A hidegháború vége

Oroszország rugalmas álláspontot képvisel a rakétaelhárító rendszereket korlátozó ABM-szerződés ügyében – nyilatkozta az ABC televíziónak a napokban Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök kemény tárgyalásokra számít, de jelezte azt is, hogy nagyon gyorsan létrejöhet a megállapodás e hidegháborút végleg lezáró kérdésben, amely a közeledés megkoronázása lehet. A most kezdődő orosz–amerikai csúcs tétje éppen a hidegháborús logikát követő szerződés felülvizsgálata, amelyhez jó előfeltételeket teremt a két ország szeptember 11. utáni látványos közeledése, alakuló stratégiai partnersége.

A washingtoni, majd a Crawford melletti Bush-farmon folytatódó megbeszéléseknek persze emellett központi témája lesz a terrorizmusellenes koalíció erősítése, az afganisztáni rendezés megtárgyalása, és minden bizonynyal szó lesz a térség befolyási övezeteinek leosztásáról is. Kiállásáért Moszkva egyéb téren is benyújtotta a számlát, így Washington megerősítheti például az orosz WTO-tagság támogatását.
Az orosz elnök az az ember, akiben megbízhat Amerika – jelentette ki első személyes találkozójuk után George W. Bush. Most Vlagyimir Putyin méltatta amerikai kollégája érdemeit, olyan embernek nevezve őt, akivel lehet tárgyalni, megállapodásra jutni, hiszen Bush olyan vezető, aki tartja a szavát.
Ezek a kijelentések különösen értékelendők annak fényében, hogy néhány hónappal ezelőtt még egészen más hangulat lengte be az orosz–amerikai kapcsolatokat. Borisz és Bill kedélyeskedő viszonya gyakorlatilag már az új adminisztrációk hivatalba lépése előtt üres formalitássá sekélyesedett. Az elhidegülést csak fokozta, hogy mindkét új elnök gyökeresen szakítani kívánt e téren is elődje politikájával. Bush határozottabban kívánta kijelölni Oroszország helyét a világban, míg ezzel párhuzamosan Putyinnak is elege lett a bratyizásból, s néhány, reális erő híján hatalmi látszatot keltő fricskázás – Irak, Észak-Korea – mellett látványosan Európa felé fordult. Ezen a feszült viszonyon enyhített előbb a ljubljanai találkozó, majd hozott áttörést szeptember 11., Oroszország ezt követő felértékelődése. Az amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, Condoleezza Rice „a hidegháború utáni időszak legletisztultabb pillanatának” nevezte, hogy Oroszország az Egyesült Államok „első és legaktívabb partnere lett a terrorizmusellenes nemzetközi koalíció létrehozásában”. Mint mondta, ez az alapvetően új viszony hasonló értékeken nyugszik. Colin Powell külügyminiszter sem szűkölködött a dicséretekben. Kijelentette: a szeptemberi terrorcselekmények után „történelmi léptékű szerkezeti elmozdulások” történtek a nemzetközi biztonsági rendszerben, és ezek egyebek mellett Oroszország cselekedeteiben nyilvánultak meg.
Ennek megfelelően nemrég Sanghajban a mostani csúcs előjátékaként már a kapcsolatok legkényesebb kérdésében, a rakétavédelmi rendszer megítélésében is érezhető volt némi elmozdulás. Lassan kirajzolódik egy mindkét fél arculatát megőrző kompromiszszum, amelynek alapja az 1972-es ABM-szerződés kiterjesztése lehet, mégpedig olyképpen, hogy abba beleférjen az amerikai rakétavédelmi rendszer is. Az 1972-es megállapodás a hidegháborús logikán, az ellenséget feltételező stratégiai paritáson, a kölcsönös elrettentésen alapul. Moszkva egészen a közelmúltig a stratégiai stabilitás és a fegyverzet-ellenőrzés alapkövének tartotta az ABM-szerződést, álláspontja Putyin engedékenyebb szavai alapján azonban módosulni látszik. A terroristaakciók után Amerika is kompromisszumkészebbnek tűnik, így elképzelhető a megegyezés a kétoldalú viszonyt leginkább terhelő kérdésben.