Egy ablak, sok ablak

Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) és a Kulturális Örökség Igazgatósága (KÖI) jogutódjaként megkezdte működését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és kilenc regionális igazgatósága. Ebből az alkalomból kértük beszélgetésre Cselovszki Zoltán elnököt, aki korábban a fővárosi önkormányzat várostervezési és városképvédelmi bizottságának, majd 2001 februárjától az OMVH elnöke volt.

Magyarországon százhúsz éve létezik intézményes keretek között műemlékvédelem, de az ezzel foglalkozó hivatal – először csak bizottság – többszöri alakváltozáson ment keresztül. A Kulturális Örökség Igazgatósága viszont fiatal intézmény volt, 1998. július l-jén alakult meg. Vajon mi indokolta a kettő összevonását?
– Ma már Európa-szerte egységes örökségvédelemben gondolkodnak, legyen szó régészetről, műemlék- vagy műtárgyvédelemről, történeti tájról. Nem az eddigiek mellé jött létre egy új bürokratikus intézmény, hanem két korábbi szervezet egyesült észszerűbb és gazdaságosabb, hatékonyabb és eredményesebb ügyintézés, a döntési folyamatok egyszerűsítése érdekében. Az integrált hivatal életre hívása része a polgári kormány közigazgatási reformjának, amely megkívánja, hogy a minisztériumokról levegyük a hatósági terheket.
– Az új hivatal kilenc regionális irodát nyitott meg az ország különböző területein. Létrehozásukat hosszú vita előzte meg. Szóba került, hogy a helyi önkormányzatok kezébe adják a műemlékekre vonatkozó hatósági építési feladatkört, továbbá központi építésügyi hivatalt hoznak létre, de mindkettőt elvetették. Miért?
– A kulturális örökségvédelem annyira sajátos terület, hogy nem lehet egyszerű építésügyként kezelni. Ráadásul kiszámoltuk, hogy 800–1000 emberre volna szükség az egész országban ahhoz, hogy a műemléki hatósági funkciót átadjuk az önkormányzatoknak. Ehhez képest most 30 köztisztviselői és 60-70 közszolgálati munkaviszonyos státust kérünk a kormánytól. Az évi negyvenezres ügyiratszámhoz képest kicsi a hivatal.
– Hányan dolgoznak most az integrált hivatalban?
– Összesen kétszázhatvannégyen. Az új hivatal október 8-i megnyitása óta több mint négyezer ügyben kerestek meg minket.
– Például milyen ügyekben?
– Többek között kiviteli, építési, ásatási engedélykérelemmel, különböző rendezési tervekkel kapcsolatos véleményezést, szakhatósági engedélyeket kérve. Ha valaki például bányászati jogot akar szerezni, régészeti szakhatósági engedélyre van szüksége, meg kell tudnia, hogy nem védett-e az adott terület. Az új hivatal létrejöttével a polgárnak nem kell azon törnie a fejét, hogy egy tárgy vagy lelet műemléki, régészeti érték-e, esetleg műtárgy, azon sem kell gondolkodnia, hogy a múzeumhoz, a helyi önkormányzathoz, a vámőrséghez vagy a rendőrséghez menjen-e. Az örökségvédelmi hivatal regionális irodáiban eldöntik, hogy a kérdés milyen típusú szakmai választ igényel. Ezt nevezzük „egyablakos” rendszernek. A szolgáltatásaink viszont „sokablakosak”. Tanácsot adunk mindenfajta kulturális örökségvédelmi kérdésben, tájékoztatunk a pályázati lehetőségekről. Magyarországon nagyjából négyszázezer védett műtárgyat, százezer régészeti védettségű területet és tizenegyezer műemléket tartunk számon. Szeretnénk a tulajdonosokkal szélesíteni a kapcsolatot. 2002-től, s ez is legújabb terveink közé tartozik, ingyenes szolgáltatási csomagot adunk azoknak, akik bejelentkeznek nálunk. A műemlék-tulajdonosok sokszor nem tudják például, hogyan kell kiszámítani a műemléki többletköltséget, mikor lehet kényszer-helyreállítást elrendelni, hogyan lehet felülvizsgálni a bérleti vagyonkezelői jogviszonyt, hogyan lehet műemlék lakást eladni, milyen feltételekkel lehet műemlék épületet társasházzá alakítani, tetőtért beépíteni. Minderről nem akkor kell tudomást szerezni, ha már kész a terv, és a hatóság elutasítja, hanem még előtte. A magántőke megjelenése a műemlékvédelemben ugyancsak újfajta feladatokat jelent. Szakmai-tudományos partnerként kell viselkednünk a befektetőkkel. Preventív stratégiát kell ajánlanunk akkor is, ha például valakinek védett könyvekből álló könyvtára van, vagy ha védett műtárgyakat tart a lakásában.
– A két hivatal egyesítése előtt, 1992-től az OMVH adta ki az építési engedélyeket a műemléki szempontból védett ingatlanokra első és másodfokon egyaránt. Ezért sok bírálat érte. Változott ez a helyzet?
– Lényegében változott meg. Első fokon kizárólag a helyi irodák hozzák meg az erre vonatkozó döntéseket. A másodfok maradt nálunk.
– Az integrált számítógépes nyilvántartási rendszer és az új feladatok ellátásához szükséges eszközrendszer nagyon drága. Milyen forrásból kerítik elő rá a pénzt?
– Eredményesen vettünk részt informatikai pályázaton. Két ütemben valósítjuk meg a fejlesztést. Az első ütemben az on-line ügyintézést szeretnénk megindítani 2002 szeptemberéig. A polgárok az interneten keresztül intézhetik ügyeiket, formanyomtatványokat tölthetnek le, és egyes engedélyeket on-line meg is kaphatnak. A második ütemben kerül sor valamennyi védett örökségi elem nyilvántartásának egységes, integrált számítógépes rendszerbe szervezésére. A hálózatban összekapcsoljuk a kilenc irodát és a központot.
– Kompatibilisek a mai rendszerek?
– Még nem, de 2002-re azok lesznek.
– A műemlékvédelem ma helyi és országos védettséget ismer. A kettő nem mindig tud egymásról. Ha viszont a helyi védettséget az önkormányzat visszavonja, pillanatok alatt el lehet tüntetni értékes épületeket, mert nincs bejelentési kötelezettség az országos hivatalhoz. Várható ebben változás?
– A törvénytervezetben volt erre javaslatunk, de az önkormányzatoknak kizárólag az önkormányzati törvény adhat feladatokat. Csak annyit tehetünk, hogy megkérjük az önkormányzatokat, közöljék, ha helyi védettségű ingatlanuk van, mi pedig ezentúl tájékoztatjuk őket a műemlékvédelem „előszobájának” is nevezhető elővédelmi jegyzéken szereplő épületekről. Az elővédelmi jegyzékbe kerülő első ezer örökségi elemre a tudományos javaslat elkészült.
– Régészek panaszolják, hogy sok lelőhelyen ma fémkeresővel felszerelt szerencsevadászok garázdálkodnak. Régészeti tárgyak tűnnek fel az ócskapiacokon, külföldi műkereskedőknél, és virágzik a hamisítóipar. Hogyan lehet ennek véget vetni?
– Készül az együttműködési megállapodás a vámparancsnoksággal és a rendőrséggel. Azzal is foglalkozunk, hogyan lehet megtanítani őket arra, mire kell és érdemes figyelniük.
– Az utóbbi években szinte teljesen megszűntek a tudományos indokkal indított úgynevezett tervásatások. Lesz ebben változás?
– Az országban jelenleg 300 ásatás folyik, ebből 250 valóban valamilyen beruházás miatt indult meg, „felderítésként”. Az a szándékunk, hogy elkészítsük a tervásatások koncepióját, és ehhez forrásokat is rendeljünk. Valószínűleg néhány új régészeti parkot is nyitunk.
– Tegnap Pécsett adta át az ókeresztény sírkamrák világörökségi diplomáját az UNESCO kulturális főigazgató-helyettese. A jövő nyáron Budapesten tartja évenként esedékes ülését a Világörökség Bizottság, amely végső soron a felvételekről határoz. A bizottságnak magyar elnöke lesz. Milyen feladatokat ró ez Magyarországra?
– A Világörökség Bizottság 30. évfordulóját ünnepli nálunk. Az elmúlt harminc esztendőben évente 60-70 előterjesztést vitatott meg a bizottság. Budapesten mindössze tizenkettő kerül napirendre, erősen csökkentik tehát a jelölések számát, de ebből három magyar: a tokaji borvidék, a visegrádi királyi székhely és az Andrássy út, a budapesti Duna-part és Várnegyed kiterjesztéseként. Jó esélyünk van rá, hogy mindhármat felvegyék a világörökség- jegyzékbe. A világörökség helyszíneinek rendszeres állapotmegfigyelésére pedig magyar szakemberek – a Műegyetem tudásmenedzsment tanszéke a volt KÖI-vel, az Angkor Alapítvánnyal és a Next Computer Kft.-vel – fejlesztik ki a Széchenyi-terv pályázatán elnyert összegből az egységes számítógépes rendszert.