A balkáni Gandhi

A mérsékelt, a pacifista, a balkáni Gandhi. Leginkább ezekkel a jelzőkkel látják el Ibrahim Rugovát, a koszovói albánok vezetőjét a helyzetelemzők.

S még akkor is igyekezett hű maradni elveihez, amikor Koszovó a szervezett fegyveres harcot választotta. Népszerűsége változatlan, hiszen a korábbi „elnökválasztásokon” – 1992-ben és 1998-ban – mindig óriási sikert aratott, s hatalmas támogatottsággal foglalhatta el „államfői” tisztét. Népszerűségének titka pedig a mérsékelt, a szélsőségektől mentes, ám ugyanakkor határozott politizálás. Erre alapozott a nemzetközi közösség is, amikor partnerként inkább neki adott előnyt a feltörekvő fiatal – nála jóval radikálisabb – politikusokkal szemben, s Belgrád sem választhatott másképpen, hiszen amikor nem akart Rugovával tárgyalni, akkor csak keményebb politikai ellenfelekkel találta magát szembe. Politikai célját szinte egyetlen mondatban össze lehetne foglalni: Koszovó erőszakmentes függetlenülése. E politika – és ő maga is – csak akkor szorult háttérbe egy rövid időre, amikor radikalizálódtak a koszovói albán tömegek, s fegyvert ragadtak. Ám az események végül is őt igazolták.
Ibrahim Rugova 1944-ben született egy olyan családban, amelynek tagjai – apja is, nagyapja is – életüket áldozták a szabadságért. Elszántsága és szabadságszeretete ezzel is magyarázható. A párizsi Sorbonne-on szerzett tanári oklevelet, íróként vált híressé a „sálját hanyagul hátravető bohém” – ahogyan a fotók ábrázolják – a koszovói, de nem csak a koszovói albánság körében. Az ő nevéhez fűződik a titói Jugoszlávia első „nem kommunista” pártjának, a Koszovói Demokratikus Szövetségnek a megalakítása. Az albánság vezetőjévé akkor válik, amikor a Milosevics-rezsim felszámolja Koszovó autonómiáját, s valóságos nyílt apartheidet vezet be a tartományban. Az erőszakmentes ellenállás részeként Rugováék létrehozzák a párhuzamos államot, amely működőképesnek bizonyult. Adót fizettettek, politikai intézményeket működtettek, iskoláztatták gyerekeiket, megszervezték az egészségvédelmet… Ennek az addig ismeretlen képződménynek – a párhuzamos államnak – lett az első, szabályosan, mondhatni demokratikusan megválasztott elnöke Rugova. Hogy elkerülje a vérontást, több ízben is igyekezett szót érteni Belgráddal, még Miloseviccsel is, ám a rezsim közben olyanná vált, amely minden békés rendezést lehetetlenné tett. Milosevicsnek nem is volt szándékában megegyezni. A rendezésnek egy másik – az etnikai tisztogatásokon keresztül vezető – útját választotta. Albán politikai ellenlábasai még azzal sem tudták kikezdeni töretlen népszerűségét, hogy Milosevics partnereként igyekeztek bemutatni. A mostani választások ugyancsak azt bizonyítják: Koszovó igazi vezetője Ibrahim Rugova, a demokrácia és a multikulturalizmus híve. Koszovó pedig ezzel a mérsékelt, a kiegyensúlyozott, az erőszakmentes politizálást, de ugyanakkor Koszovó teljes függetlenségét választotta.