Erzsike szerelme

Illés Sándor
2001. 11. 17. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elgyötri az embert a magányos utazás, ilyenkor mindenki beszélgető útitársra vágyik. Ezért örültem a múltkor én is, amikor vonatfülkémbe benyitott egy idős ember. Ünneplőben volt, fehér inget viselt s nyakkendőt. Kezében három szál rózsát szorongatott.
Tolna megye dombos vidékén vágtatott velünk a vonat. Útitársam vigyázva maga mellé helyezte a kis csokrot, amelyet tekintetével olykor meg-megcirógatott.
Egyetlen pillantással felmértem: útitársam ünnepi találkozásra indult. Azt is nyomban megállapítottam, hogy külföldön él, bár jól beszélt magyarul. Elmesélte élete történetét: sváb származása miatt telepítették ki ötvenöt esztendővel ezelőtt egy Tolna megyei faluból. „Azóta sem jártam itthon! – mondta, s nekem nagyon jólesett hallani, hogy otthonának nevezi Magyarországot a történtek ellenére. – Sosem nősültem meg, egyedül élek ma is. A szívem egyik fele itt maradt, a falumban… – mesélte csendesen, el-elborongva. – Erzsikét szerettem gyermekkorom óta.”
Erzsikével együtt járt a falusi iskolába. Kívüle egy András nevű diáktársa is udvarolt a lánynak. Erzsike szőke volt és szeplős. „Aki egyszer a szemébe nézett, azt megbabonázta. Így jártunk mi Andris barátommal. Belebolondultunk. De Erzsike azért engem jobban szeretett, ezt néha ki is mutatta. Amikor almát ettünk. Egyet ő harapott, egyet én, így fogyott el az alma, és ezen nevettünk…”
Egy napon megállt a házuk előtt a teherautó, felpakolták rá a családot, a fiatal Stefant is, s elvitték a németeket nagyon messzire. „Írtam én haza Erzsikének, de soha nem kaptam rá választ. Aztán egyszer csak megjött a szomorú hír, hogy Erzsikét Andris vezette oltárhoz. Attól a perctől megkeseredett az életem. A szüleim közben meghaltak. Egyedül maradtam teljesen. Akár az ujjam” – mutatta, s én nem szakítottam félbe. Tudtam, éreztem, hogy a mondanivalójának lényege csak ezután következik. Megsejtettem, hogy valami rendkívüli dolog történhetett. Valami olyasmi, ami kiragadta megszokott környezetéből, és vonatra ültette.
Bejött közben a kalauz, útitársam jegyét kezelve kijelentette, hogy a következő állomáson kell leszállnia. „Tíz perc múlva odaérünk.”
„A falum!” – könyökölt ki az ablakon ábrándozva Stefan. Sárga napraforgótáblák mellett suhantunk el. A tányér nagyságú virágok szőke pillájukkal visszanéztek ránk.
Várja valaki? – kérdeztem ekkor. – Élnek még a régi ismerősök?
Ingatta a fejét. „Senki. Erzsike is meghalt. Egy évvel ezelőtt, de én csak most tudtam meg, amikor a férje is utánament. Andris hosszú búcsúlevelet írt nekem a halálos ágyán, s mindent bevallott. Ezért ültem most vonatra.”
Izgatottan vártam Stefan elbeszélésének a folytatását. De előbb szertartásosan rágyújtott, majd újból megszólalt. „Amikor minket kitelepítettek, írtam haza Andrisnak, megadtam neki a címemet. Erzsike azonban nem volt elővigyázatos, mert rábízta a nekem küldött leveleket. Hogy adja fel. De egyiket sem küldte utánam Andris, mert akkor már halálosan szerelmes volt. Megkérte Erzsikét, majd feleségül is vette. Az általam küldött levelek is a kezén sikkadtak el. Erzsike semmit sem tudott rólam. Ezért ment hozzá feleségül. Nem éltek boldogan. Gyerekük sem született. Erzsike később megbetegedett, és tavaly meghalt. Andrist a lelkiismerete vitte utána a sírba. De volt annyi becsület benne, hogy halála előtt mindent megírt, kiöntötte a lelkét. Hát így történt… Százszor is elolvastam a levelét, sírtam napokon át. Önmagamat sirattam talán. Aztán… egy hete hirtelen eszembe jutott. Erzsike az évnek ebben a szakaszában ünnepelte a születésnapját. Gondoltam, eljövök hozzá, hisz engem szeretett. Kimegyek a sírjához, elviszem neki ezt a három rózsát. A saját kertemben nyíltak…”
Csikorogtak a fékek, megtorpant a szerelvény. Útitársam gyors lépteit figyeltem az ablakból. Mosolyogva visszaintett, majd sietve indult a temető felé. Ha nem ismerem a történetét, azt hihettem volna, hogy tán lakodalomba indult a virágcsokorral. Lám, ilyen a szerelem, a gyötrelmeket is széppé varázsolja.
Az élet legszebb ajándéka.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.