettegettebb ellenfelének kezében volt egészen addig, ameddig szeptemberben, az Amerika elleni terrortámadás előtti napokban meg nem gyilkolták.
Talán ki sem kell jelenteni, hogy két egymással küzdő csoport valamelyikének legsötétebb bűnei sem mentik a másik fél bűneit. Az Északi Szövetség jogsértéseit sem teszik meg nem történtekké vagy bocsánatosakká a tálibok rémtettei. Főként nem elhallgathatókká. Ugyanis az Egyesült Front/Északi Szövetség területein napirenden vannak a tárgyalás nélküli kivégzések, gyújtogatások, fosztogatások. Főként a pastuk és a tálibok szövetségeseinek tekintettek ellen.
Szemlézzünk tehát emberjogi szervezetek jelentéseiből:
1999 kora tele és 2000 eleje között a Sangcsarak körzetben lévő falvakból menekültek az imént felsorolt bűnök (törvénytelen kivégzések, házak felégetése, fosztogatások) elkövetéséről számoltak be. A kivégzések egy részét az áldozat családtagjai szeme láttára hajtották végre a front katonái. Az áldozatok főként pastuk, egyes esetekben tádzsikok voltak.
1998. szeptember 20–21. éjjelén a front rakétával lőtte Kabul északi részét. Ahol az éjjeli piac tömve volt vásárlókkal. Becslések szerint a rakétatámadásnak 76 és 180 közötti áldozata volt. A svájci székhelyű Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága szerint ez a támadás követelte a legtöbb áldozatot azok közül, amelyek a megelőző három évben érték a várost.
1997 májusának vége felé 3000 fogságba esett tálib katonát végeztek ki az Abdul Malik Pahlavan tábornok irányítása alatt álló Dzsumbus-erők Mazari-Sarifban, illetve a város környékén. A tálib katonák egy részét a sivatagban lőtték le, más részüket kútba dobták, és ott robbantották fel kézigránáttal.
1997. január 5-én Dzsumbus-gépek kabuli lakónegyedeket bombáztak, aminek következtében többen meghaltak.
1993. február 11-én a Dzsamiat-i-Iszlami erők és Abdul Raszul Szajjaf Ittihad-i-Iszlami erői Kabul nyugati részét támadták meg, és a hazara kisebbség tagjai közül öltek meg többet.
Még a tálibok 1996-os győzelme előtt a mai Egyesült Front/Északi Szövetség pártjai felosztották maguk között az országot. Csupán 1994-ben mintegy 25 ezer embert öltek meg Kabulban. A legtöbbjüket rakéta- és aknatámadásokkal. A város egyharmadát lerombolták. Uralmuk idején gyakorlatilag egyetlen törvényt sem tartottak be. Kabulban a Dzsamiat-i-Iszlami, az Ittihad és a Hezb-i-Vadat erői nőket erőszakoltak meg, embereket végeztek ki, önkényes letartóztatások tömegét hajtották végre, az elfogottakat kínozták és eltüntették őket. Bámijánban a Hezb-i-Vadat parancsnokai rutinszerűen kínozták az általuk elfogottakat, hogy pénzt sajtoljanak ki belőlük.
Ismeretes, hogy Oszama bin Laden Amerika szövetségese volt. Akárcsak Irak diktátora, Szaddám Huszein. Kérdés, hogy Washington nem követ-e el hibát, ha olyanokat támogat, akiknek mostani és múltbeli magatartása azt mutatja, a jövőben talán éppen akkora bajok okozói lehetnek, mint az Amerika elleni terrortámadással vádolt szaúdi Bin Laden.
Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter szeptember 30-án így nyilatkozott: „Sokan vannak Afganisztánban – a déli törzsek és északon az Északi Szövetség –, akik ellenzik a tálibokat. Világos, hogy el kell ismernünk annak értékét, amivel hozzájárulnak a terrorista- és tálibellenes erőfeszítésekhez, és amikor megfelelőnek ítéljük, módot találunk arra, hogy segítsük őket.” Rumsfeld szavait egy-két év múlva vissza kellene idézni.