Bizonytalan a zugligeti Stettner-major jövője

Több mint egy éve bizonytalan a fővárosi önkormányzat tulajdonában álló Stettner-major, Zugliget egyik legrégebbi birtokának sorsa. Budapest még 1930-ban kapta egykori tulajdonosától ajándékba a majorságot. A mintegy százötven éve épült villában tavalyig a Kossuth-nevelőotthon működött, az intézetet azonban az épület rossz állaga miatt kiköltöztették.

Osgyán Edina
2001. 11. 22. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szinte csodával határos módon hagyták érintetlenül a 275 éves tündérhegyi birtok határkövét az elmúlt századok. Az 1726-os dátum mellett a monogram is tisztán kiolvasható: ST., azaz Johann Stettner udvari tanácsos és főhadbiztos, az egyik első zugligeti földtulajdonos. Majorságában már az 1760-as években állt az Istenszeme nevű vendégfogadó. Salamin András, a Budapest-Zugligeti Egyesület elnökének tanulmánya szerint az épület nevét a birtokon lévő tengerszemre emlkékeztető Istenszeme-tavacskáról kapta. A fennmaradt adatokból az is kiderül: számos fogadó volt akkortájt Zugligetben, például a Haranghoz címzett kocsma az azóta eltűnt Schröger-majorban vagy a Jager-majori Fácán vendégfogadó.
A Stettner-uradalom szomorú történelmi eseménynek is „tanúja” volt: Kossuth Lajos családjával érkezett ide pihenni 1837 májusában. Egy napon a fogadó vendégeit gránátosok rázták fel. A Stettner-fogadóból rabkocsi zötyögött az erdős utakon, a kocsiban Kossuth Lajossal. Az esemény adott ihletet később a Disznófő-forrás közelében lévő tisztáson elhelyezett Kossuth-szobor felállításához.
A faoszlopos házacskára akkoriban került fel a háromszögbe zárt szemet ábrázoló Isten-szimbólum. 1846-ban porig égett a majorsági épület; helyét természetesen nem hagyták üresen, kőből építették fel az új fogadót.
Az uradalom a XIX. század végén gazdát cserélt, utoljára Stettner János huszárkapitány tulajdonában volt. Az Istenszeme fogadó majorsági épületéből a svájcból idetelepülő Haggenmacher Károly alakított ki kényelmes lakhelyet. Olyannyira szívén viselte birtokának sorsát, hogy a kor legnépszerűbb és legmodernebb szemléletű építészeit kérte fel a villa átépítésére. A neves svájci konzul, Haggenmacher Henrik fivére nem vágyott a századvégi pesti forgatagra, ezért a várostól elvonultan élt itt, s ideje nagy részét azzal töltötte, hogy birtokát mind szebbre alakítsa. Henrik egyébként a kőbányai Első Magyar Részvényserfőzde alapító részvényese volt. „Sördinasztiák násza” volt, amikor unokája feleségül ment a másik sörgyáros, Dreher Antal unokájához. Haggenmacher gyönyörű kertté varázsolta a tóra néző épület környékét is. Aki arra jár, annak a kissé elhanyagolt zöldben bizonyosan feltűnnek a dús lombú gesztenyefák. A különösen szép növényeket még Haggenmacher Károly ültette, feltehetően saját kezűleg.
Élete meglehetősen tragikusan végződött: öregkorára megvakult, s miután képtelen volt elviselni az örök sötétséget, 1921-ben véget vetett életének.
A család 1930-ban a fővárosnak ajándékozta a kivételes szépségű villát. Egy kikötésük volt csupán: a házban gyermekotthont kell működtetni. Az ajándékozó biztosan tudta: jót tesz majd a kis lakóknak a csodálatos környezet, nemcsak a kényelmes ház, de a meseszerű kert is kellemes otthont ad majd a gyerekeknek. A birtokon 1949-től nehezen kezelhető gyerekek nevelkedtek egészen tavalyig, mert a főváros kiköltöztette az otthont.
Kardosné Ködmön Ildikó, a Főpolgármesteri Hivatal munkatársa szerint az épület állapota miatt kellett kiüríteni az ingatlant. Elmondta: várhatóan jövőre hasznosítják a területet. Elképzelések még nincsenek, s továbbra is bizonytalan: eladják-e, vagy az egykori ígéret szerint jótékony célra hasznosítják a villát.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.