Én barkácsolok, te barkácsolsz, ő barkácsol, mindnyájan barkácsolunk ilyen-olyan ügyességgel, falat fúrunk, szöget verünk, fűrészelünk és kalapálunk. Kaján képpel nézem a többi barkácsolót, haha, milyen ügyetlenek; elmesélem, én hogyan csinálom, hátha tanulnak belőle. Először is az anyaggyűjtéssel kell kezdeni. Olyan ez is, mint az írói munka, bár egy kicsit több benne a fizikum, mint a szellem, de végül itt is mindent az ész irányít. Az anyaggyűjtés a dolog legélvezetesebb része, benne van a felfedezők izgalma és a szarkák izzó birtoklási vágya. Felfedezem a környék vasboltjait, barkácsboltjait, és csíkos szatyromat lóbálva szimatolok, kutatok bennük. Szöget veszek kilóra, facsavart, karikát, akasztós kampót darabra, elbűvölve bámulom a rugós karabinereket, majd veszek belőlük hármat – jó lesz valamire! Mert ez a lényeg, s ez felemel eszmei magasságba, hogy az eszköz, az anyag vonzza a célt: ha van csavar, majd fúrok hozzá egy lukat. Nem tudom, érthető-e. Azt minden közönséges halandó meg tudja csinálni, ha ráparancsolnak, hogy ide verj egy szöget. Ez olyan fásult dolog, mint a rabszolgák vagy a szocialista realista írók munkája. De ha a kezemben tartok egy gyönyörű, nikkelezett facsavart a hozzá tartozó ágyával, a tiplivel, s egy sarkkutató vizsla szemével nézek körül a lakásban, hogy hová is illene – ez az igazi kaland! S itt kezdődik az alkotó barkácsolás! Otthon kiterítem az asztalra a zsákmányt, és hosszan elgyönyörködöm benne. Mert egy-egy szakma remeke mind, az egyszerű szögtől az aranyló facsavarig. Olajos kézzel simogatom, forgatom őket, s egy-két kedvencemet félreteszem, mint egy trófeát, az íróasztalomon őrizgetem. Örömömet lelem bennük, az iparos ősök lelke támad fel ilyenkor, az anyag szeretete, ha akarom, a valóság mindenekfölötti tisztelete!
A szerszámokat is hasonló áhítattal kezelem, a fúrók, fűrészek, fogók és kalapácsok apám kovácsműhelyére emlékeztetnek, szorgosan tisztogatom mindet, s vigyázok rájuk, mint a szemem fényére. A szerszámok beszerzése is nagy kaland! S vannak ritkaságaim is: kézzel kovácsolt harapófogó s izomerővel működő szögbelövő. A külföldi utak során zsákmányoltam orosz benzinpumpát, lengyel kulcskészletet és német sörmelegítőt. Jó, jó, tudom, hogy ez utóbbi nem igazán szerszám, de nagyon hasonlít rá! És van francia borfokolóm, ezt ajándékba kaptam, s van osztrák forrasztópákám. Vagyis föl vagyok készülve rendesen, ahogy illik egy igazi barkácsolóhoz, helyem nem nagyon van, de ha kell, letakarítom az íróasztalt, s fölcsavarozom rá a kis satut. Az írás ráér, az írás megvár.
Nem hencegésből mondom, de a szögbelövésen, falfúráson kívül alkottam önálló remekműveket is! Például egy kutyaólat, az oldalát fából, a tetejét mosógépből kiszedett alumíniumlemezből. Meg készítettem kerti padokat az építkezésből megmaradt pallódeszkákból. Meg csináltam többágú madáretetőt. Ha ezekre a művekre nézek, érzem, hogy nem éltem hiába. Nagyon mély és ősi vágy lehet ez, hogy valami kézzelfoghatót csináljunk! Nem a szellemi munkát ellensúlyozom vele, hiszen ehhez is kell szellem, hanem inkább arról lehet szó, hogy ebben mind a kettő benne van, a kéz és a lélek, s így teljes, így tökéletes.
Ezt a cikket is bekötözött ujjakkal írom, kicsit nehezebben fut a toll a papíron, de mégis könnyedén és boldogan, mivel nem kell semmit kitalálnom, ott állnak a kincsek garmadában a világban, csak értük kell nyúlni. Íróként sem tudok jobb módszert: nem kell gyötörni véges agyunkat posztmodern szósziporkáért, amely ráadásul el is hamvad, mikor a papírra ér, elég leírni a halhatatlan valóságot.
Edzője sem érti, ami Messivel történt, sokkoló bírói ítélet után dőlt el az Inter Miami sorsa
