Cvekedli a Centrálban

Óriási feladatot vállaltak a budapesti Centrál kávéház vezetői, amikor a vendéglátóhely 2000. január 13-i megnyitásakor a régi szellemiség föltámasztását ígérték. Hiszen a Centrál már egy évszázada is fontos szellemi központ volt: Kiss József a kávéház falai között indította el A Hét című lapját, s többek között itt dolgozott Ignotus, Kóbor Tamás és Makai Emil. Az első világháború után a Centrál ismét jelentős irodalmi szerepet kapott, a Nyugat írói, Babits Mihály, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Karinthy Frigyes és Ottlik Géza is törzshelyéül választotta.
A Centrál karrierjét a második világháború törte derékba. A német csapatok távozását követően ugyan megkísérelték föléleszteni sajátos világát, ám az 1948-as fordulat végképp megpecsételte a szólásszabadság szentélyének sorsát, hiszen a kommunista diktatúrában a nyilvános együtt gondolkodás életveszélyes időtöltéssé vált. A Centrál végül 1949-ben esett áldozatul a tisztogatásnak. Eredeti funkcióját vesztve előbb a metróépítő munkások étkezdéjeként, majd 1993-ig Eötvös Klubként, később Wizzard játékteremként működött. A rehabilitációra 1997-ig kellett várni.
Négy esztendővel ezelőtt Somody Imre vásárolta meg az épületet. Az új tulajdonos több százmillió forintot költött a rekonstrukcióra, amely visszaadta az eredetihez nagymértékben hasonló arculatot. Természetes volt tehát, hogy a kávéház irányítói nemcsak a külcsínt, hanem a Centrál legendás szellemiségét is megpróbálták helyreállítani. A kezdeti tervek között szerepelt például a reggelizés szokásának újbóli meghonosítása, illetve a törzsasztalok intézményének visszaállítása.
– Féltünk a reggeliztetéstől, de mára bebizonyosodott, hogy a reggeli sikeres műfaj, köszönhetően a sokszínű, ám visszafogott áron kínált menüknek – fejtette ki Vieland Ferenc, a Centrál kávéház és étterem ügyvezető igazgatója. – Eleinte a hétórás nyitással próbálkoztunk, de hamar kiderült, hogy a vendégek többsége inkább reggel nyolc és tizenegy között kíván étkezni.
Vieland Ferenc elmondta azt is, hogy az étlap folyamatosan változik – rá is írták, hogy várják az ötleteket –, ugyanakkor töretlenül sikeres, és az étlapról levehetetlen például a káposztás cvekedli.
De nemcsak reggelizés, hanem a törzsasztalok intézményének életre keltése is sikerrel járt. Jó néhányan a Centrálban kezdik a napot, és vacsorával ott is zárják, ugyanakkor számos társaság is törzshelyéül választotta a kávéházat.
– Írók, költők járnak a Centrálba, van olyan alkotó, akinek már személyre szabott menüt is kitaláltunk, de egy nagykövet is a törzsvendégek sorát gyarapítja – árulta el az ügyvezető igazgató. – A törzsasztalok pedig önmagukat intézményesítették, mivel hetente ugyanazon a napon jönnek, sőt a hagyományokat követve néhány folyóiratot is a kávéházban szerkesztenek.