A gönci fahordó egyébként is meghatározó szereplője Tokaj-Hegyalja történetének. Sepsy Lackó Máté az 1600-as években Sátoraljaújhelyen vetette papírra az aszúkészítés fortélyait, meghatározva az azóta is érvényben lévő arányokat: a híres bort attól függően hívják négy-, öt- vagy hatputtonyos aszúnak, hogy az úgynevezett gönci hordónyi, azaz 136 liter alapborhoz hány puttony – egy puttony hozzávetőleg 25-28 kilogramm – aszúszemet kevernek. Fontos az is, hogy az aszúbor készítéséhez csak azonos évben szüretelt szőlőszemek és alapbor használható. A néhány éve megalakult, a hegyaljai borok védelmét s a borvidék hírnevének visszaszerzését célul tűző Mádi Kör tagjai azt is megszabják, hogy a címkékre csak akkor kerülhet föl a dűlőmegnevezés, ha az aszúbor mindkét összetevője azonos dűlőből származik.
Aki borszaküzletekben vagy valamely szupermarketben vásárol aszút, bizonyosan nem gondol a szigorú feltételekre vagy a kemény, olykor novemberbe nyúló szüretre. Hiszen a tokaji aszú nem a komor gondolatok mellé, hanem ünnepnapokra, különleges alkalmakra való. Az ínyencek ma már több ezer forintot is megadnak egy-egy jobb évjáratú palackért, nem beszélve az aszúeszenciáról, amelynek egy centjéért a kereskedők akár ezer forintot is elkérhetnek. Az eszenciában azonban nem csak az emberi munkát kell megfizetni, mivel az egyenként válogatott aszúszemek beavatkozás nélkül, a saját súlyuktól összepréselődve adják a Himnuszban is megénekelt nektárt.
Tokaj-Hegyalja borászai igyekeznek visszaszerezni a mindenivó szovjet piac elvesztésének sokkjából lassan éledő vidék régi hírnevét. A minőség lett a meghatározó, mert a vásárlók már nem vesznek meg akármit, még ha a tokaji nevet látják is a palackon. A szőlőültetvények a hegyek szoknyáiról lassan visszaköltöznek a napsütötte, magasabb részekre, hiszen már nem az az elsődleges szempont, hogy a nagyüzemi termelésnek megfelelően a traktororok kényelmesen közlekedhessenek a sorok között. A tokaj-hegyaljai települések pincéit járva azért kétes minőségű borokat is kóstolhat a látogató. Főként a városokban fordul elő, hogy a pincetulajdonosok a turisták szája íze szerint készítik el a portékát: a külhoni vendégek, élükön a hölgyekkel ugyanis nem annyira a száraz, karakteres borra, mint inkább valamiféle édeskés itókára vágynak. A rutinosabb borturisták ezért inkább nem Tokajba, a borvidék központjába, hanem valamelyik kevésbé ismert faluba, Olaszliszkára, Tolcsvára vagy Mádra indulnak. Errefelé egyébként is olcsóbb a bor: míg egy tokaji magánpincészetben háromszáz forintot kérnek egy liter furmintért, ugyanaz az ital néhány kilométerrel arrébb akár kétszáz forintért is megvásárolható.
Az igazi borász nem árul zsákbamacskát, s kóstolóra invitálja leendő vásárlóit. A bortúra az üde száraz borokkal indul, s a méltóságteljes aszúval ér véget. Két koccintás között pedig rendre elhangzik a történet, hogy miért is elengedhetetlen a poharak összeérintése. Mert a bor minden érzékszervünkre hat: érezzük az illatát, látjuk a színét, megízleljük a zamatát, csak a fül nem részesül az élvezetekből – így a magyarázat. A jó gazda nemcsak a borból, de a történetekből sem fogy ki. Illik elmesélni, hogy a XVI. században Paracelsus azért érkezett Magyarországra, mert meg akarta vizsgálni, valóban aranyat rejt-e a tokaji. Voltaire pedig így nyilatkozott: „Annyi gyönyört, mint ez az ital, csak a végtelen, jóságos Isten nyújthat.” Nem beszélve a francia Lajos királyról, aki először mondta az aszúról, hogy a királyok bora, a borok királya, illetve a kereskedőkről, akik a pincék falairól ellopták a nemes penészt, mert azt hitték, hogy abban rejlik a tokaji titka. A vevő pedig – szatyrában néhány önmaga által dugaszolt palackkal – elégedetten indul haza, mert ismét tanult valami fontosat. Hát még ha a pincetulajdonos is legurított egy-két pohárkával. Akkor még a hivatalosan el nem ismert hegyaljai vörösbor és az aszútörköly is előkerül, s melegíti a belsőt a tizenkét fokos pincehidegben.
Aztán szó szót követ, s mert a magyar sírva vigad, előkerülnek a gondok is. Az idén az évszázad tavalyi rekordtermését is jócskán meghaladó, majd félmillió mázsás szőlőtermésre számítanak Tokaj-Hegyalján. Ám a térség meghatározó cége, a Tokaj Kereskedőház Rt. ennyi szőlőt támogatás nélkül nemcsak fölvásárolni, de földolgozni sem tud biztonságosan. A segítség azonban most sem maradt el, a magyar állam két és fél milliárd forintot adott a gondok orvoslására. Ez a pénz nemcsak az idei évre szól, hanem – amint a bejelentést tevő országgyűlési képviselők kifejtették – végre megteremti a hosszabb távú, eredményes gazdálkodás feltételeit is.
A hegyaljai szőlőfajták kilójáért ebben az esztendőben legkevesebb ötvennégy forint nyolcvannyolc fillért, legfeljebb pedig hetvenkilenc forint ötvenkét fillért fizetnek a cukorfoktól függően. Az aszúszemek korlátlan mennyiségben gazdára találnak, ám az állami részvénytársaság szeretne a tizenhét–tizenkilenc cukorfokos szőlőért is tisztességes árat adni. Ötezer gazda várta tehát a korai fajták, a muscat ottonel és a sárga muskotály szüretének szeptember 28-i, illetve a furmint és a hárslevelű szedésének október 3-i kezdetét. Hegedűs Zoltán, a Tokaj Kereskedőház Rt. vezérigazgatója szerint azonban jobban jár, aki vár, mert a szőlő cukortartalma még csak tizennégy–tizenhat fok.
Így talán elkerülhető lesz az a néhány évvel ezelőtti melléfogás, amikor a hegyaljai gazdák idejekorán szlovák kereskedőknek adták el a termést. A magyar szőlőből aztán gyengébb minőségű szlovák bor lett, ráadásul tokaji, illetve tokajsky vyber néven, ami felújította a Magyarország és Szlovákia között évek óta tartó vitát arról, hogy a szomszédos országban jogszerűen forgalmaznak-e úgynevezett szlovák tokaji borfajtákat.
A vita kirobbanásáért Trianon a felelős. A határrajzoló diplomaták – figyelmen kívül hagyva a magyar fél észrevételeit – a Ronyva folyónál húzták meg a vonalat, és döntésüket az sem befolyásolta, hogy a szlovák delegáció által hajózhatónak feltüntetett vízfolyásra még a legcsapadékosabb időszakokban is csak kisebb csónakkal lehet merészkedni. Így Zemplén nagy része Sátoraljaújhely egyharmadával s a tokaj-hegyaljai borvidék két falujával együtt odalett.
Kistoronya és Szőlőske a szlovák tokaji létezését lehetővé tévő két település. Kistoronya szőlői a 380 méteres Simoni-hegy, Szőlőske ültetvényei pedig a 270 méter magas Bocz-hegy déli lejtőin találhatók. Míg azonban a magyarországi területeket védik az Alacsony- és a Magas-Tátra ormai, s megteremtik az egyedülálló mikroklímát, addig Szlovákiában hiányzik ez a természetes védelem, ráadásul a szlovák gazdaságok szőlősei nem a jobb minőséget adó, magasabb részeken, hanem az alsóbb, alacsony dőlésszögű területeken fekszenek. A szlovák tokaji minősége így kategóriákkal rosszabb eredeti társáénál. További probléma, hogy a magyar álláspont szerint legfeljebb két és fél szlovákiai falu – Kistoronya, Szőlőske, valamint a Sátoraljaújhelyről leszakított Slovenske Novo Mesto – sorolható a tokaji borvidékhez, míg a szlovák szakemberek hét településről beszélnek.
A bordiplomáciai csetepaté legújabb felvonása idején a honi küldöttség kifejezte tárgyalási készségét. Amint Éder Tamás, a szeptember 18-án Tőketerebesen tartott megbeszélés magyar albizottságának vezetője kifejtette: Magyarország csak abban az esetben hajlandó tárgyalni arról, hogy a szlovák fél tokaji néven forgalmazzon bizonyos borokat, ha a szőlő, amelyből előállítják őket, az 1908-as magyar bortörvényben nevesített, ma Szlovákiához tartozó települések mintegy százhetven hektáros körzetében terem. Kívánatos feltétel továbbá, hogy az így termelt szlovák borok nemcsak a bortörvény Tokajra vonatkozó szabályainak, technológiai és jogi elvárásainak, hanem az Európai Unió szigorú előírásainak is megfeleljenek. Az albizottságok azonban a kétnapos tanácskozáson mindössze abban állapodtak meg, hogy tanulmányozzák a magyar és a szlovák jogszabályokat, illetve azok harmonizációjának lehetőségét.
De külhoni tokajit nem csak Szlovákiában készítenek: a franciaországi Elzászban Tokay d’Alsace, Észak-Olaszországban Tocai Friulano elnevezésű bort forgalmaznak. A két uniós állammal azonban sikerült megegyezni a névhasználatról, mivel a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló szerződés értelmében a Magyarországról származó boroknál a megállapodás mellékletében felsorolt földrajzi megjelölések – közöttük Tokaj – védelemben részesülnek. Még ebben az évtizedben eltűnnek tehát a francia Tokay és az olasz Tocai címkéjű palackok.
Harcosok Klubja
Lázár János: Mi álltunk a történelem jó oldalán + videó
