Tollhegyen

Uszítás nélkül is lehet gyűlöletet kelteni, tájékoztatott a tegnapi Népszabadságban Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman, akinek egyébként ez a szakterülete, ő tudja naprakészen, mit nevezünk uszításnak, mit gyűlöletnek, és az egésznek hol van az a határa, amelyet nem lehet áthágni, mert akkor az ember taposóaknára lép, és kacag rajta a környezete.
Ott van viszont Kaltenbach Jenővel szemben a Legfelsőbb Bíróság okfejtése, amely szerint a gyűlöletkeltés nem büntethető, ha nem meríti ki az uszítás fogalmát. Uszítás ugyanis csak akkor valósul meg, ha valaki aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel másokat. Ezt az érvrendszert Kaltenbach ombudsman nem fogadja el, szerinte már azt is büntetni kellene, ha valaki becsmérli a cigány ószerest, illetőleg a zsidó szatócsot, ugyanis ezek mögött ott lapul a rasszizmus, még akkor is, ha nevezett becsmérlő nem jelentette ki, hogy el akarja vágni a cigányság, illetve a zsidóság torkát.
Kényes, nehéz kérdés az egész. Vegyük úgy, hogy Kaltenbach ombudsman nézetei a mérvadók. Vagyis már szimpla gyűlöletkeltés címen is sittre lehet küldeni a csibész gyűlöletkeltőket. Mi lenne ilyenkor? Kiürülnének a stadionok lelátói, válogatott mérkőzést is csak rács mögött, képernyőn láthatnának a szurkolók. De Horn Gyula ex-miniszterelnököt is be lehetne idézni, mondja meg, kedves Horn, miért mondta kilencvennyolc májusában, hogy a szavazólakosság mintegy öt százaléka – kettőszázötvenezer ember (a MIÉP-re voksolók) – föltehetően nem normális?
Ugye, ez is gyűlöletkeltés, ombudsman úr? (Ha igen, akkor az exkormányfő is vonja le a konzekvenciákat.) Ombudsman úr balon hirdeti az igét, jobb füle pedig süket, mint az ágyú. Onnét hallja a panaszt, innét nem jut el hozzá a szó. Lássuk be, nem könnyű neki.