Erkel Színház

A fővárosban a múlt század fordulóján már javában pezsgett a színházi élet, sorra nyíltak az újabb és újabb teátrumok. A Nemzeti Színházon kívül többek között már a Népszínház, a Király Színház és az Opera is szórakoztatta a nagyérdeműt. A fényes, ám drága Opera mellett nagy volt az igény egy olcsó helyárú zenés színházra is, így született meg a Népopera terve: főváros által adományozott telken, az akkori Tisza Kálmán (ma Köztársaság) téren. Az egyik legnagyobb magyar zeneszerzőről elnevezett mai Erkel Színház alapkövét 1911 elején tették le. Az épület Márkus Gézának, a kor egyik kiváló építészének impozáns terve alapján készült el. Az új intézmény célja elsősorban operák, operettek, balettek és egyéb színpadi művek olcsó, ám nívós előadásainak bemutatása volt. A Népopera nemcsak a főváros, hanem az ország legnagyobb befogadóképességű színháza lett. A mintegy háromezer férőhelyes építményt 1911. december 7-én Jean Nouges Quo vadis című operájának bemutatójával adták át a nagyközönségnek. A korabeli kritikusok le is szólták ezért az új színigazgatót, Márkus Dezsőt, mondván, miért nem magyar darabbal nyitották meg az intézményt. Az eleinte részvénytársaságként üzemelő Népopera 1915-re a csőd szélére került, üzemeltetését a főváros vette át. Népszerűsége vitathatatlan volt a pesti lakosság körében, ám színpadi kiállítása és a zenekar minősége nem versenyezhetett az Operáéval.

Először 1917-ben építették át Vágó László tervei alapján, és nevét Városi Színházra módosították. Élén a következő két évtizedben olyan híres direktorok váltották egymást a poszton, mint Beöthy László, Faludi Gábor, ifj. Ábrányi Emil és Sebestyén Géza. Ezután hosszú időre – a Budapest Székesfőváros Népművészeti Bizottsága felügyelete alatt – ifjúsági előadások, majd a második világháborútól kezdve filmszínház is helyet kapott az épületben. Az ötvenes évek elejétől egy rendelet a főváros második operaházának nevezte ki, majd pár év múlva újabb külső és belső korszerűsítés is szükségessé vált. Többek között ekkor próbáltak meg változtatni rossz akusztikáján is. Így 1953-tól Erkel Színház néven az Állami Operaház társszínháza lett, külön énekkarral, zenekarral és műszaki személyzettel. Repertoárján ma is hangversenyek, szórakoztató műsorok szerepelnek. Tekintélyes mérete miatt pedig itt tartják a vendégművészek fellépéseit, ifjúsági bérletes előadásokat, valamint az Operaház műsorainak egy részét. Rengeteg vita volt az elmúlt években is a jövőbeni hasznosításáról és esetleges önállóvá válásáról, ám egy darabig még biztosan az Állami Operaház tagintézményeként működteti a tulajdonos fővárosi önkormányzat.