A nagylózsi temetőkápolna

A Kapuvárt Sopronnal összekötő főút felénél kis kitérővel közelítjük meg Nagylózst, majd a község magas dombháton lévő temetőjét. Első pillantásunkat az impozáns neogótikus stílusú kápolna ragadja meg – a Solymossy-család építtette 1872-ben nyughelyül, ma halottasházként szolgál –, s csak a termetes fák közt előrehaladva tűnik fel a meglepően archaikus hatású öreg templom. A Szent István király tiszteletére felszentelt kápolna Magyarország egyik legrégibb egyházi műemléke.

Az 1893. évi egyház-látogatási jegyzőkönyv szerint a „Loos” temetőjében lévő kápolnáról a hagyomány azt tartja, első királyunk idején ott élt földesura építtette bűnei bocsánatára. A helyben fennmaradt legenda szerint Szent László király járt arra egy őszön, s feltűnt neki, hogy a szüretelők néma hajlongással, integetéssel köszöntik őt és kíséretét. Közelebb menvén észrevette, hogy a munkások szája fel van peckelve: ne tudják megdézsmálni a szőlőt. A haragra gyúlt király fővesztésre ítélte a kapzsi földesurat, aki csak a vezeklésül felajánlott templom építésével nyert kegyelmet.
Az 1977–82 között folyt régészeti feltárás alátámasztotta, hogy a templom már a XI. század vége előtt megvolt. Az első építési korszakból származó felmenő falakat lapos kövekből rakták, mégpedig halgerinc formában, egyetlen különös példaként az egész hazai román kori emlékanyagban. (A rómaiak korában divatos, opus spicatumnak nevezett falazási móddal hozzánk legközelebb a dalmát tengermellék kora középkori építészetében találkozhatunk.) A halszálkás falszövetbe kezdetleges formájú, egyetlen kőlapból kifaragott keskeny ablakkereteket illesztettek, az északi fal olyan ódon hatást kelt, mint egy ókori keleti építmény. Az első templom hosszúkás, kisméretű hajójához félköríves szentélyt építettek. A XIII. századtól a templomot többször bővítették, alakították, nyugati irányba megtoldották, északi oldalához sekrestyét kapcsoltak. Az 1400-as évek második felében kaphatta a nyeregtető fölé magasodó, nyolcszögletű gótikus kőtornyát – hasonló formájú tornyok az időben több helyütt épültek Sopronban és környékén. A következő századokban a templom több ízben gazdát cserélt, a XVIII. század végére nagyon leromlott állapotba került. 1832-ben a vizitáló győri püspök csak azzal a feltétellel járult hozzá a Szent István-napi búcsú megtartásához, ha az épületet renoválják. Ezután épült a nyugati, neogótikus stílusú, támpilléres előcsarnok és a tágas, kőkeretes kapuzat. (A csúcsíves kapu fölött a Viczay-Héderváry család címere látható.)
A ma ezer lelket számláló településről 1264-ben történik először név szerinti említés, ekkor temploma már rég használatban volt. 1273-ban Lózsnál zajlott le az az ütközet, amelyben IV. (Kun) László serege csapást mért az országba betörő II. (Premysl) Ottokár cseh király csapataira. A középkortól egészen az 1906-os hivatalos névadásig „Los”, „Lwus”, „Loos” alakokban felbukkanó Nagylózs a XV. században mezővárosi rangra emelkedett; vásártartási joggal, pecséttel és két templommal rendelkezett. A Szent Lőrinc-plébániatemplom ma is látható a falu közepén, a barokk kor ízlésében átalakítva. A községet szép régi szobrok díszítik: Ecce Homo 1650-es felirattal, pestisoszlop, egy szintén XVIII. századi Flórián-szobor és a Kálvária-csoport. A legszebb azonban a temetőben álló, ismeretlen korú, Szent Mihály arkangyalt ábrázoló szobor – és a kilenc évszázadot elvonulni látott ősi kápolna.