A BARÁTRÓL

VAGY ROSSZAT – SZOKTAK ÍRNI – VAGY SEMMIT
(Itt kellene akkor befejezni…)

MENTSÉGEM, HOGY – KÉSŐBB BŐVEN KIDERÜL,
KI – SZEGTE MEG EZT ELŐSZÖR
(másodszor és sokadszor), és én még sosem. Eddig. Egyszer már majdnem „beugrottam” egy kérésnek, meg is jelentünk egymás mellett két cikkben, ő akkor is rólam írt, én viszont nem róla, hanem elhülyéskedtem az egészet.

MOST NINCS MENEKVÉS… VISSZA KELL DICSÉRNEM
(Ott ártok, ahol csak lehet…) aztán majd eldönti, jó ez neki vagy… Nekem semmiesetre sem. (Hiába „óvatoskodtam” az utóbbi 11 évben, most akármit írok, magamra haragítom mindazokat, akiket eddig tollammal és sajnos személyesen is gondosan elkerültem.)

ELŐSZÖR MÉG EGY PÁR OLYAN SORT ÍROK LE, AMIBŐL NAGY BAJ NEM LEHET…
ellenfelei (ellenségei) is tudják róla ezt, szinte már közhelyszámba megy… Dr. SZALAY Károly kandidátus (ezt még így egyszer sem mondtam együtt ki) a humor, az irónia, a szatíra, a groteszk nemcsak egyedülálló elméleti kutatója, hanem különböző műformákban kiemelkedő művelője is. (Ezenkívül számos egyéb műfajban is, mintegy 30 kötetével, jelentőset alkotott.)

MOST MÉG EGY „VÖRÖS FAROK” KELLENE…
Szalay a forradalom viharmadara. Lírája forradalmi líra, költészete a magyar demokratikus népforradalom előkészítője, sürgetője és beharangozója. Szalay tudta… – idáig az idézet második gimnazista tankönyvemből, kábé 1954-ből (igaz, Adyról és Révai József írta, jóval korábban.) Abban az időben a tankönyvek még „statikusabbak” voltak és csak rá két évre omlottak össze… (lásd 1956).

AKKOR TÉNYLEG FORRADALOM VOLT…
és Szalaynál jelent meg e l ő s z ö r Magyarországon nyomtatásban, hogy ’56 NEM ELLENFORRADALOM, HANEM „JOGOS SZABADSÁGHARC” VOLT!

AZÓTA FORRADALOMRÓL NEM TUDUNK, BÁR
TÖBBSZÖR BIZTATTAK („TETSZETTEK VOLNA…!”)
Szalay tehát – ez második titulusa – (a sok valódi mellett, saját olvasatomban): elefánt a porcelánboltban. Csak kérdés, mit nevezzünk annak? Ezt a zajt, kínt, világrecsegést?! – ez meg József Attila és a WTC kapcsán a világ szeptember 11. óta. Igaz, már jóval előtte is „vér, könnyek, jajpanasz”, csak nem ekkora világvisszhanggal… (S ennek „előszele” már ott van 2000-ben írt publicisztikáiban.) Ilyen közegben dolgozik tehát Szalay Károly (is). Így kell nézni – hamarosan könyvalakban is megjelenő, vagy már megjelent – írásait (is). Nem menekülhet (ő sem), nem mentsége, hogy ő „csak” kirándul, leereszkedik ide. Bele mindennapjaink alantas csetepatéjaiba. Belemenve abba az ingoványos talajba. A sűrejébe. Belemerülve.

DE VARRJUK EL IDÁIG A SZÁLAKAT,
A FÉLREÉRTÉSEKET MÉG IDŐBEN
ELKERÜLVE… (A KARINTHY-MONOGRÁFIKUST MAGA KARINTHY KÖTELEZI ERRE)
A fogalmak pokoli zűrzavarában, az új Bábelben – ha már mottóként választotta hétről-hétre megjelenő cikkei fölé –, a gyalázatos hazugságok özönében vissza kell adni a szavak becsületét.

GYORSAN ÍRJUK LE HÁT AZT A KÖZHELYT, HOGY NEM RÉVAI JÓZSEFNÉL (ACZÉLNÁL, SATÖBBIKNÉL)
KEZDŐDÖTT ÉS VÉGZŐDIK A BALOLDAL,
Nekik ugyanis – és későbbi utódaiknak – (egészen holnaputánig) a baloldali értékekhez az ég egy világon semmi, de semmi közük nem volt és nincs! Talán ez Szalay Károly kötetének (mert erről írok, mért nem a barátról?) a legerősebb, többször vissza-visszatérő „vezérmotívuma”, fő vonulata. (Már bánom, hogy rovatomban, és nem a könyvismertető oldalon – jóval rövidebben – méltatom.) Azt szeretné tisztázni elsősorban, helyére-helyükre tenni számunkra… (ebbe a hosszú mondatba kissé belegabalyodtam). Szóval, hogy ne lehessen többé visszaélni, zsarolni bennünket, bűntudatot ébreszteni, pillanatnyi taktikai-hatalmi pozíciók érdekében, fájdalmakkal, szenvedésekkel játszadozni, „fasisztázgatni”…

MAGYARÁN – HA JÓL ÉRTEM ÉS ÉRTELMEZEM –
a mai és tegnapi-tegnapelőtti baloldaliak – tisztelet a kivételeknek –, nem azok, amiknek magukat hirdetik aminek nevében mindenkivel szemben a legkíméletlenebbül fellépnek, aki „néma(…) netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölik, akár a pestisest”. S ehhez nem kell a „másik oldalon” állni, csak megmaradni – jobb szavak híján – „jóakaratú emberek”-nek.

TALÁN A LEGTÖBBET ÉPP ŐK („EZEK”)
ÁRTOTTAK AZ IGAZI BALOLDALISÁGNAK
amire Magyarországon (is) égető szükség volna. Tehát Szalay az ál-baloldaliság, ál-liberalizmus álságossága ellen megy csatába. S ha valaki figyelmesen olvassa újság(ba írt)cikkeit – úgy értem, előítéletmentesen – akkor… Igen… ráébred Szalay igazi bátorságára… és ezért veszélyeztetettségére, ami elsősorban nem is „baloldalról”, hanem „j o b b o l d a l r ó l” fenyegeti őt hétről-hétre.

PERSZE MEGINTCSAK A TISZTÁZÁS
A LÉNYEG… „PERCENKÉNT…”
hogy mikortól gyilkos a gyilkos, hős már a hős, és ki az, aki elöl megy. (Mert nincs „recept” jól haladni a korral.) Hosszan lehetne még utalni az Óda a törvényhozóra, mert erről van szó itt is…
AZ ÁL-JOBBOLDALISÁG UGYANOLYAN
ÉLETVESZÉLYES MINDENNAPJAINKRA, LÉTÜNKRE, ÉS ÉPPÚGY NINCS KÖZE AZ EREDETI ÉRTÉKEKHEZ
A mindenkori – jobb és baloldali kormányoknak (is) kötelező olvasmány kellene, hogy legyen… (már megint valami mostanában megjelenő, megjelent Szalay-könyvet ismertetek…) A lényeg Szalay „í v e”, és ez (az ív:)

A HAZA I G A Z I SZERETETÉIG
„JUT EL” (MÁRAI SEGÉDLETÉVEL)
A hitelesek által idézett Máraival, a hitelesekről szólva, mert divatba jött, és azok is bunkóznak vele mai nemzeti polgárokat, kérik számon Mária szellemét, akik korábban pont ellene…

DE NE CSAK EGYOLDALRA „ÜSSÜNK”,
JÓ HA MI IS SZEMBENÉZÜNK – MÁRAI
ÜRÜGYÉN – SAJÁT VÉLT VAGY VALÓDI
SÉRELMEINKKEL
A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet, sem állást, sem zsíros kenyeret… De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket a szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod… Éppen ezért minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret – idáig a Márai idézet.

VAGYIS, KEDVES ISMERŐSÖM, AKI NEKEM
PANASZKODTÁL (BEVALLOM, EGYSZER ÉN IS), HOGY NEM KAPTÁL JUTALMAT AZ ÁLLAMTÓL AZÉRT MERT ÉVTIZEDEK ÓTA SZERETED A HAZÁT
vagyis tenmagadat: a jutalmad a hazaszereteted. Ha ez önmagában nem boldogít, akkor nemcsak a hazádat nem szereted, hanem boldogtalan is vagy. Azok pedig, akik vélt vagy valódi sérelmek miatt szembefordulnak hazájukkal, nemzetükkel és most gyűlölik azt, összetévesztik a hazát az éppen aktuális hatalommal, uralmon lévő párttal… Máraitól függetlenül is, magam is (Szalay, de én is) kritikusan szemlélem nemcsak a pártokat, a kormányokat, a mindenkori hatalmat, hanem a velem egyszólamú hazafiakat is, még azokat is, akiknek jó üzlet a hazafiság, és a magyar népet is olykor, amelynek tagja vagyok. De gyűlölni nem gyűlölöm, mert nem vagyok mazochista.

A MAI ÁLLAMTÓL IS CSAK AZT VÁRHATOM EL, HOGY SZOLGÁLJA A HAZÁT, MERT HA EZT TESZI,
ÉS I G A Z Á N, ENGEM SZOLGÁL
Szalay utolsó – általam adott – titulusa, hogy ő tulajdonképpen egy „alvó ügynök”. Csak nem tudni, kik a megbízói. Miután a bal- és jobboldali, illetve az ál- és szélső, felperzselve általa… Maradna a közép, a centrum, de vérmérséklete ebben (is) meggátolja… ugye „a langyosokat…” Alighanem – mint láttuk fentebb – ő az ügy ügynöke. És ezért próbálják leleplezni, igen: k i r e k e s z t e n i minden oldalról. „Politikai inkorrektséggel” címkézve, éppen az egyik első számú anti-terroristából első számú közellenséget kreálva. Így tényleg, egész életművének gazdagsága, korszakossága ellenére, valóban azzal, hogy „szókimondó” (is) lett élete vége fele (idézőjel nélkül szókimondó volt szegény egész életében). De ahelyett, hogy babérjain ülne – s legalább a kitüntetések előtt két hónapig lapítana, elszürkülne – egyáltalán, igazán megengedhetné magának ennyi gyűrödés – és elvesztett tenisz-szett – után, hogy élete vége fele… Vagyis ahelyett, hogy babérjain ülne s játszaná a nagy – és meg (s)értett – öreget, gombfocizva plecsnijeivel… Valóban öngyilkos merénylő ő, akár csak édesapja…

BECSÜLETÉRE LEGYEN MONDVA,
AZ ALÁBBI „SZTORYT” NEM TŐLE HALLOTTAM…
Sőt, félő, ha olvasná cikkemet (legalább utólag), hogy kihúzná… már csak saját példányában. S hogy azért ne romboló, hanem építő legyek, és a tudatbefolyásoló gondolatrendőrök cenzúrával fenntartott szellemi terrorukat, világrendjüket se érezzék veszélyben…

KICSIT VISSZAFELÉ MEGYEK „PÉLDABESZÉDEMMEL” A TÖRTÉNELEMBEN
(Úgyis összefügg – sajnos – minden mindennel… Anélkül is, hogy itt most a „folytonosságot” különösebb hangsúllyal erőltetném.)

SZALAY KÁROLY ÉDESAPJÁT ELFOGTA AZ ÁVH…
és az egyik vallatótiszt a következőkkel traktálta: ide figyeljen Szalay, magát annakidején elfogták a nyilasok, most meg az ÁVH-val gyűlt meg a baja, nem gondolja, hogy „a hiba az ön készülékében van”?! (A további „hibákat” Karcsi nézd már egész hátralevő életedben percről percre a tömegkommunikációban.)

PERSZE SZALAY KÁROLY SEM KÉPES MEGDÖNTENI AZ ÚJABB ÉS MAJD ÚJABBAN ÉPÜLENDŐ BÁBEL-TORNYOKAT
Egyet tehet csak: „alvó ügynökként” is v i r r a s z t. Nem vár parancsokat, az ő vezére (is) belsejéből vezérel… addig találhat bennünk visszhangra, amíg „EMBEREK VAGYUNK, NEM VADAK”!

(Lásd – sőt olvasd! – bővebben… De a fene se fog ajánlani írókat és újabb könyveket…) Elég ha a könyvborítón azonnal továbblapozva, a művet magát…!