Mi a magyar?

Imádott, drága Emíliám! Egyedül Isten jutalmazhat meg nemes gondolkodásodért. De ha, amint remélem, még hátravan az életemből, úgy ez; hidd el, csak néked, egyedül néked lesz szentelve, fönséges, drága feleségem!

Hogyan ne gondoljak rád, amikor a legnagyobb gyönyörbe emelsz? Hogyan ne bánkódjak érted, amikor te olyan ártatlan és bűn nélküli vagy ebben a rossz világban?! Ha eddig is szilárd célom volt, hogy méltóvá legyek a gondoskodásodra, mennyivel inkább aggódnom kell érted most, ebben a legkeserűbb állapotban. Bocsásd meg tehát, ha gondjaim érted naponkint növekednek; mindez csak kimondhatatlan szerelmemből ered.
Ki mondta néked, hogy a két asszony birtokait elkobozzák? Ez lehetetlen! Küldd el Mihályt. Ha új bankjegyeid vannak, adj túl rajtuk, mert birtokuk veszedelmet és büntetést von maga után.
Csókollak és képzeletben én vagyok örökké szerető
Janid
Ui. Ha Návayéknak írsz, szívélyesen üdvözöltetem a jóembereket. A két kedves nővérnek: Kuli és Tuttinak ne feledd tiszteletemet és kézcsókomat átadni, és ha alkalom kínálkozik rá, Bohusnénak is tiszteletemet nyilvánítani. Én nagyra becsülöm azt az asszonyt!
Örökké a tied és mindig a hála érzelmeivel, hűséges
Janid
(Damjanich János levele Csernovits Emíliához az aradi várbörtönből)

Mindenem e földön, kedves szentem, Máriám! A lelkiatya, akinek kezeibe letettem vallomásomat – és kinek kitártam tiszta öntudattal bíró lelkemet, át fogja neked adni kis gyűrűmet, szivartárcámat és evőeszközömet, melyet itt, fogságom alatt használtam. Károlynál fogsz találni egy levelet és kedves arcképedet – azonkívül több holmit. Én keresztülvívtam az élet-halál tusáját – és meg fogok halni, mint férfiúhoz illik. Szívem, a szegény, mely érted fog dobogni utolsó ütésig, és tiszta szerelmem nálad maradnak. Én nem akarom átkozni a végzést, nem senkit – én boldogító szerelmedben öt évet és majd két hónapot éltem, és ezen idő alatt vigaszul szolgál, hogy már el kell hagyni e földi pályát. Adj gyermekeink mindegyikének, ha kilép a világba, egy emléket tőlem – élő jeléül annak, hogy az, aki becsületesen és tisztán élte egész életét – nyugodtan bír meghalni, ha ártatlanul is, mint én. Te pedig, életem védangyala, kinek kezeiben életem tisztább és jobb lett – Teneked, kedves Marim, még egyszer az utolsó istenhozzádot mondom, és szolgáljon ezen vallomásom neked vigaszul, hogy annak oka, miszerint nyugodtan halhatok meg, Te vagy, és felteszem felőled, Te mindenem, hogy méltó fájdalmaidat nem lecsillapítani, mert azt tudom, hogy nem lehet, tudom magamról is, de korlátolni fogod, és azzal bizonyítani, mily kedves emlékem Teneked.
Köszöntsd, csókold nevemben Ármint, Hermint, Lórit, Minát, Stainert és Mednyánszkyt és különben még Szomjasékat és minden jó ismerősöket és barátokat – és rokonokat.
Csókold kedves gyermekeinket, és öleld forrón szívedhez nevemben, miként én Téged, Te kedves Marim, képzeletemben ölellek és szorítlak ezen utolsó percenetig érted dobogó szerelmes szívemhez.
Isten veled! Tied örökké, még a síron túl is a te hű
Vilmosod
Arad, október 5-én, 1849.
A papnak adtam egy aranyat misére! Isten veled!
(Lázár Vilmos levele feleségéhez)