Szinte csodával határos módon hagyták érintetlenül a 275 éves tündérhegyi birtok határkövét az elmúlt századok. Az 1726-os dátum mellett a monogram is tisztán kiolvasható: ST., azaz Johann Stettner udvari tanácsos és főhadbiztos, az egyik első zugligeti földtulajdonos. Majorságában már az 1760-as években állt az Istenszeme nevű vendégfogadó. Salamin András, a Budapest-Zugligeti Egyesület elnökének tanulmánya szerint az épület nevét a birtokon lévő tengerszemre emlkékeztető Istenszeme-tavacskáról kapta. A fennmaradt adatokból az is kiderül: számos fogadó volt akkortájt Zugligetben, például a Haranghoz címzett kocsma az azóta eltűnt Schröger-majorban vagy a Jager-majori Fácán vendégfogadó.
A Stettner-uradalom szomorú történelmi eseménynek is „tanúja” volt: Kossuth Lajos családjával érkezett ide pihenni 1837 májusában. Egy napon a fogadó vendégeit gránátosok rázták fel. A Stettner-fogadóból rabkocsi zötyögött az erdős utakon, a kocsiban Kossuth Lajossal. Az esemény adott ihletet később a Disznófő-forrás közelében lévő tisztáson elhelyezett Kossuth-szobor felállításához.
A faoszlopos házacskára akkoriban került fel a háromszögbe zárt szemet ábrázoló Isten-szimbólum. 1846-ban porig égett a majorsági épület; helyét természetesen nem hagyták üresen, kőből építették fel az új fogadót.
Az uradalom a XIX. század végén gazdát cserélt, utoljára Stettner János huszárkapitány tulajdonában volt. Az Istenszeme fogadó majorsági épületéből a svájcból idetelepülő Haggenmacher Károly alakított ki kényelmes lakhelyet. Olyannyira szívén viselte birtokának sorsát, hogy a kor legnépszerűbb és legmodernebb szemléletű építészeit kérte fel a villa átépítésére. A neves svájci konzul, Haggenmacher Henrik fivére nem vágyott a századvégi pesti forgatagra, ezért a várostól elvonultan élt itt, s ideje nagy részét azzal töltötte, hogy birtokát mind szebbre alakítsa. Henrik egyébként a kőbányai Első Magyar Részvényserfőzde alapító részvényese volt. „Sördinasztiák násza” volt, amikor unokája feleségül ment a másik sörgyáros, Dreher Antal unokájához. Haggenmacher gyönyörű kertté varázsolta a tóra néző épület környékét is. Aki arra jár, annak a kissé elhanyagolt zöldben bizonyosan feltűnnek a dús lombú gesztenyefák. A különösen szép növényeket még Haggenmacher Károly ültette, feltehetően saját kezűleg.
Élete meglehetősen tragikusan végződött: öregkorára megvakult, s miután képtelen volt elviselni az örök sötétséget, 1921-ben véget vetett életének.
A család 1930-ban a fővárosnak ajándékozta a kivételes szépségű villát. Egy kikötésük volt csupán: a házban gyermekotthont kell működtetni. Az ajándékozó biztosan tudta: jót tesz majd a kis lakóknak a csodálatos környezet, nemcsak a kényelmes ház, de a meseszerű kert is kellemes otthont ad majd a gyerekeknek. A birtokon 1949-től nehezen kezelhető gyerekek nevelkedtek egészen tavalyig, mert a főváros kiköltöztette az otthont.
Kardosné Ködmön Ildikó, a Főpolgármesteri Hivatal munkatársa szerint az épület állapota miatt kellett kiüríteni az ingatlant. Elmondta: várhatóan jövőre hasznosítják a területet. Elképzelések még nincsenek, s továbbra is bizonytalan: eladják-e, vagy az egykori ígéret szerint jótékony célra hasznosítják a villát.
Kiderült, hogy alakultak a keresetek júniusban
