- A város ízei -

A mai magyar konyha olyasmi távolságra van honfoglaló elődeink étrendjétől, mint a Váci utca az Etelköztől. Ha tehát nem a sivár jelenünkre jellemző hazai kosztra vágyunk, hanem valaminő történelmileg hiteles étket támad kedvünk megízlelni, keresnünk kell Pesten egy ősmagyar helyet. Van is ilyen, az Izabella utcában: a Réka Jurtája nevű vendéglő.
A nem éppen nomádnak nevezhető környéken meglepetésként fogadja a pár lépcsőn aláereszkedő vendéget egy igazi, jókora jurta. Beltere éppen akkora, amelyben a nagyobb társaságra vágyó ember is jól érzi magát, és az is békével elvan, aki szűkebb körben szeret vacsorázni. A berendezés természetes anyagokból készült, az asztalok keményfából, a rusztikus ülőbútorokat puha cserge teszi kényelmesebbé. A dekoráció is eredeti ötleteket mutat: visszacsapó íj és tegez, tarsoly, kétkezi bárd, lófarok, szárított gombák, misztikus cserepek és csontok csüggnek a posztómennyezetről, spontán elrendezésben; kilós velős cupákokból készültek a hamutartók, forgós lábszárcsontok szolgálnak gyertyaállványként, és a jókora marhalapockákra róttak föl ősi menüsorokat. Csendes és nagyon jó magyar muzsika szól.
Szerencsére van igazi étlap is, szép fehér papiroson, és a rovásra csak formájukkal emlékeztető betűkkel, hisz’ ma még nem mindenki ösmeri az ősmagyar rovásírást. A lényegre térve – mert azért vendéglátóhely ám ez a javából! – tanulmányozás tárgyává tettük a szittya gasztronómia tudományát. Parasztcsorba és kirgíz uborkaleves képviseli a török rokonságot, a klasszikus köretek közt ott hirdeti magát az árpa, a tönkölybúza és a puliszka, szerepel továbá a listán „népvándorláskori magyar módra főtt hal” is. Nem szeretnénk felszítani a finnugor–türk vitát, a román eredetkérdésről nem szólva, ezért az igazán magyarosan hangzó csomboros káposztát választjuk szarvashússal. A leginkább egy nagyon jól fűszerezett, kellemesen savanykás lucskos káposztára emlékeztető ételben igazán helyükön vannak a vadhúsdarabok, az összhatás meglepően kellemes. Az igazi öröm azonban akkor éri az embert, amikor megérkezik az asztalra a báránycomb. A kétmilliós Budapestnek mindeddig megoldhatatlan kulináris feladatot jelentett egyetlen olyan helyet felmutatnia, ahol jó birkaételt lehet enni. Nos, a Réka Jurtájában készült párolt-sült, fokhagymás báránycomb egyszerűen remekmű! Ízre, puhaságra, súlyra nézve egyaránt tökéletes. Finom szaft, és hajában főtt burgonya kíséri, utóbbihoz fűszeres vaj jár.
Az ilyen, kuriózumnak számító kínálat érthetően kíváncsivá teszi az embert. Fájdalom, de a gyömbéres kacsacombra már gondolni sem marad erőnk a bárány után, és egyelőre a jövő titka a „besenyő utolsó vacsorája” néven feljegyzett fogás is.
A desszertként rendelt karamellás forró körte is pompás. Lehet, hogy a legjobb francia éttermek a kalandozó magyaroktól kérték el a receptjét annak idején? A gasztronómiai élményt hideg csapolt Zlaty Bazant sör teszi teljessé (eredeti szlovák, Ógyalláról). No meg a jurta otthonos melege.