A Lovaregyleti Díjban oly káprázatos produkcióval lepte meg a nagyérdeműt, amilyet évtizedenként ha látni. Fantasztikus mezőny jött össze a Lovaregyleti Díjban. Akitón kívül ott volt Menedzser, Rodrigo és Saugerties, azaz a pálya legjobbjai. Ők négyen már eddig is látványos csatákat vívtak egymással, jelenlétük garancia volt arra, hogy ezúttal is különleges bemutatóban lesz részünk. Ott volt Rézpatkó is, aki az idén haloványan szerepelt ugyan, de tavaly megnyerte ezt a versenyt. A háromévesek közül a St. Legerben jól szereplő Batu Kán, Almira és Prometheus indult. Akito számított a legjobb sansznak, bár némi óvatosságra késztette az esélyszámítókat, hogy két héttel ezelőtt Mostban a megszokottnál gyengébben szerepelt. Másrészt az idei szezonban Rodrigo és Saugerties is végzett előtte, Menedzser pedig már megverte az utóbbi kettőt. Négyük között tehát bármilyen sorrend elképzelhető volt, az viszont kevésbé tűnt valószínűnek, hogy bárki beékelődjék a nagy kvartettbe. Szóval emberi számítások szerint a négy nagy külön versenyére és szoros csatájára lehetett számítani, de úgy látszik, Akitót elfelejtették értesíteni erről, vagy egyszerűen nem akarta tudomásul venni az auspiciumokat, mert fittyet hányt az összes lótudománynak. Már a verseny elején érezhető volt, hogy rendkívüli eseményeknek leszünk tanúi. Saugerties öngyilkos taktikát választott. Ezer méter után az élre ment, s hatalmas iramot diktálva próbált megszökni a mezőnytől. A többiek nem hagyták lerázni magukat, amikor a célegyenesbe fordultak, Saugertiesnek csak négy-öt hossznyi előnye volt, és a 800-as táblánál az öreg harcosnak elfogyott az ereje, sorban mentek el mellette az ellenfelek. Akkor még úgy nézett ki, hogy Batu Kán is ott lesz a végelszámolásnál. Hétszázzal a cél előtt Akito hirtelen megnyúlt, hasa szinte a gyepet söpörte, s pillanatok alatt jelentős előnyt szerzett, amelyet a célig lépésről lépésre tovább növelt. A hivatalos célbírói ítélet szerint 18 hosszal (körülbelül 30 méter) nyert. A valamikori két derbigyőztes, Menedzser és Rodrigo szoros küzdelem után döntött a második helyről, míg némi meglepetésre Prometheus lett a közeli negyedik. Tisztes távolban. Rézpatkó érkezett be a még pénzdíjat jelentő ötödik helyre, míg a végsőkig kimerült Saugerties hatodik lett. Akito futása érdemes rá, hogy bekerüljön a lóversenyzés nagy legendái közé. Ilyen erős mezőnyben ekkora különbséggel nyerni csak a legnagyobbaknak sikerült. Akitóról eddig azt tartották, hogy inkább középtávon villog, de klasszisa átsegítheti a hosszabb távok nehézségein is. Tavaly kikapott a derbiben Rodrigótól, majd a St. Legerben visszavágott neki, de akkori győzelmét inkább a jól eltalált taktikának tulajdonították. Az idén szeptemberben a Kincsem Díj 2400, majd a múlt vasárnap a Lovaregyleti Díj 2800 méterén Akito bebizonyította, hogy minden távon ő a legjobb. S ha a múltkoriban azt írtuk, hogy kudarca ellenére is minden bizonnyal Közép-Európa legjobb középtávú lova, akkor most azt kell mondanunk, hogy minden bizonnyal a térség legjobbja.
Érdekesen és izgalmasan alakult a zsokék championátusáért folytatott párharc. Kerekes Károly és Kovács Sándor egyaránt 40 győzelmet számlált, s mindketten több jó esélyű lovat lovagoltak. A második futamban Kerekes nyert Csicsolinával, majd az ötödikben Melodyval, így már kettővel vezetett. Ám Kovács nem adta fel, a hetedik futamot, a Kerteskői Díjat megnyerte Black Rose nyergében, majd a kilencedikben ő vezényelte Akitót. Győzelmeik száma újra azonos lett, de több helyezése miatt még mindig Kerekes volt minimális előnyben. Két futam volt hátra, s Kovácsra két elég jó esélyű lovaglás várt. Kerekes helyzete lényegesen nehezebbnek látszott. A Confusionarius Hendikepben Kovács lova, Kótyagos forma alatt szerepelt, így maradt az év utolsó futama a Viszontlátásra Hendikep. A papírszámítások szerint Kovács lova, Samantha a második esély volt, azaz nyugodtan lehetett kalkulálni a győzelmét, míg Kerekes Panama Ladyvel csak a tisztes helytállásban reménykedhetett. Egyetlen hajszál hiányzott Kovács újabb sikeréhez. Száz méterrel a cél előtt Samantha még az élen volt, de a finisben hárman is átszaladtak rajta, így Kerekes Károly lett az idei zsokéchampion. Az idomárok ranglistáján Kanics Melinda végzett az élen, a gátlovasok között Csoh Ferenc, az amatőrök táborában Kocsis Edina gyűjtötte a legtöbb győzelmet. Vége az idei galoppszezonnak, mérleget majd később készítünk. Így, első indulatból csak annyit mondhatunk, hogy vegyes benyomásaink vannak. Az alagi pálya jól vizsgázott, sőt az év második felében jelentősen javult a gyep állapota, amit az egyre jobb lefutási idők is bizonyítanak. Az illetékesek reményei szerint jövőre már a Kincsem Parkban indul az új meeting, de nem árt óvatosnak lennünk. Tavaly ilyenkor elbúcsúztunk az alagi versenytértől, később kiderült, elhamarkodottan tettük. Maradjunk annyiban, hogy viszontlátásra tavasszal! Hogy a Kincsem Parkban vagy Alagon, szinte mindegy. A lényeg az, hogy legyünk valahol.
orosz-ukrán háború
Zelenszkij gyerek halálát használta fel, hogy Magyarországot támadja
