Liza holland volt, tizenhét éves.

Liza volt. Most halott. Meggyilkolták.

Aki meggyilkolta, annak nem kellett volna itt lennie. Ott, Hollandiában, itt, ezen a földrészen.

Ezt a földrészt Európának hívják.

Ez még nem is olyan régen jelentett valamit. Mármint valamit a földrajzi jelentésen túl. Valami kulturális örökséget, hagyományt, valamiféle közös históriát, amely a földrész országainak egyéni és senki máséhoz nem hasonlítható saját történelméből állt össze.

Ez nincs többé.

Eltűnt. Eltüntették. Vagy mondjuk inkább úgy: legyilkolták. Valamiféle „új”, valami „modern”, valami „woke” nevében.

Akik ezt megtették, ugyanazok lelkén szárad Liza halála.

Az az állat, aki megölte, legyilkolta, mert állatként nem bírt állati ösztöneivel, és azt gondolta, itt, a legyilkolt tartású Európában ezt is megteheti, szóval az az állat beazonosítható és eltakarítható. Pontosabban: eltakarítható lenne, ha ez még egy normális, magabíró és magabízó kor és földrész lenne. De nem az. Éppen ezért, hiába fogták el, néhány év üdülésnek is beillő „börtönbüntetés” után megint kint lesz az utcán és ugyanezt fogja tenni.

És ez így fog menni egészen addig, ameddig Európa nyugati felének népei nem lázadnak fel végre. Nem lázadnak fel végre, és nem takarítják el mindenekelőtt azokat, akik ezeket az állatokat beengedték ide, s akik legyilkolták ennek a földrésznek a közös múltját, minden hagyományát, hitét – s mindezzel együtt szükségképpen minden tartását.

Igen, először azokat kell eltakarítani. A főbűnösöket.

A gyilkos állatok eltakarítása utána már csak ujjgyakorlat.

Liza holland volt. Tizenhét éves. A Jóisten nyugtassa csendesen…

https://magyarnemzet.hu/kulfold/2025/08/migransbuncselekmeny-gyilkossag-liberalis-sajto