Múló romantika

Fél óra múltán már nagyon nehéz. A késő októberi csípős köd megdermeszti az ujjakat, így kínkeserves a munka, amikor a szőlőlétől nedves kezek aszúszemeket keresnek a tőkék mélyén. Szedett-vedett ruhába öltözött, álmos alakok görnyednek a sorok között, mert a mazsolaszőlő még a földre hullva is érték. A brigádok után pedig ott koslat a munkafelügyelő, s irányítja a mezgerélést, észreveszi a tőkén maradt legkisebb, egyszemes fürtöket is. Szüreti romantikának nyoma sincs, némi jókedv is csak az első szünetkor éled, amikor körbejár a kólásüvegbe töltött, ám fahordóban érlelt, ötvenfokos gönci barackpálinka.