Személyre szabott politikai támadás folyik Medgyessy Péter ellen – állítják a szocialista párt vezetői. Durvul a kampány – mondják a mindig pártatlan elemzők. Jól megszervezett, lejárató akciót sejtetnek a háttérben.
Mi itt most ragadjunk le a tényeknél. A Demokrata című hetilap postaládájába valaki bedobta a szocialisták miniszterelnök-jelöltje által 1998. november 6-án kötött üzleti szerződés másolatát. E kontraktusban Medgyessy Péter, a Horn–Kuncze-kormány pénzügyminisztere, még korábban a Németh-kormány miniszterelnök-helyettese, a rossz emlékű MSZMP Központi Bizottságának oszlopos tagja nem kevesebbet vállalt, mint hogy „kapcsolatot teremt” az önkormányzati hatáskörben döntésre jogosult V. kerületi szocialista képviselőkkel.
Miután ezt a kapcsolatot – a szocialisták által kormányzásuk idején miniszteri székbe ültetett – Medgyessy Péter megteremtette, „közreműködik abban, hogy ezek a (szocialista) képviselők megismerjék és elfogadják a szerződés jelentőségét, előnyeit”, és természetesen szavazatukkal támogassák is a Gresco Rt. Gresham-palotára vonatkozó vagyonszerzési törekvéseit.
A szerződés szerint, ha a szocialista képviselőket Medgyessynek sikerül meggyőznie, akkor Medgyessy 70 ezer dollárt kap a szerződés aláírását követő 15 banki napon belül. Ha a helyi szocialistákat Medgyessy arra is rá bírja venni, hogy ürítsék is ki az épületet a bennlakóktól, akkor további 15 ezer dollár üti a markát. Majd, ha a szocialista szavazatokkal, Medgyessy közbenjárásának köszönhetően, még apportálják is a Gresham-palotát a Gresco Rt.-be, akkor újabb 15 ezer dollárt zsebelhet be Medgyessy Péter családi vállalkozása.
A legújabb Medgyessy-botrányban ennyi a politikai felhangoktól, holmi feltételezett büntető tényállásoktól lecsupaszított tény. Ez lehet, nem elegendő ahhoz, hogy Medgyessy Pétert a kamerák kereszttüzében megbilincselve vigyék előzetesbe, nehogy össze tudjon beszélni az általa befolyásolt kerületi szocialista képviselőkkel, de ahhoz mindenképpen elegendő, hogy gyanú övezze az érintett kerületi önkormányzat gazdasági döntéshozatalának mechanizmusát.
Felmerül ugyanis a kérdés: hány olyan gazdasági döntés született a belvárosban, amely megszületéséért Medgyessy Péter családi vállakozásánál kellett a kasszához járulnia a befektetőnek. Például: korrekt, befolyásolástól mentes döntés eredményeként született-e meg az a testületi határozat, amelynek eredményeként Lendvai Jánosné belvárosi szocialista képviselő és Medgyessy Péter felesége egy üzlethelyiségre tett szert a Duna utcában.
Vagy a kerületnek 1,5 milliárd forintjába kerülő kiköltöztetés a Gresham-palotából nem teremtett-e újabb lehetőséget a pénzcsapolásra? Medgyessy Péter, önkormányzati forrásból származó értesüléseink szerint nem nyílt színen érvelt a testületi üléseken a Gresham-projekt mellett. Az önkormányzat környékén sem látták az expénzügyért. Vajon hány szocialista szavazókkal is meghozott önkormányzati döntésért tartotta a markát a szocialisták miniszterelnök-jelöltje titkos háttérszerződések alapján?
A szocialisták szerint Medgyessy lobbizott, Medgyessy szerint hat hónapig az „egyetlen szellemi elithez” tartozó munkatársai szakértettek. Csakhogy az önkormányzat számos szakértőt foglalkoztatott a Gresham-ügyben. Vajon normális piaci viselkedés-e, hogy a külföldi befektetők egy szocialistákhoz igencsak közelálló politikus-üzletembert kifejezetten az önkormányzati döntésre jogosult szocialista képviselők befolyásolására béreljenek fel? Nincs okunk feltételezni, hogy Medgyessy Péter egyenként megkereste a helyi szocialista képviselőket és elmagyarázta nekik, hogy milyen jó az az önkormányzatnak, hogy éppen a Gresco az a cég, amely felújítja a Gresham-palotát, és éppen abban a konstrukcióban kell ezt lehetővé tenni számára, ahogy a Gresco szakértői eltervezték. Azt sincs okunk feltételezni, hogy a becsületes baloldali értékrendet az V. kerületben az önkormányzatban megjelenítő szocialisták ne észlelték volna Medgyessy befolyásolásának álságos voltát, és ne álltak volna fel a döntéshozatal előtt elfogultságot jelezve.
Volt már ugyanis példa arra, hogy egy helyi képviselő, miután megkörnyékezte az izraeli Julius Ofer-csoporthoz tartozó Duna Plaza, hogy járjon közben: ne éljen elővásárlási jogával az önkormányzat, vagyis vehesse meg potom áron a fővárostól a Zrínyi utcai székházat, a képviselő felállt, és elmondta: nem vesz részt a szavazásban, mert megpróbálták befolyásolni szuverén döntésében.
Nincs okunk azt feltételezni, hogy a helyi szocialisták zöme nem így tett volna. Ezért inkább azt feltételezzük, hogy Medgyessy „felnyalta” a pénzt a Grescótól, és nem tett érte semmit. Mégpedig azért nem tett semmit, mert tájékozódott és tudta: a szocialisták egyébként is támogatják a projektet. Az, hogy akkor most lobbizott-e Medgyessy vagy nem létező befolyásával üzérkedett, avagy éppen a passzív vesztegetés gyanújába keveredett, vagy egyszerűen csak becsapta a Grescót, elhitetve velük, hogy befolyásolni képes az V. kerületi önkormányzat szocialista képviselőit, nem tudjuk. Lehet, hogy csupán egy magasan kvalifikált pénzügyi szakember keveredett egy szimpla kis csalás gyanújába, miután a szavazók felállították a miniszteri székből, és még talán fel sem merült benne, hogy egyszer miniszterelnök-jelöltként tér majd vissza a politikai közéletbe. 1998 őszén Medgyessy úgy gondolhatta, kormányzati munkája során szerzett üzleti kapcsolatait hasznosítja a magánszférában.
Ám ez nem nagyon sikerülhetett neki, mert igen hamar Orbán Viktor miniszterelnök előszobájában bukkant fel, és mint a kormánypártinak nem mondható Népszabadság megírta: a miniszterelnöknél az iránt puhatolózott, hogy szakértőként közreműködhet-e a magyar légi közlekedés fejlesztése érdekében. Orbán Viktor az illetékes tárcavezetőhöz irányította az expénzügyért, ahelyett, hogy gyakorlati tanáccsal látta volna el a repülés témakörében.
Medgyessy egyébként már pénzügyminiszterként megismerte a Gresco indiai tulajdonosainak befeketetési szándékát a Gresham-palotával kapcsolatban, ugyanis 1997-ben, amikor Indiában járt, már akkor említést tett az indiai üzletemberek szándékáról. Márpedig akkor ismét csak felmerül a gyanú: Medgyessy pénzügyminiszterként csupán a magyar gazdaság felvirágoztatásán munkálkodott-e, avagy sokkal inkább a saját kis pecsenyéjét sütögette előrelátó módon.
A Medgyessy-ügyben nem az a botrány, hogy miközben neves büntetőjogászok vitatkoznak a tényálláson – hogy tudniillik egytől három évig tartó szabadságvesztéssel kecsegtető befolyással való üzérkedést követett-e el a Grescóval kötött szerződéssel a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, avagy sokkal inkább a kettőtől nyolc évig terjedő börtönbüntetéssel járó passzív vesztegetés gyanújába keveredetett-e –, hanem sokkal inkább az a skandalum, hogy az ügyészség hallgat. Úgy tesz a törvény által függetlenségre ítélt ügyészség, mintha nem olvasna újságot. Kérdés, hogy akkor drága adóforintjaikon miért tart fenn sajtóosztályt? Hogy képes azt produkálni, hogy „nem értesül” a társadalomra nézve igen súlyos bűncselekmény gyanújáról, amely éppen egy miniszterelnök-jelöltre vetül?
Ugyanis miközben a szocialisták lobbit emlegetnek elfogadott lobbitörvény nélkül, aközben a jogászok tényállásokon vitatkoznak, és Medgyessy Péter – beismerő vallomással felérő módon – nem tagadja a szerződés megkötésének tényét.
Az ügyészség nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, nem néz televíziót. Teljesen hidegen hagyják őket a sajtó által feltárt ügyek: nem jutnak a tudomásukra. Egy ilyen Medgyessy-féle szerződésnél már a nyilvánosságra hozás napján működésbe kellene lépnie az ügyészség hivatalának. Legalábbis egy vizsgálat erejéig.
A kényszersorozók továbbra is vadásznak +videó
