Magyarosaurusok földjén

Sokan olvasnak történelmi tárgyú könyveket. Még többen nézik meg a dinókról szóló filmeket. Sikerre számíthat tehát az a könyv, amelyben századfordulós és század eleji történelmünk, valamint a legnépszerűbb őslény, a dinoszaurusz története fut párhuzamos szálakon. Főzy István könyvének hősei báró Nopcsa Ferenc, a magyar őslénytan kiemelkedő alakja és a számára oly kedves erdélyi dinoszauruszok. Nopcsa regényes életéről nem ez az első könyv, de Tasnádi Kubacska András 1937-ben megjelent műve után időszerű volt a mai olvasó számára újra feldolgozni a báró nem mindennapi életútját és munkásságát.

Nopcsa báró korának kiemelkedő paleontológusa és geológusa, Albánia föld- és néprajzának jelentős kutatója volt. Az utolsó polihisztor-nemzedék tagja, de nem csak a tudománynak élt. A Monarchia eseményekben dús évtizedeiben katonai küldetéseket teljesített Albániában, 1913-ban a királyi trónra is szemet vetett, terve azonban nem járt sikerrel. A második hazájának tekintett Albánián kívül szülőföldje, Erdély sorsa érdekelte. Gorlopán Péter álnéven kémkedett Erdélyben, az első világháború éveiben román pásztorok között élt, hogy a Monarchia hírszerzőjeként hangulatjelentéseket írjon. Emellett elismert alakja volt a nemzetközi tudóstársadalomnak: sorra tanulmányozta Európa nagy múzeumainak őshüllőgyűjteményét, számos nagy jelentőségű tudományos dolgozat szerzője, nemzetközi konferenciák elismert előadója, nem utolsósorban a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója. A tragikus vég, a gyilkosság és öngyilkosság csak erősíti a Nopcsát övező legendát. A könyv megannyi izgalmas, színes epizód ismertetésével rajzolja meg a különc kalandor és zseniális báró alakját.
Nopcsa őshüllői nem a már-már unalomig ismert, filmvászonról és gyermekkönyvekből visszaköszönő T. rex, Diplodocus és társaik. Ez a könyv jó szolgálatot tesz azzal, hogy bemutatja a „globalizált” észak-amerikai és ázsiai dinók kortársait, a mindeddig szinte csak a szakemberek számára létező erdélyi dinoszauruszokat. Hiszen a krétakorban a Hátszegi-medence területén is élt hatalmas, hosszú nyakú növényevő, a pikáns nevű Magyarosaurus dacus, páncélos, tüskés jószág (Struthiosaurus transsylvanicus) és kacsacsőrű dinoszaurusz (Telmatosaurus transsylvanicus). Az első csontokra a báró húga bukkant Szentpéterfalva határában, a Nopcsa család birtokán. A fiatal bárót annyira hatalmába kerítette a dinóvarázs, hogy élete jelentős részét a leletek tanulmányozásának szentelte. A szerző bőségesen tallóz Nopcsa Ferenc eredeti szakcikkeiből, monográfiáiból, és kiegészíti őket az újabb tudományos felfedezések eredményeivel. Értékes és érdekes a más erdélyi, illetve magyarországi őshüllőleletek ismertetése is. Hiszen hazánk földje is rejt dinoszauruszmaradványokat: a Mecsekben megtalált lábnyomok után tavaly a Bakonyban apró fogak és csontmaradványok is előkerültek.
A könyv szerzője a Magyar Természettudományi Múzeum paleontológusa, aki több sikeres kiállítás rendezésében vállalt szerepet. Főzy gazdagon illusztrált könyve is egy izgalmas kiállítás forgatókönyvére emlékeztet: bárhol ütjük fel, mindenütt élvezhető. Szabadon barangolhatunk az oldalakon, mintha egy kiállítás tárgyait és képeit néznénk, feliratait olvasnánk. Kár, hogy az elsőkönyves szerző vállalkozását nem karolta fel egy ismertebb kiadó. A mű kissé gondosabb szerkesztést érdemelt volna. A bőséges kép- és ábraanyag támasztotta igényeknek megfelel a szép kiállítású kötet, a nyomdai munka összbenyomását azonban sajnos kötési hibák rontják el. A hónapokkal ezelőtt megjelent műre csak nemrég figyelhetett fel az olvasóközönség, a terjesztés korábban méltatlanul szűk körű volt. Most, amikor a könyv megvásárlása már nem ütközik akadályba, bízhatunk benne, hogy a történelem és a földtörténet iránt érdeklődők egyforma élvezettel forgatják.
(Főzy István: Nopcsa báró és a Kárpát-medence dinoszauruszai. Alfadat Press Kft., Tatabánya, 2000. Ára: 2900 forint)