Az Őrség ősi erődtemploma

Péter, a kőszikla: az apostolfejedelem alapította a pogány Róma keresztény közösségének első templomát, amivel megvetette a római katolikus egyház fundamentumát. Máté evangéliuma szerint Jézus Péterre bízta a mennyország kulcsát. A Szent Pétert patrónusul választó régi templomaink tehát különös figyelmet érdemelnek.

A nyugat-dunántúli Őrség központi települése maga is a védőszent nevét viseli. Őriszentpéter neve írott alakban – Scenpeter – csak 1364-ből maradt fenn, a falu és temploma azonban sokkal régebbi keletű. A vasi határszélünkön lévő Őrvidék az osztrák Alpok keleti nyúlványának lábánál, csapadékos, erdős dombvidéken fekszik. Szalafő községnél ered a Zala folyó, amely a szomszédos Őriszentpéter kertjei alatt is csak vékonyka érként kanyarog kelet felé. A Templomszer nevű településrészen, viszonylag magas dombháton áll, az országútról mégis alig észrevehető a falu Szent Péter-plébániatemploma. Két stíluskorszak jegyeit viseli magán: valamikor a XIII. század derekán, a tatárjárás utáni új országépítés idején készülhetett az első, tiszta román stílusú épület, amelynek déli oldalán jól megfigyelhető, hogy meddig tartott az eredeti hajó. Ehhez később, az 1400-as évek végén toldották a támpilléres, gótikus szakaszt és a félköríves szentélyt.
Az 1963-ban végzett ásatás feltárta a korábbi szentély alapját is. Ez is ívesen zárult, de jóval szűkebb volt a másodiknál, és diadalív választotta el a hajótól. A román kori templom döngölt agyag alapra rakott téglákból épült, finom falhálóval és míves díszítőelemekkel. Különösen a déli oldal párkányzata alatt végigfutó kettős vakárkádsor árulkodik mesterkézről, s ugyanez mondható el a déli bejárat kőbélésének szép normann farkasfogdíszes és indás-pálmaleveles faragványairól. A régészek megtalálták a kapu félköríves timpanonját egykor díszítő dombormű töredékét is; az önmagába harapó, szárnyas sárkány figurája több XIII. századi templomon ismétlődik a Nyugat-Dunántúlon. A román templom hajójának északi belső falába négy, a déli oldalába két lapos, íves ülőfülke mélyed, éppen olyan elrendezésben, mint azt a kallósdi kerek templomnál láttuk (M. N., 2001. július 14.). A korábbi épülethez tartozik még az egyetlen középpilléren nyugvó karzat és a bejárat nélküli, karcsú nyugati torony, amelyen jellegzetes ikerablakok láthatók.
A temetővel övezett templom körül gyűrű formájú, kettős földsánc és mély árok nyomvonala látható. Az ásatás során főleg a XVI. századból származó leletek kerültek napvilágra – amikor az őriszentpéteri dombot is megerősítették a török veszély miatt –, ám okkal tételezhető fel, hogy e helyen már az első templomot megelőzően is földvárat emeltek. A vidék a Szent István-kori Magyarország nyugati gyepűje volt, a vízfolyások mentén vezető utakat erődített országkapuk védték. Ezen a helyen volt a zalai kapu, amelyet a szabad jogállású, a királynak csak fegyveres szolgálattal tartozó határőrök, az úgynevezett „zalafő őrök” vigyáztak. Az őrnagyuk által kormányzott tizennyolc falu alkotta az Árpád-kori autonóm Őrvidéket, amelynek településrendjét máig megtartották az Őrség falvai. A Zala-forrás közelében álló Szent Péter-templomot méltán tekinthetjük a vidék ősegyházának.